Kövesi Eszter család-, pár- és lovasterapeuta – gyerekkori álmát megvalósítva – a napokban költöztette haza szeretett lovait vidéki tanyájára, Pilisszentkeresztre, ahol elmélyülten tanulja a természet békéjét, hogy azt a praxisában adhassa tovább. A lélek kiegyensúlyozása a természetből töltekezve a legegészségesebb – vallja a református szakember. Az életminőségről, a természet és az ima kapcsolatáról beszélgettünk vele, lovai körében.
A két ló, Liza és Kali valósággal árasztja magából a nyugalmat. Ez a békesség, kiegyensúlyozottság lenne a lovasterápia kulcsa?
A lovakban az a csodálatos, hogy mindig a jelenben élnek, pontosabban mindig megélik a jelent. Megvan a múltjuk, ismerik a veszélyhelyzeteket, ha rossz emlékek kötik őket – mondjuk egy piros vasvillához –, akkor rögtön felismerik, és összerezzennek tőle. Egyébként nem gondolnak a piros vasvillára, a félelmük inkább egy önvédelmi reakció, nem rombolja az általános lelkiállapotukat. Mivel a jövőre sem gondolnak, nincsenek ambícióik, így ezzel is eggyel kevesebb okuk van a szorongásra. Az a kiegyensúlyozott jelenlét, amelyben léteznek, számunkra is cél lehet – mi annak is örülhetünk, ha pár töredékmásodpercre el tudjuk ezt érni.
Mostanában divatos a mindfulness (magyarul: éber, tiszta tudatosság) kifejezés. Ezt tanulhatjuk a lovaktól is?
Szerintem nem csak a lovaktól, általában az állatoktól és a természettől is ez az egyik legfontosabb tanulnivaló. Ténylegesen a jelenben lenni, nem görcsölni a múlton, nem lamentálni azon, mennyivel jobb életünk lenne, ha másképp élnénk, nem futtatni tizenöt hátsó gondolatot, nem stresszelni a jövő heti feladatokon – csak a körülöttünk lévő közvetlen benyomásokra figyelni, elvárások és predikciók nélkül. Nagy kihívás ilyen tisztán és egészségesen benne lenni a pillanatban.
Itt azért ez valamivel könnyebb feladat. A falu utolsó utcácskájában vagyunk, két perc sétára az erdőtől, a természet csendes ölelésében, távol a város zajától és információözönétől.
Szintén ismert pszichológiai kifejezés a reziliencia: lelki megküzdés vagy rugalmas ellenálló képesség. Ennek a kialakításában is sokat tud segíteni a természet. Fel tud úgy tölteni, hogy ha utána találkoznod kell nehezebb hétköznapi helyzetekkel, a város zajával, az emberi önzéssel vagy agresszióval, akkor jobban távol tudod tartani magadtól a negatív tapasztalatokat, azok nem válnak a részeddé. A sématerápia szerint az alapvető érzelmi szükségleteink sérülései sémák képében beépülhetnek a személyiségünkbe. Ezek visszafejtése komoly pszichológiai munka, azonban magunknak is ki tudunk építeni egészséges megküzdési módokat. Én például, amióta itt lakom a természet ölelésében, ha rossz kedvem van, csak fogom a kutyákat, lovakat, kisétálok velük az erdőbe, a nyugalmuk pedig megtisztít és rádöbbent, hogy mennyi félelmem, szorongásom felesleges, és csupán magamnak generálom őket.
Lényegében imahelyzet ez a mélységű elcsendesedés és függetlenedés.
Amikor imádkozik az ember, akkor is befelé figyel, próbál kapcsolódni valamihez, ami túlmutat a szemmel látható környezetnél. Akárcsak az ima, a jelennek a megélése is egy nagyobb egységhez való kapcsolódásról szól. Korábban a természeti népek hétköznapi valósága volt, hogy a természet maga a templom, Isten háza, amit annak szentségei szerint kell tisztelnünk és óvnunk.
A keresztyénség és a hivatása hogyan kapcsolódik egymással?
A vallás és a pszichológia szorosan összefügg. Valójában mindig is léteztek pszichológusok, csak korábban másképp hívták őket, és inkább a spirituális életben kaptak szerepet: a papok, lelkészek vagy a természeti népeknél a sámánok, lelki vezetők hasonló feladatokat is elláttak, mint ma egy pszichológus. Ahogy később elkezdték módszeresen tanulmányozni a lelki folyamatokat, a pszichológia külön tudománnyá vált, különféle diszciplínákkal. De általában közös az irányelv: a lelki életben olyan iránymutatást adni, ami segíti az embereket önmagukhoz és ezáltal a társaikhoz is jól kapcsolódni. Bárhogy is hívjuk ezeket a lelki segítőket, mindig ez volt az egyik fő feladatuk.
Régóta tervezte a kiköltözést a városból. Mik voltak a legfőbb nehézségek?
Nagyon profán leszek, de az első nehézség a pénz volt. Hiába gondoljuk, hogy a pénz egy túl materiális dolog, és nem szabad az anyagiaknak meghatározni az életünket, többségében mégis ettől függnek a lehetőségeink. De talán fontosabb az, hogy mennyire szívósan őrizzük magunkban a vágyainkat. Az enyém az volt, hogy legyen egy telkem egy élhető házzal, illetve pár ezer négyzetméterrel a lovaknak. Úgy tűnt, ehhez jócskán el kell távolodnom Budapesttől, ami viszont túl nagy áldozat lett volna az utazás miatt, hacsak a családomra, a barátokra vagy a munkámra gondolok. Végül szerencsésen a Pilisben kötöttem ki, élhető távolságra a várostól, és ugyan nem lett akkora telkem, mint amekkorára szükségünk lett volna, de segítőkész, jó emberek között találtam magam. A szomszédaim az üres, szabad telkeiket szívesen megnyitották nekem a legeltetéshez. Azzal, hogy kiköltöztem, nem érzem, hogy áldozatot vállaltam volna. Ami nehézségnek tűnhet – a lovakkal járó fizikai munka, a ki- és beutazás, a programok és közösségi helyek csekélyebb száma – eltörpülnek a sok pozitívum mellett, amit itt tapasztalok.
Sokan nem vállalják a kiköltözéssel járó kompromisszumokat, még ha vágynak is az egyszerűbb, letisztultabb életre. Mi lehet ennek az oka?
Sokszor azért nem merünk lépni, mert azt érezzük, a döntésünknek fatális súlya van. Természetesen minden döntés elvisz minket egy bizonyos irányba, de felismerhetjük, hogy az életünk a saját kezünkben van. Nincs teljes tehetetlenség, cselekvőképesek vagyunk, ha valami nem is úgy alakul, ahogy szerettük volna, mindig tudunk rajta alakítani. Az első lépés kifejezetten nehéz, de onnantól folyamatosan változik a kép és tágulnak a lehetőségek. Az én korosztályom, a harmincas-negyvenes éveikben járók nagyrészt már túl vannak ezen a döntéshelyzeten, sokan választották a vidéki életet. Persze sok embernek fontos a város nyüzsgése, zaja, minden, amit az az életmód nyújt, vannak olyanok, akiknek a túl nagy csönd unalmas vagy ijesztő lehet – a csöndben könnyebb ugyanis meghallani a legbenső gondolatainkat. Az is érdekes jelenség, hogy páran sokáig elképesztően nagyvilági életet élnek, rendkívül fontos számukra a szórakozás, a programok, aztán egyik pillanatról a másikra telítődnek, és elkezdik keresni a kiutat.
Eszternek a lovakon keresztül vezetett erre az útja. Honnan ered a lovak iránti szeretete?
Már kisgyerekként megmagyarázhatatlan, zsigeri vonzódásom volt a lovakhoz, pedig senkinek nem volt lova a környezetemben. Mindig az volt a vágyam, hogy legyen egy lovam otthon, a saját gondozásomban. A szüleim nem tudtak ehhez hozzásegíteni, először az egyetemen szerezhettem lovas tapasztalatokat. Nehéz volt elhinnem, hogy valaha megvalósulhat a gyerekkori vágyam. Aztán jóval később, a külföldön töltött tanulmányaim és munkám után elkezdtem komolyabban lovagolni, végül pedig megvettem csikókorában a kancámat, Lizát. Nagyon érzékeny ló, az évek során életem egyik legnagyobb tanítójának bizonyult. Rengeteget tanultam a vele való kapcsolatomból a kitartásról, az elfogadásról és a bizalomról. Kali lovam később került a gondozásomba, amikor lovasterápiával kezdtem el foglalkozni. Egy született segítő: nemcsak a „végzettsége” szerint terápiás ló, de a habitusa és az emberekre való őszinte nyitottsága révén is rengeteg gyereknek és felnőttnek nyújtott már pozitív megerősítést. Mélyen hiszek az őszinteségben, abban, hogy ha nyíltan ki tudjuk fejezni azt, hogy éppen mi zajlik bennünk, akkor ezt a környezetünk érzi fogja, és őszintén reagál rá. Így megerősítést kaphatunk arra nézve, hogy elfogadhatók vagyunk az érzelmeinkkel együtt, ezáltal pedig őszintébb kapcsolódásaink tudnak majd kialakulni. A lélek egyensúlyához és biztonságához örök receptem a csend és béke nagymestereihez, azaz a természethez, az élő- és a hitvilághoz való fordulás.
A lovasterápia a páciens, a terapeuta és a ló háromszögében zajlik, amikor is a páciens egyfajta önismereti folyamaton megy keresztül, amely révén felfedezi saját értékeit, fejlődik a kommunikációja, megtapasztalja a megküzdés és hatékonyság élményét, mindezek által pedig csökken a szorongása, a feszültsége, erősödik az önértékelése, a világba és az önmagába vetett bizalma. A foglalkozások során erősödik a testi-lelki immunrendszer, a páciens erőt, hatékonyságot, harmóniát és békét él meg a lóval, amely segíti abban, hogy a hétköznapi élet kihívásaival is bátran szembenézzen.