Utazók lelki oázisa

A repülőterek a világ legnagyobb útkereszteződései, ahol turisták, zarándokok, ügyintézők, be- és kivándorlók ezrei fordulnak meg naponta. De mit tesz az ember, ha útkereszteződéshez ér, hová fordul a bizonytalan és kiszolgáltatott helyzetben? Krasznai Andrea református lelkipásztorral a Repülőtéri Lelkészség sajátosságairól beszélgettünk.
Az új repülőtéri kápolna novemberi felszentelése óta hogyan telnek az istentiszteleti hely mindennapjai?

Utazók, várakozók, repülőtéri alkalmazottak térnek be hozzánk nap mint nap. Az előző kápolnánál is tapasztaltam, hogy két-három évre volt szükség, mire elterjedt a hír, hogy a légikikötőben lelki kikötő működik. A kápolnában rendszeresen megfordulnak a keresztyének, de ugyanilyen természetesek a más világvallások követőivel történő találkozások, sőt, a magukat hitetlennek valló utasokkal is kialakul a párbeszéd.

Őket mi vonzza az imaszobába?

Legtöbbször a kíváncsiság. Jóllehet a világ 179 repülőterén működik lelkészség, az embereket meglepi, hogy a szekuláris környezetben az egyház jelen van. Előfordul, hogy valaki csupán az elektronikus készülékét szeretné feltölteni. A beszélgetés után azonban lelkileg feltöltekezve távozik, hiszen nem csak a telefon merülhet le, hanem az emberi lélek is. Az utasok más és más háttérből, élettörténettel jönnek. A lelki oázis olyan interkulturális közeg, amelyben a különböző civilizációk találkoznak.

képMilyen lelki terhekkel fordulnak leggyakrabban Önhöz?

A repülés szabályozott közlekedési struktúra és egyben kiszolgáltatott állapot is. Az autonóm ember nehezen viseli, hogy élete kormánykerekét ki kell adnia a kezéből, aminek következtében gyakran úrrá lesz rajta a bizonytalanság. Ebben a különös klímában a légi úton közlekedők fogékonyabbá lesznek a lelkiek iránt és megnyílnak. Beszélnek úti céljukról, az értékekről, amelyek mentén rendezik életüket, félelmeikről, jó és rossz gyermekkori emlékeikről, családi, munkahelyi konfliktusaikról, pénzügyi nehézségeikről – mindenről. Szabadulni igyekeznek a lelki batyutól.

A nyári időszakban az utazók száma csúcsokat dönt, az elmúlt időszak légi katasztrófái ugyanakkor nyomot hagytak. Hogyan jelenik meg mindez a lelkigondozás során?

2001. szeptember 11-e óta megváltozott biztonsági környezetben élünk. Az ember a távoli országokból, földrészekről érkező rossz híreket igyekszik nem tudatosítani, magától elvonatkoztatni. Komoly lélektani hatással bír az utazóközönség körében az, amikor a közelben történik szerencsétlenség, vagy ha magyar áldozatok is vannak. Ilyen volt az Air France járatának 2009-es balesete, amelyben négy magyar, köztük két kisfiú vesztette életét. Az elmúlt időszak történései – különösképpen a malajziai légitársaság utasszállítójának lelövése, amely a hazánkkal szomszédos Ukrajnában történt – sokakban keltettek szorongást. Ártatlan civilek estek áldozatul mind a július 17-i ember által okozott katasztrófában, mind pedig az első maláj gép március 8-i tragédiájában, amelynek körülményei – egy polgári légi eszköz eltűnt –, mindmáig tisztázatlanok. A családok, a hozzátartozók miértjeire szinte lehetetlen választ adni. Ezekben a helyzetekben olyan embereknek kell segítséget nyújtani, akiket a legnagyobb fájdalom jár át, akik sokáig nem megélik a hétköznapokat, hanem minden egyes napot túlélni igyekeznek. A tragédiákban az egyháznak túl kell mutatnia önmagán. Sorscsapások közepette, amit az emberi szó fogyatékossága, eszköztelensége következtében képtelen leírni, nehéz hinni Isten létezésében. Ilyenkor a legtöbb, amit a lelkipásztor tehet, hogy ott van a családok mellett. A jelenlét, az elérhetőség, az állandóság biztosítása a legfontosabb feladatunk.

A kápolna 2013. november 28-a óta fogadja az elcsendesedésre vágyókat a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér 2B utascsarnokának galériáján. 

 

Németi Noémi
Megjelent a Reformátusok Lapja legújabb számában.