Út- és példamutatás
A Kiss Ferenc Református Idősek Otthonával egy telken működő Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója Repa Imre köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy ha egy szolgálatnak nincs gyökere, múltja, akkor nehéz megteremteni az ott dolgozók cselekvéshez szükséges erejét és elszántságát. A kórház vezetője szerint Kiss Ferenc élete és szolgálata útmutatás volt az utódok számára.
Kiss Ferenc Tiszafüreden felkereste egyik ismerősét, aki lelkipásztor volt a településen. Együtt elhatározták, hogy egy fogyatékkal élő fiatalt meglátogatnak otthonában. Hiába keresték a sérültet a lakásban vagy a kertben, nem találták. Miután átkutatták az udvart, az istálló egy rácsokkal elkülönített sarkában találták meg a fiút. Ez a megrendítő találkozás indította Kiss Ferencet arra, hogy cselekedjen – ismertette a diakónus szolgálatának indulását Czibere Károly. A Szeretetszolgálati Iroda vezetője hozzátette, Kiss Ferenc munkássága nem csak intézmények létrehozásának sora, hanem egy szemléletváltás és annak a felismerése, hogy cselekedni kell. A szociális rendszer nem képes lenyúlni a legmélyebb nyomorban élőkhöz, és ha ezt mi sem tesszük meg, akkor ki fogja? – tette fel a kérdést Czibere Károly, majd hozzáfűzte, hogy feladatunk az abbéli példamutatás, hogyan lehet eredményesen elérni a szenvedőkhöz. Köszöntőjében az irodavezető azt tartotta a legfontosabbnak, hogy szolgálatunk alapját ugyanarra helyezzük, mint Kiss Ferenc: az élő Jézus Krisztusra.
Mátyásné Dóra Tünde, az ünnepségnek helyet adó intézmény vezetője méltatta az egykori teológust és ismertette életének fontosabb állomásait, majd megállapította, hogy a névadó életével példát mutatott arra, milyen a cselekvő hit.
Az ünnepségen került sor a Makkai Sándor-díj átadására, melyet minden évben három díjazott kap meg, idén az Országos Tanévnyitón adták át az elismeréseket. Magai Margit, a Bethesda kórház pedagógusa saját kérésére a Kiss Ferenc Református Idősek Otthonában vette át a díjat.
Az intézmény lelkipásztora, Köteles Attila egy színdarabot rendezett Kiss Ferenc életéről az otthon lakóinak és munkatársainak előadásában. A jelenetek között megelevenedett a diák, a prédikációt tartó lelkipásztor, a Zsinaton vitázó zsinati tag és az életét összegző 86 éves diakónus is.
Cselekvő hit
„Le kell zárulni az evangéliumot csak prédikáló kornak, s fel kell tárulni az evangéliumot élő és megvalósító korszak berozsdásodott kapuinak. A szociális nyomor ellen leghathatósabb prédikáció a kenyér" – buzdította egyik igemagyarázatában a gyülekezetet Kiss Ferenc.
A hálaadó alkalmon részt vett Taar Ilona, Kiss Ferenc dédunokája, aki a református sajtóból értesült a rendezvényről. Az ünnepelt leszármazottja elismerte: nagyon büszke arra, hogy Kiss Ferenc dédunokája lehet, de ez kötelezettséget is jelent számára, hiszen méltó utód szeretne lenni. Még ha nem is intézményes keretek között, de lehetőségeihez képest ő is igyekszik segítőként megjelenni környezetében. Taar Ilona elmondta, hogy gyermekként keveset hallott dédapjáról, de a rendszerváltás után egyre több történet, levél és fénykép került elő Kiss Ferencről, melyeket hamarosan átad a Szeretetszolgálatnak, hogy a diakónus szolgálatára emlékezve gyűjteményt vagy emlékszobát hozhassanak létre, példát mutatva a jövő nemzedéknek.
Kiss Ferenc szolgálata és egész élete azt hirdeti, hogy Krisztus minket megváltsága eszközéül akar használni. Isten szeretete tetten érhető módon megjelent, Krisztusban közölt cselekvő szeretete által. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke arra bíztatta az emléktábla avatáson a hallgatóságot, hogy Krisztus tetten érhető, cselekvő szeretetét adják tovább másoknak, gyakorolják a cselekvő szeretetet minden nap, majd arra is emlékeztetett, hogy a múltbéli és jelenlegi szolgálatokért és eredményekért egyedül Istené legyen a dicsőség! Az ünnepség végén leleplezték a Kiss Ferenc Református Idősek Otthona oldalában elhelyezett emléktáblát, melyet Gera Katalin szobrászművész készített.
Gilicze Réka