A debreceni gyökerű Első Lépés zenekar évek óta járja a Kárpát-medencét, hogy dicsőítő zenével és saját szerzeményeivel vigye közelebb az embereket Istenhez. Szolgáltak már a Csillagponton, a Református Zenei Fesztiválon, a Református Egység Napján, a Feltöltő Keresztyén Zenefesztiválon, valamint számos gyülekezeti és ifjúsági alkalmon. Az együttes tagjainak hivatása különböző, mégis közös bennük a hit és a szolgálat iránti elkötelezettség. A zenekar küldetéséről, a dicsőítés szerepéről és a közeljövő terveiről Hodossi Mátéval beszélgettünk.
Hogyan alakult meg a zenekar?
Több mint tíz éve zenélünk együtt különböző formákban, de az Első Lépés története egy gyülekezeti közösségben kezdődött. A Csillagpont és más nagyobb református rendezvények adtak lendületet ahhoz, hogy rendszeresen együtt szolgáljunk. Több éven át a Csillagpont egyik házigazda zenekaraként vettünk részt a közös éneklések vezetésében, himnuszokat és saját dalokat is írtunk a rendezvény számára. A zenekar tagjai különböző területekről érkeznek. Bertha Zoli, az egyik énekesünk lelkipásztor, nemrég iktatták be szolgálati helyén. A dobosunk, Kiss Máté informatikus, a basszusgitárosunk, Mosolygó Tamás gyermekpszichológus, a feleségem, Hodossiné Farkas Erna ifjúsági területen dolgozik, én pedig vállalkozóként tevékenykedem. Mégis jól működünk együtt, mert közös a hitünk és a küldetésünk.
Honnan jött az Első Lépés név?
Az Első Lépés névnek több jelentése is van. Első lépés volt, amikor gitárt vettünk a kezünkbe, és elkezdtük ezt a szolgálatot egy olyan időszakban, amikor a könnyűzenei dicsőítés még nem volt magától értetődő a református egyházban. Első lépés volt, amikor színpadra álltunk, amikor saját dalokat kezdtünk írni, vagy amikor saját erőből készítettünk albumot. De a legfontosabb jelentése az, hogy szeretnénk első lépés lenni azoknak, akik még távol vannak Istentől. Ha valaki a zenénkkel kapja az első impulzust az evangélium felé, már elértük a célunkat.
Mit jelent a zenekarnak a dicsőítés? Szükséges-e, hogy egy dal konkrétan Istenről szóljon?
A dicsőítés attól lesz dicsőítés, hogy Istenről szól, vagy Istenhez szól. Egy közös imádságot fogalmaz meg énekben. Ez akkor is igaz, ha egy templomban hangzik el, és akkor is, ha valaki egy rádióban hallja. A helyszín vagy a forma változhat, de a lényeg ugyanaz marad: Istenre mutatni.
Nyitottabb lett a református egyház az ilyen típusú zenére?
Gyerekkoromban, amikor elkezdtük ezt az utat, még nem volt természetes, hogy gitár vagy dob szólaljon meg a templomban. Sok helyen megütközést váltott ki. Ma már egészen más a helyzet. Egyre több gyülekezetben működik dicsőítő zenekar, és sokkal természetesebb része lett az egyházi életnek ez a zenei forma. Persze, még mindig vannak különböző megközelítések, de azt látom, hogy az elmúlt években sokkal nyitottabbá vált az egyház erre. Mi a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközségből indultunk, és ott egy olyan közösségben nőhettünk fel, ahol lehetőség volt új utakat keresni.
Előfordult már, hogy nehezebb lelkiállapotban kellett színpadra állniuk?
Természetesen. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Vannak időszakok, amikor könnyebb dicsőíteni, és vannak, amikor nehezebb. De talán éppen ettől hiteles a szolgálat. Az Első Lépésben többen is írnak dalokat. Zoli, Erna és én is hozunk ötleteket, így sokféle lelkiállapot megjelenik a dalainkban. Vannak örömteli énekek, és vannak olyanok is, amelyek kérdéseket, küzdelmeket vagy éppen kétségeket fogalmaznak meg. Sokszor eszembe jutnak Dávid zsoltárai: ott is találunk hálaadást, örömöt, de kétségbeesett kiáltást is. A fontos az, hogy mindez Isten előtt történik. Nagy felelősség kiállni az emberek elé, de igyekszünk nem magunkra mutatni. A dicsőítés számunkra arról szól, hogy valami szépet próbálunk rajzolni Istennek, és közben ráirányítani a figyelmet.
Milyen visszajelzést kapnak a zenéjükkel kapcsolatban?
A legjobb visszajelzés maga a koncert. Amikor a legutóbbi Csillagponton több száz fiatal együtt énekelte a dalainkat felemelt kézzel, könnybe lábadt a szemünk. Két héttel később egy erdélyi református ifjúsági táborban szolgáltunk, Sólyomkővár közelében, ahol korábban szinte senki sem ismert bennünket. Mégis úgy kapcsolódtak be az éneklésbe és a dicsőítésbe, mintha hosszú évek óta együtt szolgálnánk. Érdekes tapasztalat volt, hogy nem sokkal később a saját gyülekezetünkben adtunk koncertet, ahol a közösség csendesen, fegyelmezetten hallgatta végig az alkalmat. Mi magunk is ebben a református közegben nőttünk fel, ezért értjük ezt a hozzáállást. Sokszor nehéz elválasztani egymástól a dicsőítő koncert és az istentiszteleti éneklés fogalmát. Református szemszögből nézve sokszor másképp fejezzük ki az örömünket vagy a hitünket, mint más felekezetek. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy amikor azt énekeljük: „Felemeljük kezeinket, és dicsérjük szent neved”, vagy a régi énekeskönyv szavaival: „Felemelvén kezeteket, dicsérjétek Istenteket”, akkor vajon mit jelent számunkra a dicsőítés. Ezek olyan kérdések, amelyekről érdemes beszélgetni az egyházban.
Mit ad önnek személyesen a zene és a szolgálat?
A zene számomra ugyanúgy feltöltődés, mint másnak egy sport vagy egy hobbi. Van, amikor egyszerűen csak zenélni szeretnék. Talán ezért is van több formációm. Mi a zene megszállottjai vagyunk, és ezt a szenvedélyt próbáljuk Isten szolgálatába állítani. Számomra a zenélés egyszerre kikapcsolódás, öröm és szolgálat.
Van olyan ember, aki különösen nagy hatással volt a hitére?
Természetesen több ilyen ember is volt az életemben. A megtérésem a húszas éveim elejére tehető. Akkoriban különösen sokat jelentett számomra Fekete Ágnes lelkipásztor szolgálata. Éppen egy olyan időszakban hallottam őt prédikálni, amikor erre nagy szükségem volt, és az üzenetei máig elkísérnek.
Hogyan lehet a mostani fiatalokat megszólítani a hittel kapcsolatban a zene nyelvén?
A mai fiatalok rendkívül érzékenyek a hitelességre. Gyorsan észreveszik, ha valaki másnak akar látszani, mint aki valójában. Szerintem ott veszítjük el őket, amikor nem merünk őszinték lenni. Ha viszont nyíltan és egyenesen beszélünk velük, akkor nyitottak a párbeszédre. Azt látom, hogy sok fiatal keresi Istent és keresi az élet értelmét. Nem az üzenettel van problémájuk, hanem azzal, ha a hirdetett értékek és a megélt élet nincs összhangban. A hitelesség ma talán fontosabb, mint valaha.
Mit üzenne azoknak, akik még keresik Istent, vagy távol érzik magukat a hittől?
Mindenkihez másképpen jut el az evangélium. Amit mi teszünk, az csupán magvetés. Dalok formájában próbálunk magokat szórni, de hisszük, hogy a növekedést Isten adja. Sokszor nem is tudjuk, milyen hatással van egy-egy dal valakinek az életére, de bízunk benne, hogy Isten felhasználja ezeket a találkozásokat.
Milyen terveik vannak a közeljövőre? Várható új dal vagy album?
Jelenleg a második nagylemezünkön dolgozunk, amely várhatóan még ebben az évben megjelenik. Az új albumon lesznek kifejezetten gyülekezeti éneklésre alkalmas dicsőítő dalok, de más hangvételű szerzemények is helyet kapnak majd rajta, így egy sokszínű anyag készül. Emellett továbbra is szeretnénk minél több helyre eljutni a Kárpát-medencében, szolgálni fesztiválokon, gyülekezetekben és ifjúsági alkalmakon. Hisszük, hogy a küldetésünk többről szól, mint a zenéről: szeretnénk az első lépés lenni Isten felé.