A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Diakóniai és Egészségügyi Bizottsága, valamint a Szeretetszolgálati Iroda vetette fel, hogy új törvényre lenne szükség. A jelenlegi keretek között dolgozva naponta szembesülünk azzal, hogy bizony vannak olyan témák, tevékenységek a diakónia területén, amik szabályozása nem igazán erőteljes, ingatag lábakon áll, olykor hiányos. Ebből a tapasztalatból indult ki, hogy létre kell hoznunk egy új törvényt.
Az egyházi álláspont szerint a diakónia hitünk meghosszabbított keze. Ha ahhoz, amit hitünkkel vallunk, nem ragasztunk jó cselekedeteket, akkor nem töltöttük be megfelelően Krisztus törvényét. Az embernek ugyanis nem csak hitre van szüksége, hanem hitből fakadó cselekedetekre is. Református egyházunk a cselekvő hit egyháza, amit csak úgy tudunk megmutatni, ha bizonyságot teszünk Jézus Krisztusról nem csak az igehirdetéseinkben, hanem tetteinkben is. Csak akkor teljesítjük küldetésünk, ha odahajolunk az elesettekhez vagy szükséget szenvedő embertársainkhoz, segítünk nekik. Ezt kell a diakóniai törvény keretei közé foglalnunk.
Hogyan zajlik a törvényalkotás?
Nem csak a Diakónia és Egészségügyi Bizottság foglalkozik a törvény előkészítésével, hanem különleges módon sokakat igyekeztünk bevonni a munkába. Minden református gyülekezetnek kiküldtük a törvényjavaslatot abból a célból, hogy szóljanak hozzá és meglátásaikat osszák meg velünk. Ezen felül arra is lehetőséget adtunk, hogy a különböző műhelyek megtárgyalják a tervezetet. A lelkészi, képzési, fogyatékos, idősügyi, gyermekvédelmi és hajléktalan műhelyek javaslatát hallgattuk meg. Számos észrevétel született. Erre való tekintettel bizottságunk azt kérte, hogy az új diakóniai törvény első olvasata idén tavasszal még ne kerüljön a Zsinat elé. A beérkező hozzászólásokat még össze kell fésülnünk és be kell építenünk a törvénybe. Többek között ez volt a bizottsági ülésünk egyik kiemelt témája is. Azt is látjuk, most, hogy komolyan benne vagyunk a törvény előkészítésében, hogy össze kell azt egyeztetni mind az alaptörvénnyel, mind a lelkészek jogállásáról szóló törvénnyel, mind a gazdálkodási törvénnyel és még sok más további szabályzattal is. Így az meg fog felelni az egyháznak is és jogilag sem lehet kivetni valót találni benne.
Mik a jelenlegi szabályozás hiányosságai?
A régi diakóniai törvény sok mindenben nem teljes. Amikor elkészült, még nem volt ennyiféle diakóniai szolgálata az anyaszentegyháznak, mint amennyi ma van. Értelmezési problémák is vannak és szabályozás tekintetében szintén hiányosságokat hordoz. Nem található a paragrafusok között az intézményfenntartó gyülekezetek szabályozása, az intézményvezetők jogállása, az összeférhetetlenségi esetek árnyaltabb leírása sem. Ezt mind pótolni kell.
Az új törvényben pontosan meghatározzuk azt is, ki lehet diakónus, hogyan kell képezni, mit jelent a gyülekezeti-, az intézményes-, az önkéntes-, vagy a nem önkéntes diakónia és kik azok, akik egyáltalán részt vehetnek a diakóniai szolgálatban.
Mi lesz a leghangsúlyosabb eleme az új diakóniai törvénynek?
Meghatározza, hogy az anyaszentegyház egyik legfontosabb része a diakónia. Ennek kell a középpontban állnia. Már Kálvin is azt mondja, hogy négy állandó tisztségviselője van az egyháznak: a lelkész, a tanító, a diakónus és a presbiter. Amin sokat vitázunk, hogyan jelenítsük meg, különítsük el azt, hogy diakóniáról beszülünk vagy a szeretetszolgálatról. Hiszen a cél mindkettő esetében ugyanaz: a szeretet és a szolgálat megnyilvánulása. Az is lényeges eleme lesz az új törvénynek, hogy különbséget tegyen az önkéntesség, az önkéntes diakónia, nem önkéntes diakónia és az intézményes diakónia között. Tisztázza a parokiális jogokat, azt, hol, kinek az illetékességével lehet a diakóniai munkát folytatni. Az is a törvényi keretek közé kerül, hogy pontosan mi minősül diakóniai szolgálatnak és kikért működtetheti azt az egyház.
Az őszi zsinati ülésen elfogadták az új törvény koncepcióját. Az alapján a tudatosítás, segítés és számonkérés hármas pillérén nyugszik majd az új diakóniai szabályozás.
A számonkérés a régi törvényben nincs benne, de sajnos, tudjuk jól, hogy amit nem kérnek számon, azt nem is végzi olyan intenzitással az ember. Ezért gondoltunk arra, hogy legyen számon kérhető a diakóniai munka és járjon akár szankcióval is, ha valaki csak papíron végzi a tevékenységet, az nem jelenik meg a gyülekezet mindennapi életében.
A másik két pillér, a tudatosítás és segítés. A gyülekezeti tagokban tudatosítani kell, hogy mindenki felelős a diakóniáért, a szeretetszolgálatért ha egy egyháznak gyülekezeti tagja és abban hívő lélekkel munkálkodik. Az is cél, hogy észrevegyük azt az embert, aki valamilyen módon rászorul és tőlünk telhetően segítenünk kell őt.
Mit jelent, hogy Kárpát-medencei szemléletben gondolkodnak?
A Szeretetszolgálat Kárpát-medencei Koordinációs Tanácsában benne vannak a kárpát-medencei református gyülekezetek delegáltjai is. Ne csak határonbelül szervezzük meg a szeretetszolgálatot, hanem tudjunk egymásról, arról, ami a határainkon kívül van. Egy test vagyunk az egész Kárpát-medencében.
Mikorra lehet kész, elfogadott az új diakóniai törvény?
A Zsinat idei őszi ülésszakára kell úgy összeállítanunk a törvényjavaslatot, hogy azt első olvasatban megtárgyalhassák. Attól függően lehet a törvénnyel majd továbbdolgozni, hogy mennyi mindent fogadnak el belőle, vagy esetleg adnak vissza. Várhatóan, a harmadik olvasat, a végleges törvény megszavazása a jelenlegi zsinati ciklus utolsó ülésén lesz. Jó reménység van rá, hogy ez így történjen. Ha ez valami miatt mégsem valósul meg, akkor a diakóniai törvény jóváhagyása az új zsinati ciklus egyik első feladata lesz majd.
Kováts Annamária, Kép: Sereg Krisztián