Ha következetesen elhangzik Isten gondviselő szeretete a krízisben, ott az igei jelenlét mindig valami különlegeset munkál ki. A gyermek Isten ajándéka, akit tőle kérünk el, így vele hordozzuk a várakozást is. A titok minden esetben a hogyan – fejtette ki Lakatos Enikő lelkipásztor, a Gyökössy Intézet munkatársa. A gyermekáldásra vágyó párok számára elérhető lelkigondozás fontosságáról és a társadalmi érzékenyítésről is beszélgettünk a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumának kórházlelkészével.
Mennyire merik a házaspárok vállalni a küzdelmüket, ha nem jön a vágyott gyermek?
Ma Magyarországon nagyjából minden hetedik párnál nem születik meg a várt gyermek. Ez körülbelül százötvenezer termékeny (18–45 év) párt érint. Együtt élünk a jelenséggel, ami a gyülekezeteinkben is jelen van. Ugyanakkor a téma rendkívül tabuizált, sokan nem képesek és nem is szeretnének beszélni az aktuális élethelyzetükről. Már csak azért sem, mert bíznak annak átmeneti jellegében, azt remélve, hogy valahogy majdcsak megoldódik a vágyott gyermek érkezése. A baj ott kezdődik, amikor évek telnek el a várandósság elmaradásával. A párok elindulnak az orvosi segítségnyújtás irányába, hiszen e tekintetben mára elenyésző a szégyenérzet, de a környezetükben, a barátaikkal vagy a gyülekezetükben mégis tartózkodnak a témával kapcsolatban. Nehéz is erről beszélni, amikor gyerekes alkalmak sora zajlik a gyülekezeteinkben, és nincs kifinomítva az érzékeny kommunikáció a várva várt gyermekek leendő szülei irányába.
Mi az egyház álláspontja a mesterséges megtermékenyítésről?
Fontos kiemelni, hogy az asszisztált reprodukciós eljárások (ART) protestáns szemléletű értelmezése az élet védelmét és az egyén szabad akaratát tekinti fő csapásiránynak. Felszabadítja a reprodukciós problémával érintetteket, hogy a lelkiismeretük alapján döntsenek az orvosi beavatkozások és a technológia révén nyújtható lehetőségek –például a petesejt vagy embrió mélyfagyasztása – igénybevételéről. Ugyanakkor fontos etikai szempont nekünk, lelkészeknek, hogy milyen ok vezet a petesejt mélyfagyasztására, a daganatos megbetegedésben szenvedő betegek számára a későbbi termékenységüket veszélyeztető kezelést (kemoterápia és/vagy sugárkezelés) megelőzően elérhető ugyanis a petesejtek vagy az embriók mélyfagyasztása a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumában. További etikai megfontolás tárgya, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással az orvosi segítségben részt vevő személyek. Gondolok itt a hímivarsejt adományozással végzett eljárásokra (inszemináció vagy lombik). Megismerheti-e a születendő gyermek a biológiai édesapját? Súlyos dilemma ez, ugyanakkor azt tapasztalom, hogy az imádságban kimunkált élethelyzetekben jelen van a kegyelem. Isten életet megújító szeretete személyes és irányadó ezekben a kérdésekben is, függetlenül az emberi ambíciótól.
A hosszú várakozás próbatétel lehet a párkapcsolatra. Kiolthatja a reményt is a vágyott gyermek után?
Azt hiszem, egy pár életében, ha megimádkozott a vágyott gyermek kérdése, akkor megérkezik az Úr ajándéka. A gyermek is Isten ajándéka, akit tőle kérünk el, így vele hordozzuk a várakozást is. A titok minden esetben a hogyan. Vannak olyanok, akik hosszabb-rövidebb várakozás után életet adnak. Sokszor csak egy jó szó kellett, egy megértő, bizalmi közeg, ahol Isten lelke vezette útjukban. Máskor elengedhetetlen volt az orvosi jelenlét, mert az eljárás segítette a gyermek megfoganását, majd megszületését. De olyan is előfordul, hogy a segítő közösségben Isten valami mást munkál ki, és nem a gyermek révén, hanem a párkapcsolatban, esetleg valami fontos szolgálatban lesz áldott az érintett pár. Mindenkinek a maga útját kell elkérnie, és ahhoz kell megérkeznie. Ez azonban csakis isten- és önismerettel lesz elfogadható. Van olyan, hogy évek telnek el ahhoz, hogy lebontsuk a magunkról alkotott vágyott családi idillünket (remek párkapcsolat, gyönyörű gyerekek stb.) és beengedjük Isten útmutatását. Ezt sokszor úgy élik meg az érintettek, hogy évekig tartó eredménytelen küzdés után alázatosan meg tudnak állni Isten előtt, és az Úr úgy alakítja az életüket, hogy minden könnyedén megy. Sokszor a saját akarat elengedése a leghosszabb út, a többi már ajándék, mert ilyenkor mindig élet lesz. Akár csecsemővel, akár nélküle, de mindig megújult lelki élet születik.
Lakatos Enikő református lelkipásztor
Mit jelent a házaspároknak közösségben megosztani a fájdalmukat?
Nagyon is sokat jelent a hasonló élethelyzetben lévők közösségbe tartozása, hiszen a közös sors közös nyelvet hoz magával. Mégis csak azok értik meg leginkább egymást, akik ugyanazt a lelki csomagot hordozzák. E tekintetben kulcsszerepe van a csoportot vezető lelkipásztornak. Hiszen minden nehéz élethelyzet lezárul valahogy, valamikor. A kérdés csupán annyi, hogy jelen volt-e a nehézséggel szembeni megküzdésben egy olyan személy, aki a megkopott emberi készségek során bizonyságot tett Isten gondviselő és minden értelemet túlhaladó szeretetéről. Ha a lelkész jelen van a szenvedő ember életében, és konzekvensen elhangzik Isten gondviselő szeretete a krízisben, sőt együtt imádkozik a párokkal Isten életet adó hatalmáért, vagyis behívják életük egyik kritikus pontján, ott az igei jelenlét mindig valami különlegeset munkál ki. Erre jó példa a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumában végzett kórházlelkészi szolgálat, ahol az intézetben orvosi beavatkozás alatt álló párok mellett kórházlelkész is van, kísérve és segítve a nehezített fogamzásban érintetteket. E pároknak rendszeresen nyílik alkalom egyéni és páros lelkigondozásra, illetve önsegítő csoportos együttlétekre. A lelkész minden esetben az érintett párok spirituális készségeivel dolgozik, mivel az élet kezdetében sem hagyható el a teremtő akarat. Fontos ennek az isteni hatalomnak a tudatosítása, az érintett párok egymáshoz és a sorstársakhoz való viszonyának a segítése. Lényeges szempont, hogy segítői jelenléttel mellette álljak a babára vágyóknak, akiknek gondolkodása beszűkül, kommunikációja töredezik: a férfiak nem értik, miért sírnak a nők, a nők pedig nem értik, miért szenvednek másképpen a férfiak. A kommunikációs félrecsúszás begyűrűződhet a párkapcsolatba, sérül az egymásra figyelés, az intimitás ajándéka.
A gyülekezeti lelkipásztorok hogyan kezelik a házaspárok nehézségeit, ha nem jön össze a vágyott gyermek? Szükségesnek tart-e ebben egyfajta érzékenyítést, edukációt a lelkészeknek?
Hangsúlyos, hogy az érintettek beszéljenek az élethelyzetükről a gyülekezeti lelkészekkel is, a lelkipásztorok pedig megfelelő érzékenységgel forduljanak a párokhoz, és váljanak pásztorává a szükségben lévőknek. Nemrég egy képzés is nyílt e téren egy katolikus főiskolán (reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szak), ahol segítő szakembereknek nyílik lehetőség speciális ismeretek megszerzésére. Ennek célja a segítő komptenciák finomítása a saját szolgálati területeken.
A külvilág mennyire elfogadó, ha nem jön össze a gyermek?
Segít, ha az emberek tudnak az élethelyzetről, hogy ez nemzetközi szinten is sokakat érint, és nem minden orvosi eljárás segít a gyermekáldás elérésében. Különösen sokat ront az esélyeken a 35 év feletti női reprodukciós állapot. Mindezek figyelembevételével másként állunk hozzá a gyermekáldás kérdéséhez. Jó lenne erről többet beszélni a gyülekezeteinkben. Különösen fontosnak tartom a női-férfi reprodukciós rendszer működésének tudatos megismerését. Különböző okokból a felvilágosító órák mára kiszorultak az iskolákból. Ugyanakkor sokkal többet lehetne beszélni a gyülekezeteink ifjúságának a párkapcsolat fontosságáról, az abban megélt tisztaságról és hűségről, az intimitás és a gyermekáldás ajándékáról, az életkori korlátokról, ami nem csak a lányokat érinti. Vagyis jó lenne, ha a termékenységtudatosság jelen lenne az ifiseink és az egyetemistáink tanításában. Több figyelmet kellene fordítani ezen a téren a fiatalok játékos-interaktív fejlesztésére. Ha a beszélünk a gyülekezeteinkben a nehezített babavárásról, például az istentiszteleteken, és rendszeresen imádkozunk a vágyott gyermekek megszületéséért, illetve az egyéni életutak kimunkálásáért, akkor tudatosabb lenne református közösségünk és elfogadóbb a gyermektelen életformával szemben is.
A Gyökössy Intézet a speciális élethelyzetben lévők lelkigondozására is figyelmet fordít. Egyéni és páros alkalmak is indultak, emellett a nehezített babavárásban érintett lelkipásztoroknak is lehetőséget nyújt a lelkigondozásra. Az alkalmakról részletesen az intézet honlapján lehet tájékozódni, ahol jelentkezni is lehet a programokra, tanfolyamokra.
„A rendelt időben megadja majd az Úr”
A reprodukciós gyógyászat az utóbbi évtizedekben jelentős előrehaladást ért el, amely a gyermektelen pároknak új reményt és távlatokat adhat. Joguk van-e a házastársaknak a biológiai terméketlenséggel mesterséges úton dacolni? Lakatos Enikővel, a Semmelweis Egyetem Reprodukciós Centrumának kórházlelkészével beszélgetett a Reformátusok Lapja.