Idén is megrendezték a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ifjúsági bizottságának Piknik elnevezésű zenés istentiszteletét a szervezet kápolnájának udvarán.
A rendezvényen Fischl Vilmos, a tanács főtitkára köszöntötte a megjelenteket, majd a szervezet ifjúsági bizottságának elnöke, Gurzó János kifejezte örömét, hogy újra felekezeti határok nélkül énekelhetnek a fiatalok Istennek. Hozzátette, hogy ne csak egymás társaságát élvezzék az egybegyűltek, hanem az Urat is keressék. Azzal a kívánsággal búcsúzott, hogy ez a délután adjon erőt minden egyetemistának a vizsgaidőszak hátralévő részére.
A Piknik első fellépője az Élő Remény baptista dicsőítő csapat volt, őket követte a budahegyvidéki evangélikus zenekar, majd a dicséreteket Kondor Péter evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa alelnökének igehirdetése követte.
A püspök a rendezvény alapigéje (Máté 8,3b) kapcsán felolvasta Máté evangéliuma 8. fejezetének első négy igeversét.
„Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el, bizonyságul nekik.” (Máté 8,1–4)
Prédikációjában Kondor Péter elmondta, Jézus úgy vonzotta az embereket, mint a mágnes a vasat. Özönlöttek utána, hogy megismerhessék, lássák, mit cselekszik – emelte ki, majd feltette a kérdést: – Te megtapasztaltad már Jézus vonzását? Bevonzott már az önmagával való lelki közösségre?
A választ is megadta, miszerint Jézus azért jött, hogy mindenki megismerje az igazságot! Még a nehézségeinken keresztül is ő szól, engedjetek a vonzásának, hogy megtaláljon benneteket – szólította fel a hallgatóságot. – Nem azért vagyunk itt, mert hoztunk egy jó döntést, hanem mert Jézus hív bennünket. Mindennek ő a forrása és az oka – szögezte le. Az igeszakasz kapcsán kifejtette, hogy mit jelentett Krisztus korában leprásnak, régebbi magyar szóhasználattal élve bélpoklosnak lenni. Akit ez a betegség elért, az a halál fia volt, tanúja lehetett saját teste szétbomlásának. Menthetetlenül elveszett, és nemcsak maga lett a halál jegyese, de másokat is megfertőzhetett, ezért kellett az ilyen embernek kiszakadnia a környezetéből. Amikor emberek közé ment, akkor kiabálnia kellett, hogy tisztátalan vagyok. Mind ebben a betegségben szenvedünk, bár nem testi, hanem lelki leprában – magyarázta. Ez nem kevésbé rossz, mint a testi betegség, hiszen ugyanúgy azt eredményezi, hogy elveszünk. Az ember úgy viszonyul a bűnhöz is, mint a leprához, a végsőkig küzd a felismerése ellen. Jézus nélkül mindannyian elveszett emberek vagyunk. – Ennek a felismerése az egyik legnehezebb és egyben legszebb pillanata lehet az életünknek – mondta. Nem egyszerű ezt megtenni, hiszen szeretjük messziről figyelni Jézust, de nehezünkre esik teljesen beengedni az életünkbe, hogy uralmat vegyen annak minden területén. Ezzel szemben ez a leprás mindent félredobott, és közel ment hozzá. Leborult elé, és azt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Erre a pontra jut el az is, aki felismeri a bűnt, nem törődik a tilalommal, a gúnnyal, egyetlen ügye marad, hogy Jézus elé tudjon járulni. Megrendítő ennek az embernek a bizalma, pedig nem olvasott bibliai történeteket, még pünkösd sem történt meg ekkor – hívta fel a figyelmet. Egy dologban nem volt biztos, hogy Jézus meg akarja-e gyógyítani. Mi már tudjuk, hogy akarta, ahogyan a kereszthalált és a megváltást is, hiszen az Emberfia azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért.
Végül kiemelte, hogy Jézus, miután meggyógyította a leprást, nem azt akarta, hogy az szóljon a gyógyulásáról, hanem azt, hogy mutassa meg az embereknek. Ne a szája legyen tele a csodával, hanem lássák rajta. – Mutasd meg az életet, Isten is jobban örül neki, az embereknek is több haszna lesz belőle, ne szólj, hanem mutasd meg magad! – zárta gondolatait a püspök.
A Piknik végén a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó Országos Ifjúsági Misszió dicsőítő csapata lépett fel, és közös szeretetvendégséggel zárult az esemény.
