Olvasáskultúra sötétben tálalva

Hogyan jött létre az együttműködés a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ és a Debreceni Református Kollégium Múzeuma és Nagykönyvtára között?
Don Tamás kurátor keresett meg az együttműködés ötletével, és attól kezdve közösen dolgoztunk egy kiállításon, amely a Kollégium örökségére épül, de a MODEM szemléletét is tükrözi. Sokra tartom azt, amit a magyar modern művészet megismertetéséért tesznek, ezért láttam lehetőséget abban, hogy közösen alkothatunk velük. Ennek eredménye, hogy a Makropædia című tárlatnak a Nagykönyvtárunk ad otthont.

Miért a könyvtár?
A MODEM minden évben kiír kiállításrendezői pályázatot pályakezdő kurátoroknak, művészeknek. Az ideiben kikötötték, hogy a helyszínt a Nagykönyvtár adja, és az ősi intézmény könyvgyűjteményét be kell vonni a kiállításba, amelynek valamiféleképpen reflektálnia kell az olvasáskultúra történetére és jelenére.

Két fiatal kurátor, Zachar Veronika és Kincses Gergő pályázatát választotta ki a zsűri. Mivel érdemelték ki a lehetőséget?
Hét pályázótól nyolc kiállítási forgatókönyvet kaptunk, szinte mindegyiket szívesen befogadtuk volna, de az ő pályaművük állt a legközelebb az eredeti elképzeléseinkhez. Érződött, hogy felmérték Debrecen és a Kollégium adottságait, értékeit, és ezekre építették fel az elképzelésüket. Ráadásul olyan kortárs művészeket terveztek felkérni, akik gyökeresen más közegben alkotnak, a dossziéjukból mégis egységes kiállítás előképe rajzolódott ki.

Mire számíthat az, aki ellátogat a Makropædia kiállításra?
A tárlaton bemutatott értékek fele régiség, a XVII–XVIII. századból származó könyv vagy a Kollégium professzorai után maradt iskolatörténeti emlék. Látható például egy míves tellurium (forgatható Naprendszer-modell) vagy az az atlasz is, amelyet egy ösztöndíjas diák, Récsei János köttetett egybe Hollandiában itt-ott megvásárolt térképlapokból. A másik felét kortárs művészeti alkotások adják. Ezeknek vagy az építőeleme a könyv, vagy pedig olyan konceptuális munkák, installációk, amelyek valamiféleképpen reflektálnak a Gutenberg-galaxis aktuális helyzetére. A kiállítási tér hangulata más: a kurátorok teljesen besötétítettek, és javarészt a vitrinek fénye vezeti a látogató tekintetét, ráadásul Illés Andor Erazmus fényinstallációt készített a könyvtárhajóba, amellyel némileg misztikussá is tette. Aki korábbról ismeri és megszerette már a Nagykönyvtár hangulatát, az biztosan megjegyzi magának azt a látványt, amelyet a megváltozott atmoszférájú belső terem nyújt.

Mennyire jellemző, hogy kortárs művészeti kiállításnak ad otthont a Kollégium?
Olyan léptékű kortárs kiállításra, mint amilyet a Ludwig Múzeumban vagy a Műcsarnokban lehet meglátogatni, legutóbb talán az 1930-as években volt példa a Kollégiumban. A Makropædiával a jelenkori művészet felé is nyitunk. Éppen ezért kértük fel a kiállítás megnyitására Dejcsics Konrád atyát, a Pannonhalmi Bencés Főapátság kulturális igazgatóját, akinek a vezetésével sikeresen ötvözték Pannonhalmán az ezerötszáz éves bencés hagyományokat a kortárs kultúrával. Talán most nekünk is esélyünk nyílik arra, hogy a számunkra legfontosabb kollégiumtörténeti és egyházművészeti kutatások, kiállítássorozatok mellett olyan fórumot teremtsünk, ahol a református értelmiségiek és kortárs művészek találkozhatnak. Ez esélyt jelentene a párbeszédre, önmagunk világosabb megismerésére és a misszióra.