Az egyre szélesebb körben ismert Cursillo egy mallorcai eredetű hitmélyítő és missziós lelkiségi mozgalom, mely bár katolikus gyökerekkel bír, közel áll hozzá az ökumenikus szellemiség, mára szerte a világon kialakultak a protestáns változatai is. A magyar református cursillo 2005-ben alakult, célja a cursillo sajátos eszközével a Magyarországi Református egyházat szolgálni annak tanításai és hitvallásai alapján. A Cursillo de Cristiandad elnevezés jelentése: a keresztyénség rövid tanfolyama. Az első Cursillót 1944-ben tartották, eredetileg azért, hogy az El Caminóra készítsenek fel zarándokvezetőket, de hamar bővültek a célok: ma már a szervezők azt vallják, az alkalom az élet zarándoklatára készít fel.
Ennek jegyében szervezik meg több mint másfél évtizede a református Cursillót is, mely alkalmanként egy háromnapos összejövetel, ahol a résztvevők megismerhetik a református keresztyén hit igazságait – és személyesen is átélhetik azokat. Tapasztalatok szerint a keresőket és kétkedőket a válaszok megtalálásában, míg a hit útján járókat a megerősödésben, feltöltődésben és hitük elmélyülésében segíti. „Az egyházunkban nagyon sok lehetőség van, ahol az evangélium üzenetét átadhatjuk – ez az egyik ezek közül” – vallja Meleg Attila bódvaszilasi református lelkipásztor.
Mint mondja, öt évvel ezelőtt ő maga is azokat a lehetőségeket kereste az egyházban, melyek segítségével gyülekezete megújulhat. A lelkész úgy látta, hiába működik jól a közösség, mégsem gyarapszik számuk és hiányoznak az új megtérők. Végül egy kollégája javaslatára látogatott el egy Cursillóra, melynek hála végül megújulhatott a gyülekezet: „Rádöbbentem, hogy akkor változhat a gyülekezetem, ha lelkészként én is magamba nézek és hagyom, hogy Isten megtisztítson mindentől, ami felesleges. Látom annak eredményét, hogy ez megtörtént.” Meleg Attila azt is hozzáteszi, azoknak érdemes ellátogatni a Cursillóra, akik válaszokat keresnek vagy részesei az egyháznak, mint szervezetnek, de nem hevíti őket tűz. „A Cursillon keresztül Isten ad egy lökést az embernek: a Lélek tüze képes lefújni a hamut a parázsról és fellobbantani a lángot” – hangsúlyozza.
„A Szentlélek azért ébreszt bűntudatot, hogy felszabadítson"
A hit falak közötti megéléséről, bűnbánatról és -bocsánatról, a börtöncursillo jelentőségéről beszélgetett a Börtöncursillós Titkárság rendezvényén Dani Eszter református lelkész, zsinati missziói irodavezető és Székely János római katolikus pap, szombathelyi megyéspüspök. (Fotó: Dezső Attila)
Amit nehéz megfogalmazni
Hasonló utat járt be Porcsalmy Zoltán református presbiter is, aki 2006-ban vett részt első cursillós alkalmán, azóta pedig a református Cursillo egyik titkársági tagja. „Egy vasárnapi istentisztelet után szólítottak meg gyülekezeti tagok és hívtak el az alkalomra. Pont egy olyan időszakban voltam, amikor vágytam a lelki ébredésre és a megtisztulásra, így a legjobbkor jött a lehetőség” – emlékszik vissza. A presbiter azt is elmondja, sokan óvatosan állnak a Cursillóhoz, mert az ott átélt személyes élményekről a résztvevők nem mindig tudnak beszélni. „Semmi olyan nem történik egy ilyen hétvégén, ami ne történne meg gyülekezeteinkben vagy evangelizációs alkalmainkon. Itt is van beszélgetés, istentisztelet vagy akár úrvacsora és lehetőség az elcsendesedésre – foglalja össze. – És vannak olyan pillanatok, amiket valóban át kell élni, amikről emiatt nem tudunk és nem is érdemes beszélni. Ezért egy ideig gyanakvás vette körül a programot, de mára határon innen és túl is egyre többen csatlakoznak.”
Egy lélekért se
Ebből a rendszerből szerveződött a Börtöncursillós Titkárság, így mára évente több Cursillo hétvégét tartanak börtönökben is. „Ez az egyik legjobb lehetőség megélni az ökumenét. Egy ilyen helyzetben még inkább leomlanak a korlátok és Krisztus kerül a középpontba – ahogy azt a reformáció időszakában is célul tűzték ki” – magyarázza Meleg Attila.
A börtöncursillós alkalmakat a börtönlelkészek szervezik és bár szigorú szabályoknak kell megfelelni, mégis egyre több fogvatartott előtt nyílik meg ez a lehetőség – női börtönökben és javítóintézetekben is. Porcsalmy Zoltán szerint nem kérdés, hogy minden nehézség ellenére is végzik szolgálatukat. Példaként azt hozza fel: sok film és történet szól arról, mennyire messzire megy egy-egy hadsereg a katonájáért, időt, pénzt és energiát nem kímélve szeretnék megmenteni azt az egyet. „Az kifejezhető, mennyibe kerül az az egy katona a nemzetének. De az nem, mennyibe kerültem én Krisztusnak. Az is a szemeink előtt lebeg, hogy »egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt«” – idézi a 397. dicséret sorait. A presbiter azt is hozzáteszi, az alkalom igazi cselekvője mindig Isten, ilyen szempontból nem más egy börtön falai között tartott Cursillo, mint a többi.
Meleg Attila azt mondja, a fogvatartottak közé érkezve rendszeresen Jézus Krisztus szavai jutnak eszébe: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35-36) A lelkipásztor azt vallja, missziós kötelesség a fogvatartottak közötti szolgálat – annak, akit erre indít a Lélek: „Isten minden missziós területre megtalálja a legmegfelelőbb embert, az egyházon belül pedig mindenkinek van hozzá illő feladat. Az a cél, hogy mindnyájan megtaláljuk azt, ahol a legjobban építhetjük Isten országát.”
Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd
A fotók illusztrációk.