Egy éjszakára adja fel otthona kényelmét, aludjon az utcán! – hangzott a felhívás egy rászorulókat támogató kezdeményezésre. A november végi akcióval egy érsekújvári keresztyén szervezet szolidaritásra hívott a mélyszegénységben élőkkel és a hajléktalanokkal. Sátorban várták az érdeklődőket és a rászorulókat, akik közül egyikük úgy fogalmazott: „Itt engem vártak.” Az ő történetén és Pál apostol szavai mentén járjuk körbe, hogy az erőseknek kedvező világban miként szolgálhatjuk az erőtleneket.
A társadalom peremén élők helyzetéről és a segítésükről megoszlanak a vélemények, ám sokan vannak, akik nélkülözésben élnek, elveszítették munkájukat, szeretteiket, közösségüket, hitüket. Akiknek, Jézushoz hasonlóan, nincsen az ágyán paplan, sőt akinek már ágya sincsen. Egy olyan világban, amely újra és újra az erőseknek kedvez, a krisztusi tanítás arra hív bennünket, hogy vegyük észre az erőtleneket. Az Éjszaka az utcán elnevezésű kezdeményezésről több portál, köztük a parameter.sk magyar nyelvű híroldal írt beszámolót. Az akciót a Kompas közösség szervezte, amely Szlovákia több városát segít tisztán tartani, és támogatja a fedél nélkül élőket. Az eseményre fekhellyel, hálózsákokkal, meleg ruhákkal, ennivalóval készültek a szervezők. A közösség központjának a kertjében eltöltött estét önkéntesek felolvasással támogatták. Akadtak olyanok is, akik csak a felolvasásra érkeztek, nem aludtak kint, de ezzel is támogatták a kezdeményezést. A rendezvény egy nagy sátorban zajlott, éjszakára öten maradtak, köztük egy hajléktalan is – szólt a tudósítás.
Sasák Attila érsekújvári református lelkipásztor érdeklődésünkre elmesélte egy férfi történetét, akivel éppen az esemény napján találkozott. A negyvenéves Tibor, bár nem volt hajléktalan, élete olyan fordulatot vett, amely kiszolgáltatottá tette. Ebben a kétségbeesett helyzetében sétált a református parókia környékén és kezdett beszélgetni a helyi lelkipásztorral, aki behívta a lelkészházba. A férfi a segítségét kérte, mert elvesztette az állását, kirabolták, elvették a személyi igazolványát is. Sasák Attila megkínálta étellel és ruhával, hosszan elbeszélgettek, majd ajánlotta a Kompas esti programját. A férfi másnap mosolyogva, frissen borotválkozva tért vissza a parókiára, hogy beszámoljon az éjszakájáról. „Olyan érzésem volt, amikor odamentem, hogy ott engem vártak. Bár sokan nem voltunk, de két szervezővel nagyon jót beszélgettem, kaptam enni, megfürödhettem. Megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyek istentiszteletre” – idézte fel a lelkipásztor a férfi beszámolóját. Hozzáfűzte, hogy Tibor azóta egy munkásszállón lakik egy közeli városban, ahol munkát is kapott. A nemrég zajlott érsekújvári kezdeményezés a hajléktalanság problémájára nem adott választ, de segítséget igen. Egy ember életét megváltoztatta, és már ezért megérte. Ahogy Jézus is megkeresi az egyetlen elveszett bárányt.
Pál apostol korinthusiaknak írt levelében ezt írja: „Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” (1Kor 9,19–22)
Az apostol minden csoportot, népet, réteget meg akart nyerni Krisztusnak. Az, hogy ennek érdekében „szolgává tette magát”, azt jelenti, hogy minden hallgatójához olyan mértékben alkalmazkodott, ahogyan ez lehetséges volt. Nem akarta senki kedvéért meghamisítani az evangéliumot. Ott viszont, ahol neki kellett ezért áldozatot vállalnia, nem ismert határt az áldozatvállalásban. Ő is gyöngévé lett, mindent vállalt mindenki kedvéért. Megmenteni akarta az embereket. Pál másokat akart megnyerni az evangéliumnak szolgálattal és szeretettel.
Ez pedig nagyon is gyakorlati kihívás nekünk, keresztyéneknek. Sok kérdés merülhet fel bennünk: Kik a hozzánk közel lévő, de tőlünk különböző emberek? Hogyan tudnánk belépni a helyzetükbe? Mit kellene feladnunk és mit kellene felvennünk ehhez? Hogyan lehetnénk tudatosabbak abban, hogy mindenkinek mindenné legyünk? Mi lenne ennek a mi részünkről az ára? Miért szükséges ez az azonosulás ahhoz, hogy megnyerjünk némelyeket?
Mindez Jézus útja, ahogy a Szentlélek elindít minket újra és újra mások felé. Ha egyre mélyebben és tudatosabban részesei akarunk lenni Isten nagy történetének, Jézus Krisztusnak, akkor ezen kérdések mentén nézzünk rá a környezetünkre és magunkra! Amint figyelünk erre, úgy fog a Szentlélek egyre nagyobb ajtókat nyitni nekünk.