Imi itt józanodott tavaly karácsonykor, és szeretné az ünnepeket békében és jó közösségben eltölteni – olyan békében, amire sokan az otthon lakói között még gyermekkorukból emlékeznek. Gergőnek melegség, szeretet, a nagyszülőkkel együtt teljes család jut eszébe: egység, szeretet, biztonság volt közöttük karácsonykor. „A leghamarabb azok a képek jutnak most már az eszembe, amikor a családunk még együtt volt. Második napon mindig unokatesóméknál voltunk, és azt nagyon szerettem. Mi önfeledten játszottunk az ajándékokkal, a felnőttek beszélgettek, kártyáztak, akkor voltam a legboldogabb, ha ott is aludtam az unokatestvéreimnél, és másnap játszottunk tovább." Krisztiánnak egy mondóka jut eszébe régről, kicsit átalakítva: „Kis karácsony, nagy karácsony, sosem láttam még a kalácsom! És ha nem sül idejében, hadd egyem meg most már végre." Vázár így emlékszik: „Jó kis karácsonyaink voltak. Mindig együtt volt a család. Aztán valami történt. Egyedül voltam karácsony estéjén egy játékteremben. A családom közben otthon ünnepelt... Na, ez nem kell többé! A családommal szeretnék békében és szeretetben karácsonyozni." 
Keresztúri fiúk (fotómontázs 2011-ből)
Azt Gergő is kiemeli: az anyagos karácsonyok valósága más. „Fájdalom, magány, nincsenek öregek, én is rom vagyok, egyedül, beállva az utcán. Nincs fenyő, nincs ajándék." Roland azt meséli, neki a karácsony a pénzről szólt, és mindössze egy igazi boldog karácsonyra emlékszik életéből – de azt is beárnyékolta a narkó. Zoli már csak címszavakat sorol a karácsonyról: „Várakozás az ajándékokra, álszeretet, ami később átment veszekedésbe, feszültségbe. Menekülés otthonról a hangulat miatt. Drogos partik, bulik, magány, érdektelenség, drogozás, drogozás, drogozás, önsajnálat, önpusztítás." Karácsonykor nem bejglire, fenyőfára és ajándékokra vágynak az otthon lakói. Béci azt mondja, ő szeretetben szeretné tölteni a karácsonyt, „a szeretteimmel, a családommal és azokkal az emberekkel, akik eddig csak csalódtak bennem, és fájdalmat okoztam nekik. Szeretnék megbocsátani magamnak, és legalább egy napra boldog lenni. Eddig a karácsonyt sem tölthettem azzal, akivel leginkább szerettem volna, és rettegek, hogy nem lesz alkalmam bepótolni többé."
Ráckeresztúron a jelenlegi kliensek és öregfiúk együtt ünneplik a Megváltó születését. Sokaknak közülük ez az első ilyen ünnepük. „Nekem a karácsony addig semmit nem jelentett. Szerintem egy intézetben nem lehet boldog karácsonyod, hiába van szép fa, ajándék, égők, vacsora, zene, ha nincs szeretet. Remélem, az elkövetkezendő karácsonyaim szebbek lesznek" – beszél vágyairól Zsolti. Többen is azt mondják: szeretnék az ünnepet meghitt pillanatként, szeretetközösségben megélni, boldogságban, békességben, nyugalomban.
Maga Jézus mondja bátorításul tanítványainak, az otthon lakóinak és nekünk: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen." (Jn 14,27) Ezt a Jézust, a békesség fejedelmét ünnepeljük. Áldott karácsonyt kívánunk!
a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon Lakói és Munkatársai