Ahhoz hogy gyermekünkből felelősségteljes, megbízható felnőtt váljon, aki a kapcsolataiban tisztességes, egyenes, képes az önfegyelemre és a felelősségvállalásra, szüksége van gyermekkorától biztos útmutatásokra, következetes szabályokra és korlátokra. Nekünk szülőknek az a feladatunk, hogy szeressük és az isteni rendnek megfelelően neveljük gyermekeinket. Mik azok a legfontosabb irányelvek, amire szülőként érdemes figyelnünk?
1. A jellemfejlesztést magunkon kezdjük!
Először saját határainkat kell rendbe tennünk, ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink egészséges határokat alakítsanak ki. Gyermekeink megfigyelik, hogy milyen határok között éljük az életünket, hogyan viszonyulunk a munkához, rendhez, időbeosztáshoz, szeretteinkhez, feladatainkhoz, mennyire vagyunk kitartóak, megbízhatóak. Mindazt, amit szeretnénk továbbadni, azt először magunk gyakoroljuk.
2. Szavaink és tetteink legyenek összhangban!
Fontos, hogy szavaink összhangban legyenek tetteinkkel, mert nem taníthatunk meg olyasmit, amit mi sem tudunk. Csak azt tudjuk hitelesen számon kérni tőlük, amit mi magunk is hiszünk, teszünk, követünk. Érdemes végig gondolnunk, hogy életünkben mik a legfontosabb irányelvek, szabályok, határok, amik alapján éljük az életünket és amit tovább szeretnénk adni gyermekeinknek.
3. Szeressünk és tartsuk a határokat!
Téves gondolat az, hogy aki szereti a gyermekét, mindent megenged és megad neki, amit a gyermek kíván. Aki szereti a gyermekét, védelmet és helyes útmutatásokat akar adni neki az életre, akkor is, ha néha a gyermek azzal nem ért egyet, vagy nincs kedve hozzá. A helyes fegyelmezés a szeretetbe ágyazva történik: azt üzeni a gyermeknek, hogy értékes, az élete ajándék, törődnek vele, védelmezik, szeretik és a szüleinek nem mindegy, hogy mi történik vele. Ezzel azt is megtanítjuk neki, hogy később ő is határt szabjon másoknak: mi az, amit megenged és mi az, amire nemet mondhat.
4. Legyenek világosak a határok!
A hatékony szülők világosan és érthetően letisztázzák a szabályokat. Egyszerűen és érthetően elmondják a gyermekeiknek, hogy mi az, amit megtehetnek, mi az, amit nem tehetnek meg, és mi az, amit meg kell tenniük. Nem csak beszélnek a határokról, hanem maguk válnak határrá gyermekeik számára.
5. A negatív érzelmek helyett pozitívan ösztönözzünk!
A harag, a szégyenérzet, a bűntudat nem ösztönzi a gyermeket a változásra. A lekenyerezés, kérlelés, fenyegetőzés, bűntudatkeltés elszomorítja a gyermeket és saját értékességét vonja kétségbe. Negatív érzelmi mondatok helyett alkalmazzunk ésszerű, egyszerű ösztönzést. Ne azt mondjuk például, hogy „anya nagyon szomorú, hogy ilyen rendetlen vagy", hanem inkább „aki összepakolja a szobáját, az nézheti az esti mesét".
6. Használjuk a tettek természetes következményeit!
Fontos, hogy a szülők ne csak tiltsanak, hanem magyarázzák el gyermekeiknek, hogy mi lesz a következménye annak, ha a gyermek nem fogad szót a szülői tiltásnak, vagy kérésnek. A gyermeknek szüksége van a felnőtt bölcsességére, előre látására. („Kész a vacsora. Aki nem jön vacsorázni, az lemarad és éhesen megy ágyba." „Nyolc órakor villanyoltás van, ha nem készültök el időben, akkor az esti mese nem fog beleférni.") Ha ezt a módszert következetesen használjuk, nem lesz szükség hosszas magyarázkodásra, vitára vagy kiabálásra. A gyermek megtapasztalja, hogy tetteinek, döntéseinek következményei vannak és nem hibáztathat senkit azért, amit választott.
7. Ha lehet, adjunk választási lehetőséget!
Mi szülők szabjuk meg a kereteket, de azon belül adjunk választási lehetőséget a gyerekeknek. Például: „holnap muszáj kitakarítani a házat és mindenkinek segíteni kell, ebben nincs választási lehetőség. De hogy ki milyen házimunkát vállal, és azt a nap folyamán mikor végzi el, azt megbeszélhetjük előre." „Télen melegen kell felöltözni, de hogy melyik sapkát vegye fel gyermekünk, azt kiválaszthatja."
8. Legyünk rugalmasak!
A hatékony fegyelmezés következetes, de rugalmas is. Következetes abban, hogy végrehajtjuk, rugalmas abban, ahogy ezt a gyermek korához és érettségéhez igazítjuk. Más módszereket alkalmazunk egy óvodásnál és mást egy iskolás gyermeknél. Figyelembe vesszük, hogy gyermekünk lehet beteg, szomorú, vagy feszült valamiért, engedetlenségének lehet olyan háttere, amit elsőre nem látunk.
9. Beszélgessünk sokat!
Iránymutatásunk, gyermekeink jellemének alakítása akkor lesz hatékony, ha lelkileg, érzelmileg közel állunk hozzájuk. Ennek feltétele, hogy sok időt töltünk velük és beszélgetünk. Elmondjuk nekik, hogy mi van bennünk, hogy érezzük magunkat, mi zajlik bennünk akkor, amikor örülünk és akkor is, amikor mérgesek vagyunk. Ha beszélünk az érzéseinkről, gyermekeink és megtanulják megfogalmazni mindazt ami bennük zajlik és az együttműködés sokkal könnyebbé válik.
Aki szeretne többet olvasni a határok fontosságáról, ajánljuk Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend: Gyerekhatárok című könyvét.
Siba-Rohn Hilda
Forrás: budai református gyülekezet
Kimondott kimondatlan kérdéseink
Ha gyereked van, akkor kapsz mellé sok kérdést is. Egyik pillanatról a másikra fogalmazódnak meg, és vagy sikerül megválaszolni, vagy nem. Most a válaszok megtalálásában szeretnénk segítséget adni. Siba-Rohn Hilda, a Budai Református Egyházközség lelkésze egy-egy összeszedett, kiemelt tételmondatokkal tagolt írásban foglalkozik a különböző gyereknevelési kérdésekkel.
4. Miért fontosak az apák? – Bibliai apakép
3. Hogyan segítsünk gyermekünknek elfogadni az elfogadhatatlant?
2. Miért járjunk gyermekeinkkel keresztyén közösségbe?
1. Gyermekeink a digitális világban