A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat diákjai Küldetésben: cigányság – kereszténység – magyarság konferenciánkerekasztalbeszélgetésen vallottak arról, honnét, milyen szociális környezetből indultak, milyen nehézségekkel, akadályokkal kellett megküzdeniük a boldoguláshoz, hogyan látják a cigánytelepeken élő kortársaik helyzetét, és mit tudnak tenni ők maguk a cigány–magyar megbékélés érdekében. Az ő hozzászólásaikból idézünk pár gondolatot.
Balog Tibor politológia szakos hallgató, Miskolci Egyetem
„Édesapámnak négy, anyukámnak nyolc osztálya van. Amikor a középiskolában 4,5 fölött volt az átlagom, akkor sem gondoltam arra, hogy más lehetnék, mint éppen ács vagy kőműves. Hiába voltak meg az eredményeim, mégsem hozam otthonról ambíciókat: nem várták el tőlem, nem követelték, hogy teljesítsek, hogy többre vigyem, mint ők. A cigánysorokon lakó gyerekek alkalmazkodnak a szüleikhez, azt az utat járják, amit ők. Nem tudják, hogy rossz úton járnak. Ám aki nem tud franciául, attól nem lehet elvárni, hogy franciául beszéljen. Meg kell tanítani őket a helyes útra.”
Csőke Szilvia joghallgató, Károli Gáspár Református Egyetem
„Már gyerekkoromban jogász akartam lenni. A szüleim örültek ennek, de a szélesebb család összefogására volt szükség ahhoz, hogy elkezdhessem a tanulmányaimat. A nagynéném egy tanult asszony, ő volt az egyetlen, akire fel tudtam nézni, akit példaként tudtam magam elé állítani e tekintetben. A cigánytelepeken élő embereknek pedig mi lehetünk az iránymutatás.”
Horváth Ida szociális munkás szakos hallgató, Debreceni Egyetem
„Tizenhat éves koromig egy cigánysoron éltem. A szüleim elváltak, édesanyám egyedül nevelt fel engem és az öcsémet. Az osztályban egyedüli cigányként kitűnő tanulmányi eredménnyel végeztem az általános és a középiskolát is, diákönkormányzati elnök is voltam. Soha nem éreztették velem, hogy cigány vagyok, a tanáraim is mindig támogattak. Úgy érzem, a jó Isten kitaposta nekem az utat. Ezen kell végigmennem, hogy majd példát mutathassak a cigányoknak: van kitörési lehetőség, ezért ha van bennünk akarat, túl tudunk lépni a nehézségeken, és el tudjuk érni a célokat.”
Pálosi Roland közgazdászhallgató, Debrecen
„Daróczi József cigány költő, a mi Choli bácsink mondta egyszer, hogy mi, cigány fiatalok két aranypántot viselünk a homlokunkon, mert magyarok vagyunk, hiszen itt élünk ebben a csodálatos országban, de egyúttal cigányok is. A cigányságért nem tudunk úgy tenni, hogy elkülönítjük magunkat a többségi társadalomtól. Igenis együtt kell működnünk, és ehhez szükséges egymás kölcsönös elfogadása. Szeretnék a népemért tenni akaró és tudó értelmiségivé válni, amihez kérem és várom a szakkollégium segítségét.”
Oláh Márk mechatronikai mérnök szakos hallgató, Debrecen
„Szabolcsi gyerek vagyok, és nagyon nehéz anyagi helyzetből jövök. Az, hogy én itt lehetek, a családomtól óriási anyagi áldozatokat követel. A szüleim két hétig nem fizettek be semmilyen számlát, csak hogy el tudjam kezdeni az egyetemet. Tudom, hogy a szüleim minden nehézség ellenére ellátják a feladatukat, és ezt tartom én is követendőnek. Ez az, ami erőt ad az akadályok leküzdéséhez.”
Összeállította: K. S.