Életmentő szolgálat postafordultával

„Az írás különös dolog. Egészen más, mint gondolkodni valamin. A gondolkodás sokszor körbeforgó, önigazoló. Az írás szembesít, kényszerít a megfogalmazásra és a kifejezésre” – olvasható Szendi Gábor A gyógyító írás című könyvében. Vizsgálatok szerint azok gazdagodnak igazán az írás által, akik közben mélyebb belátásra és megértésre jutnak életük fontos eseményeivel kapcsolatban. Amit megértünk, azt valamiképp el is fogadjuk. Napjainkban legtöbbször gyors és rövid üzenetekkel, hangulatjelekkel fejezzük ki érzéseinket, reakcióinkat, miközben vágyunk az őszinte megértésre, odafigyelésre, a mély beszélgetésekre, tartalmas kommunikációra. A kézzel írt levelezés elavultnak tűnhet, ám tanulmányok szerint oldja a stresszt, az elégedettség érzésével tölt el minket, és hozzájárul a jó hangulatunkhoz is. A levélírás révén a személyes és szociális kapcsolatok is megerősödnek. Amikor tollat és papírt ragadunk, jobban meggondoljuk, mit írunk le, és könnyebben megfogalmazzuk az összetettebb érzéseinket is.

– A hagyományos levelezés kiveszőben van kommunikációs eszköztárunkból, főleg a kézzel írott változata, ám a fogvatartottak számára az egyetlen eszköz, ha írásban akarnak kapcsolatot tartani hozzátartozóikkal, ismerőseikkel, vagy hivatalos kérelmeiket akarják benyújtani – mondta el Tóth Viktória, református börtönmissziós lelkész. Úgy tapasztalja, hogy az elítéltek szeretnek írni. Van rá idejük, és szeretnék megosztani a gondolataikat. A kapcsolattartásra korlátozottan van lehetőség a börtönökben, alkalmanként személyesen, telefonon tudnak beszélgetni hozzátartozóikkal az elítéltek, akik mellett kitartanak szeretteik. Sokak mellől ugyanis lemorzsolódnak a családtagok, barátok, ezáltal megszűnik a kapcsolatuk a külvilággal. Ahogy telik a börtönben töltött idő, úgy csökken a kinti kapcsolatok száma. A lelkipásztor ezt gyakorinak mondta, ezért tartja fontosnak, ha van olyan külső segítség, akivel időről-időre kommunikálhatnak. A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön lelkipásztorát egyre több elítélt keresi meg a levélmisszióval kapcsolatban, mert szükségük van az emberi szóra. Sokuknak segít, kapaszkodót jelent a Mécses Szeretetszolgálat.

Tóth Viktória szerint a fogvatartottaknak nem okoz gondot kézzel írott levélben megfogalmazni a gondolataikat, gyakran teszik ezt, hiszen nincs más eszközük. Úgy tapasztalja, hogy a leveleik igényesek, szépen fogalmaznak, figyelnek rá, mert fontos nekik. Van olyan, aki például a családtagjának, levelezőpartnerének egy héten keresztül ír egy tíz-tizenkét oldalas levelet. Időt fordítanak rá, amelyet szeretettel és örömmel tesznek.

Magyarországon a Mécses Szeretetszolgálat több mint száz önkéntese tart kapcsolatot büntetés-végrehajtási intézet fogvatartottjaival. Tarján Gabriella, a szervezet vezetője úgy fogalmazott: rengeteget kapnak levelezőpartnereiktől, akikkel kapcsolatba kerülnek. Százszorosan kapják vissza a kedvességet. – Én is kézzel írom a leveleket, mert személyesebbnek tartom, másrészt így egyensúlyban lehet a kapcsolatunk. De ahány levelezés, annyiféle kapcsolat. Van, hogy húsz-negyven oldalas leveleket kapunk, ezért néhány segítőnek kényelmesebb a gépi levelezés. Gabriella hat évvel ezelőtt csatlakozott a levelező szolgálathoz, amelyről egyházi hírlevélből értesült. Ferenc pápa hívása indította el őt és családját a szolgálat felé, amelyben arra kérte a keresztyéneket, hogy forduljanak a rászorulók felé. Férjével korábban is végeztek már önkéntes szolgálatot, négy gyermeket nevelnek, így olyat keresett, amelyet otthonról is végezhet. Megindítónak nevezte odafordulni valakihez, akihez évek óta nem szóltak szeretetteljesen. A szolgálatot lelkileg megterhelőnek nevezte, ám csodákat is hordoz magában, hiszen a fogvatartottaktól egy másik világlátást kapnak, a sok más ajándék mellett.

A misszióról és a kapcsolatfelvételről Tarján Gabriella elmondta: minden esetben a fogvatartott jelentkezik. Bemutatkozó levelüket elküldik hozzájuk. Korábban akár másfél évbe is telhetett, mire levelezőtársat találtak az elítélteknek, mára viszont fél évre sikerült leszorítani ezt az időt, ez általában attól függ, hány önkéntese van a missziónak. Jelenleg is már több mint száz fogvatartottal leveleznek, és további harmincan vannak a várólistán, akik igénylik ezt a fajta kapcsolattartást. Jellemzően olyanok, akiknek már nincs semmilyen kapcsolatuk a külvilággal, se hozzátartozók, se barátok. – Azt szoktuk mondani, hogy az Isten ujja választja ki a levelezőtársakat. Én a misszióhoz csatlakozásom óta egy elítélttel levelezem, aki tényleges életfogytiglani börtönbüntetését tölti, ebben kísérni, az egy életre szóló feladatot jelent. Rengeteget tanulunk a fogvatartottaktól; akikkel kapcsolatba kerülünk, azokra családtagként tekintünk – emelte ki. A levelezés révén az előítéleteik is formálódnak, olyan szemléletmódot ismernek meg, amely közelebb viszi őket Istenhez, hogy együtt váljanak jobb emberré. Legfontosabb küldetésüknek mondta, hogy ott legyenek az elítéltek mellett, és az ő igényeikre próbáljanak válaszolni a leveleikkel. Véleménye szerint az ember, ahogy fejlődik, úgy a lelke is szebbé válik.

Gabriella a lábmosás alázatos szolgálatához hasonlította a tevékenységüket. Kiemelte a Mécses levélmisszióját alkotó közösséget. Az elmúlt években komolyabb felkészítő rendszert és mentorprogramot dolgoztak ki a szeretetszolgálatnál. – Minden hozzánk jelentkező írásbeli és videós anyag segítségével készül, közösségi felkészítésen vehet részt, személyes beszélgetést és egyéni mentorálást kap. Közösségünk egymást is segíti. Havonta egyszer online találkozókon veszünk részt, hiszen az országban szétszórva élünk, húsz börtön fogvatartottjaival levelezünk – fejtette ki. Amikor Tarján Gabriella csatlakozott a misszióhoz, nem volt szakirányú képesítése, de azóta elvégzett egy megoldásfókuszú mediátorképzést. Fontosnak tartja jobban megismerni a büntetés-végrehajtás működését és a missziójuk építését, emellett missziós foglalkozásokat is tart. A Szegedi Fegyház és Börtönben személyesen is szoktak találkozni a fogvatartottakkal az imaalkalmakon, közös beszélgetéseken. Mindig várják új önkéntesek jelentkezését. Olyan segítőkre számítanak, akik készen állnak erre a szolgálatra. Úgy fogalmazott: nem az a lényeg, hogy minél többen legyenek, hanem hogy elkötelezett segítők kapcsolódjanak be a szolgálatba, akik érzik Isten hívását. Közhasznú célja a missziónak a bűnmegelőzés és a fogvatartottak társadalomba történő visszailleszkedésének a segítése. Gabriella azt reméli, hogy a küldetésükkel utat törnek egy békésebb, a börtönből szabadulók számára is befogadóbb társadalom felé.

A levelező szolgálathoz nemrég csatlakozott Magdolna, aki aktív éveiben pedagógus, iskolaigazgató volt. Egy barátja hívta fel a figyelmét erre az önkéntes szolgálatra. Nyugdíjba vonulása után több börtönmunkatárs-képzési alkalmon vett részt. Ezek egyikén érezte az elhívást. – Levelezőpartnerként olyan elítéltet hozott elém az Úr, aki a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben tölti büntetését, és már minden külső kapcsolata megszakadt. Szüksége volt arra, hogy valakivel kommunikálhasson a börtön falain kívül. Számomra nem okoz problémát írásban kommunikálni. Évtizedek óta írok verseket, darabokat, most egy könyvön dolgozom. Én is kézzel írom a leveleket, nemcsak azért, mert személyesebbnek tartom, hanem mert a levelezőpartneremnek is erre van lehetősége. A levélmisszió azért is fontos számomra, mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk, a mennyországba igyekszünk, de bűnösök vagyunk. Annak a megítélése viszont, hogy ki mennyire bűnös, nem ránk van bízva – mondta.

Magdolna különlegesnek nevezte a kapcsolatát levelezőpartnerével. Más világban élnek, de mind a ketten emberséggel fordulnak egymás felé. Hálás azért, hogy megoszthatják egymással élettörténetüket, érzéseiket, gondolataikat. Megrendítőnek nevezte azt, amikor az őszinte érdeklődés és párbeszéd megnyitja a szíveket. – A szeretet egyik megjelenése, amikor csupán oda tudunk fordulni a másikhoz, érdeklődünk egymás iránt. Jézus is erre hívott bennünket. Ezért kell újra és újra megtérnünk, miközben mi időnként elhagyjuk őt. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy ha Isten közelségébe kerülök, akkor kinyílik az ég. Bárhol vagyok, bármilyen szoros keretek között, a belső szabadságnak – különösen egy börtönben – nagy jelentősége van – fűzte hozzá.

Tóth Viktória börtönlelkész saját szolgálatában is segítségnek tartja a levelező missziót. A fogvatartottak szinte családtagként mesélnek neki az önkéntesekről. Ha valaki rátalál egy kapcsolatra, ami pozitív érzésekkel tölti el, boldogabbá válik, célja lesz, épülni tud általa. A börtön falai között nagyrészt egyhangúan telnek a napok, így egy levél megírása kizökkenti az elítélteket a monotonságból. Feladatként élik meg, hogy levelet írhatnak és örömmel, olykor aggodalommal várhatják a választ. Jó érzéssel tölti el őket, hogy van kivel kapcsolatot tartaniuk a börtön falain kívül. A levél írása közben kicsit elfeledkezhetnek arról, hol vannak, már ez segítség számukra.

Az írás gyógyító hatásáról több tanulmány is született. James W. Pennebaker az expresszív, vagyis önkifejező írás úttörője, és munkatársai az 1980-as évek óta végeznek kutatásokat az írás pszichológiai hatásainak bizonyítására. Kutatási eredményeik alapján a módszer hosszú távú pozitív hatásai azonban nemcsak lélektanilag, hanem az emberek általános jóllétében és egészségügyi állapotában is megmutatkoztak. A legtöbb nehéz életesemény kapcsán elmondható, hogy hosszú távon elégedettebbek és az élet számos területén jobban működnek azok, akik valamiképp meg tudták osztani a történetüket, függetlenül attól, hogy írásban vagy szóban tették.

Felhasznált források:

Szendi Gábor: A gyógyító írás

James W. Pennebaker–John F. Evans: Gyógyító írás