Egy kis sziget, ahol igazán otthon érezhetjük magunkat

Hogy került bele a református udvar szervezésébe?
Ez egy régebbi történet. Korábban a testvéremék kapcsolódtak be még a Bölcsföldi András által szervezett református udvar munkájába, illetve Bölcsföldi András hívott minket zenélni különböző zenekarokkal. Aztán később a testvéremék egyre több feladatot vettek át, most pedig már ők vezetik a református udvar szervezését. Egyébként évek óta különböző zenei projektekkel, szolgálatokkal részese voltam én is.

Ha jól láttam, Zámír néven fut a mostani projektje. Erről mondana néhány szót?
Már több évtizede írok dicsőítő dalokat, és ezek különböző helyeken feltűnnek gyülekezetekben is, de leginkább a Sófár Református Dicsőítő Iskolán keresztül terjednek. Néhány éve úgy gondoltam, hogy jó lenne ezekből minőségi felvételeket készíteni, akkor készült egy album Zámír Projekt – Elázott album néven. Ezek mellett vannak olyan dalaim is, amik inkább népiesebb jellegűek, magyaros dallamvilágúak. Most ezeket hozzuk ide az udvarba.

Milyen érzés a LéleKzet Református Udvarban zenélni?
Nagyon meghitt, többször a kis református templomocskában zenéltünk, amiben harminc-negyven ember fér csak el, de nagyon-nagyon kedves és családias a hangulata. Most szerintem kint leszünk az udvaron, ha jó idő lesz, de az udvar is nagyon kedves, közösségi jellegű. Közvetlen kapcsolatunk lehet itt a közönséggel, sokszor együtt énekeltünk, és most is erre készülünk.

A koncertbe beleillesztik az udvar idei témáját?
Ez a téma idén a „nagy történet”, amihez mindenképpen kötődik a zenénk, mert ezek keresztyén szövegű dicsőítő énekek, amelyek kapcsolódnak a nagy történethez, a megváltáshoz, a szabadságunkhoz Krisztusban és a hálaadáshoz mindezekért.

Azon kívül, hogy zenészként fellép, mit csinál még a református udvarban?
Én terveztem az udvar mostani grafikai arculatát két évvel ezelőtt. Ezen kívül részt vettünk családommal az alkotó hétvégén, ott is közösen ötleteltünk a gyerekekkel együtt. Az a tervünk, hogy több napig ott leszünk, részt veszünk az udvar életében, illetve nekünk is van néhány házzal arrébb a kis parasztházunk, ahol nemcsak mi alszunk majd, de szállást is adunk az önkéntesek egy részének.

Melyik a kedvenc programja az udvarban a saját koncerten kívül?
Mindig szokott lenni egy szódapult különböző szörpökkel. Szeretek ott kicsit leülni, hűsölni, beszélgetni az emberekkel, miközben kicsit felfrissülünk. Illetve szeretem az interaktív kiállítást is, ami minden évben nagyon izgalmas, érdekes és elgondolkodtató, és nemcsak végignézni, de elcsendesedni, imádkozni is jó egy-egy állomáson.

Mi az az udvarban, ami önt évről évre visszacsalogatja, visszahívja?
Tulajdonképpen most már kötődésünk van az udvarhoz, már csak a közeli hétvégi házunk miatt is, de magát az egész Művészetek Völgyét is kedveljük. Szabadabb a hangulat, de mégsem egy dübörgős fesztivál, hanem egy sokkal családiasabb, emberközelibb esemény. A Művészetek Völgyén belül Taliándörögd egy csendesebb, kevésbé zsúfolt része a fesztiválnak, itt minden családtag megtalálja, amit szeret. A református udvar pedig egy olyan kis sziget, ahol igazán otthon érezhetjük magunkat, vannak már ismerősök, családtagok, és az udvar lelkülete is közel áll hozzánk.

Kinek ajánlaná, hogy nézzen be ebbe az udvarba, ha arra jár?
Igazából mindenkinek. Nyilván keresztyén testvéreinknek elsősorban, de mindenkinek, aki nyitott a lelki dolgokra, kicsit le akar ülni, felfrissülni, beszélgetni egyet. Érdekli esetleg a Biblia üzenete, vagy akár a filozófiai kérdések, az élet értelme. Szerintem aki eljön a Művészetek Völgyébe, az általában eleve nyitott a művészetekre, az élet kérdéseire, és keresi a válaszokat – úgyhogy a református udvar, azt hiszem, a legjobb helyen van.