Kettős jubileumot ünnepel a Református Börtönmisszió. A fogvatartottak lelkigondozását végző lelkipásztorokat a Zsinat november 19-i ülésén köszöntötték. L. Molnár István misszióvezetővel beszélgettünk.
Huszonöt éves a Református Börtönmisszió, tizenöt éves a Református Börtönlelkészi Szolgálat. Mi a különbség a kettő között?
A rendszerváltás után a fogvatartottak között végzett misszió iránt elkötelezett lelkipásztorok minden egyes alkalommal külön esperesi engedéllyel, gyülekezeti szolgálatuk mellett, kvázi önkéntesként jártak be a börtönökbe. Aztán tizenöt évvel ezelőtt alapvető változás történt a státuszunkban, lehetőséget kaptunk arra, hogy részmunkaidősként vagy főállásúként a büntetés-végrehajtás állományába kerüljünk. Nagy előrelépés volt ez, hiszen a börtönbeli szolgálat teljes embert kíván. Csak akkor tudunk segíteni a fogvatartottakon, ha alaposan megismerjük őket. Ehhez viszont oda kell szánni az időnket. Lelki és szakmai szempontból is speciális felkészültséget igényel ez a nehéz terep, ezért a Gyökössy Intézet rendszeresen szupervíziós képzéseket tart a munkatársainknak.
Hogyan alakult a fogvatartottakkal és a büntetés-végrehajtás intézményrendszerével a kapcsolatuk az elmúlt huszonöt évben?
Az induláskor a fogvatartottaknak a focin és az udvari sétán kívül nem volt más programlehetőségük, ezért ha valaki valami másra vágyott, csak hozzánk jöhetett. Aztán idővel a börtönlakók élete egyre differenciáltabb lett, ma már tanulhatnak, dolgozhatnak, klubokat alakíthatnak, színjátszó körbe vagy akár néptáncra is járhatnak. Így manapság csak azok jönnek az alkalmainkra, akiknek tényleg szükségük van a lelki táplálékra, Isten üzenetére. A büntetés-végrehajtás munkatársai a kezdetektől fogva nyitottak voltak a szolgálatunkra. Ma sincs alapvető probléma, de nehézségek természetesen vannak.
Mik azok? Csóti András büntetés-végrehajtási altábornagy, országos parancsnok a zsinati ünnepségen azt mondta, továbbra is nyitottak a szolgálatukra, sőt továbbra is mindenben támogatják önöket, mert csak közösen tudnak eredményeket elérni.
Nagyon örültem az országos parancsnok szavainak. Mi is érezzük a jó szándékot, a támogatást. Ugyanakkor mintha a korábbinál kevesebb idejük volna ránk. Van, hogy hetekig nem tudok találkozni egy-egy parancsnokkal, pedig fontos lenne a rendszeres konzultáció. Nyilvánvalóan nem valamiféle érdektelenség vagy rossz szándék van e mögött, hanem – meglátásom szerint – a börtönparancsnokok és munkatársaik túlterheltsége. Ennek pedig éppen a korábban említett differenciáltabb feladatellátás lehet az oka. Már nemcsak bezárni kell a rabot, hanem tanulási és munkalehetőséget is biztosítani kell neki, és a családi és társadalmi beilleszkedését is segíteni kell, egyszóval szociálisan, pszichésen, mentálisan is fejleszteni kell.
Új börtönök építését tervezi a magyar állam. A Református Börtönmisszió és a büntetés-végrehajtás kész a börtönlelkészi állomány bővítésére?
Még novemberben tárgyalások indulnak erről az egyház és a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka között. Az új börtönök számát és a fogvatartottak létszámnövekedését figyelembe véve két-három új református börtönlelkészre lesz szükség négy-öt éven belül. Biztos vagyok benne, hogy mindkét fél nyitott lesz az állomány bővítésére.
Tizenegy + 1
Ma Magyarországon harminchárom börtön működik, mindegyikben van börtönlelkészi szolgálat. A református egyháznak tizenegy olyan börtönlelkésze van, aki a büntetés-végrehajtás állományában végzi szolgálatát. Közülük kilencen főállásúak, ketten – akik kisebb intézetekben szolgálnak – részmunkaidősök. Ők börtönbeli munkájukért fizetésüket a büntetés-végrehajtástól kapják. Rajtuk kívül egy olyan börtönlelkész is van, akinek részmunkaidős szolgálatát az egyházkerülete finanszírozza.
Kiss Sándor, fotó: Dimény András
A Református Börtönmisszióról szóló 2013-as kisfilmünk