Bárkásnak lenni jó

Felhős az ég a magyar tenger felett, amikor megérkezünk a Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülő elé, ahol a szombat délelőtti időpont ellenére alig találunk parkolóhelyet. A Dunántúli Református Egyházkerület fenntartásában működő táborhelyen épp a Bárka tábor 2022-es turnusait segítő önkéntesek és oktatók háromnapos felkészítő hétvégéje zajlik. Kiszállva a kocsiból énekszót fúj felénk a szél: „Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben...” Jó helyen járunk.

A kapuban Nagy Krisztina vár bennünket néhány fiatal önkéntes társaságában. A Bárka projektmenedzsere nyomban bentebb invitál, és körbe vezet bennünket a táborban. A konyha mellett elhaladva a piruló hagyma illata nevetéssel és beszédfoszlányokkal keveredik a tavaszi, friss levegőben, és a nap is kisüt.

A tábor szinte minden erre alkalmas területén – az alakulótéren, az ebédlőben, a könyvtárban, nagyobb szobákban, a konferenciateremben, de még az ebédlő sarkán, az udvaron is – kisebb-nagyobb csoportokban ülnek körben a tábor segítői. – Azokat hívtuk erre a felkészítő hétvégére a segítőink közül, akik még nem voltak Bárka táborban. Több mint kétszázan vannak most itt, az idei kilenc turnusban mintegy háromszáz önkéntes, animátor és oktató segíti és vigyázza azt a közel 1600 gyermeket, akik a Bárka két helyszínén, Balatonfenyvesen és Balatonszárszón táboroznak majd – mondja Nagy Krisztina. Idén a Bárka tábor első turnusa május 15-én indul, az utolsó pedig augusztus 22-én.

A hátsó kapu felé sétálunk, ahol egykor közvetlen kapcsolat nyílt a Balaton és a tábor között, de mára már a szomszédban épült kikötő miatt eliszaposodott medret benőtte a nádas. Közben a projektvezető elmondja, hogy vasárnap turnustalálkozót is tartanak. – Ekkor találkozik egymással – sok esetben először – az a negyven ember, akik egy-egy turnusért felelnek majd. Fontosnak tartjuk ezeket a találkozókat, ahol a stáb tagjai végre megismerhetik egymást, és közelebb kerülnek gondolataik, elképzeléseik a turnusok lebonyolításáról – magyarázza Nagy Krisztina.

A kaput zárva találjuk. Visszafordulva újabb csoportba botlunk, akik valami körjátékot játszanak a konferenciaterem előtti betonon, miközben néha azt kiáltják: „Pikachu!” Az arcomra kiülő zavart látva Nagy Krisztina elmagyarázza, hogy épp az egyik élménypedagógiai csapatot – kapitányokat – látjuk. – Olyan élménypedagógiai játékot játszanak, amilyet a táborban is fognak – mondja.

Egy-egy turnus lebonyolításáért turnusonként közel ötvenfős stáb felel. A gyerekek testi és lelki jólétéért a fedélzetmesterek a felelősök, a gyerekek velük állnak közvetlen kapcsolatban ébredéstől lefekvésig, őket kereshetik meg, ha bármire szükségük van. – Ők kísérik át a matrózokat az egyik helyszínről a másikra, ők figyelnek arra, hogy meglegyen a reggeli és esti fogmosás, az esti fürdés, és az ő feladatuk mondjuk az is, hogy pontosan odaérjenek a gyerekek az ebédlőbe – sorolja a fedélzetmesterek feladatait a projektmenedzser. Egy 15-20 fős matrózcsoportért két fedélzetmester felel, akik a tábor alatt sárga színű pólót viselnek.

A nagy, közös esti játékért és a strandjátékokért turnusonként 10 kékpólós kormányos felel. Ők azok, akik úgy végeznek készség- és képességfejlesztést, hogy közben szórakoztatnak is. Szintén tíz kapitány tartja egy-egy turnusban a napközbeni élménypedagógiai foglalkozásokat, ők bordó színű pólót hordanak.

A halászok idén az eddigi mogyoróbarna színű póló helyett már sötétkéket viselnek. Ők zömmel teológusok, akik a tábor lelkiségéért felelnek. Ők tartják a reggeli és esti áhitatokat, vezetik az énekeket és imádkoznak a gyerekekkel, stábtagokkal. Jelen lesznek még a táborban az egészségőrök is, akik a gyerekek egészségtudatosságát fejlesztik egy-egy foglalkozáson. A turnusokon állandó az orvosi felügyelet, a hajóorvosok neonsárga pólót hordanak a tábor ideje alatt, hogy bárki könnyen felismerhesse őket.

Az egyes turnusokat a sötétszürke pólós felfedezők vezetik, ők fogják össze a stábot, ők tartják az esti megbeszéléseket, és lényegében ők felelnek azért, hogy minden rendben menjen az adott turnus alatt. A Bárka tábort szervező zsinati munkatársak a tábor vezetői, őket rózsaszín pólójukról könnyű azonosítani. – És ott vannak még a zöldpólós révkalauzok, a gyerekkel érkező kísérők. Ők felelnek a gyerekekért lámpaoltástól a reggeli ébresztőig. Nekik délelőttönként különböző programokat szervezünk, délután meg általában kimennek a gyerekekkel a strandra – sorolja Nagy Krisztina.

Az önkéntesek toborzása már januárban elkezdődött, és többszörös túljelentkezéssel zárult. Nagy Krisztina elmondása szerint meghatározott szempontrendszer szerint választották ki az idei fedélzetmestereket, jelentkezni pedig 16 éves kortól lehetett. – Életkor tekintetében felső korlátot nem határoztunk meg – mondja a projektmenedzser. Így lehet az, hogy a tábor legidősebb fedélzetmestere Déni bá’, aki a felkészítő tábor első napján töltötte be a hatvannyolcadik életévét.

Bár életkori korlátozás nincs az önkéntesek között, a többségük gimnazista, egyetemista vagy fiatal felnőtt. A tábor legfiatalabb fedélzetmestere a 16 éves Ugrai Nándor, akinek ez lesz az ötödik Bárka tábora, és az első, amelyen segítőként vesz részt. – Ötödikes koromban odajött hozzám az egyik osztálytársam, hogy hallottam-e a Bárka táborról és lenne-e kedvem eljönni vele. Éltem a lehetőséggel – idézi fel a kezdeteket a kunszentmártoni fiatal. Elmondja azt is, hogy matrózként legjobban a tábortánc tetszett neki, és nagyon várja, hogy fedélzetmesterként is kipróbálja magát.

Petz Máté 18 éves, érettségi előtt álló gimnazista. A külső-kelenföldi református gyülekezetbe járó fiatal szintén először lesz fedélzetmester a Bárkán. – Azért jöttem, mert szeretek gyerekekre vigyázni. Az, hogy most hátrányos helyzetű gyerekeket kell felügyelni, pluszt is ad a feladathoz. Úgy érzem, szükségem is van arra, hogy ezáltal növekedjen az empátiám. Már most látom, hogy ez jó hely, remek a közösség, ismertem is pár embert korábbról. Nagy buli az egész! – jelenti ki.

A Bárka táborok lelkiségéért idén is Pálfalvi Júlia Viola ötödéves teológushallgató felel, ő állította össze a tematikát, ő fogja össze, koordinálja a halászok munkáját. – A tábornak minden évben van egy kulcsmondata, amelyet szilikon karkötőre nyomtatva a matrózok is megkapnak. Az a célunk, hogy a táborba eljövő gyerekek ezzel az üzenettel a szívükben tudjanak hazamenni – fogalmaz a teológushallgató.

Idén Isten ígéretei kerülnek a középpontba. Pálfalvi Júlia Viola elmondása szerint azért, mert a táborba érkező gyerekek általában kevés pozitív visszajelzést, megerősítést kapnak, nehéz körülmények közül jönnek, és a csalódások végig kísérték eddigi életüket. – Szeretnénk, ha ennek az ellenpólusát meglátnák, hogy olyan Istenünk van, aki hűséges, akinek van ígérete az egész világ számára, és Fiában ígéretet ad minden egyes gyereknek is. Az idei kulcsmondatunk: „Számíthatsz rá!” Célunk, hogy a gyerekek a Bárkán megélhessék, számíthatnak az Istenre, ezzel a tudattal térjenek haza.