A lényeg, hogy nekem jó legyen?

Mennyire elterjedt mentális probléma a viselkedési függőség?
Túlzás nélkül mondhatom, hogy a függőségek évszázadát éljük. A viselkedési függőségek egyre nagyobb teret nyernek a világban. Akkor beszélünk erről az addikcióról, amikor nem kémiai anyag, például drogok, alkohol hatására, hanem a viselkedésünkből fakadóan alakul ki függőség. Régebb óta ismerjük a munkamániát, a vásárlási kényszert és a szerencsejátékot, de vannak az új típusúak, amelyeket gyakran az internethez és a különböző okoseszközökhöz kötünk. Futótűzként terjednek az olyan függőségek, mint az alkalmazások és a közösségi oldalak használata. Számos tanulmány foglalkozik azzal, hogy az új típusú függőségek és ezek következményei milyen mértékben határozzák meg a fiatalok mentális egészségét: azt, hogy a különböző applikációk közötti kattintgatás, a néhány másodperces videók milyen hatással vannak az idegrendszerre, és hogyan cserélődnek le, esnek ki az alapértékek. Vizsgálják, hogy ebben a gyorsan változó világban és kínálatban mennyire tudnak a fiatalok egy dologra koncentrálni, kitartók lenni, küzdeni dolgokért, hűségesek maradni, vagy teljesen átveszik a modernkori életszemléletet, hogy az emberi kapcsolataikat is pörgetik, és a más értékes dolgokat könnyedén kidobják. Első ránézésre lehet, hogy szórakoztatók ezek a felületek, viszont veszélyessé válhatnak, mert függőséget okozhatnak, sőt deformálhatják a személyiségfejlődést.

Mikortól beszélünk viselkedési függőségről? Például a sorozatnézés mikortól válik kórossá?
Amikor valakinek az életét nagymértékben befolyásolja, és ez kerül az első helyre. A sorozatnézésnél például azért mennék haza előbb a munkámból, hogy folytathassam a filmet, vagy betegségre hivatkozva otthon maradok, hogy nézhessem. Ez már befolyásolja a mindennapokat, hatással van a társas kapcsolatokra is. A legtöbb viselkedési függőség mint mentális zavar még nem regisztrált betegség az Egészségügyi Világszervezetnél. Viszont fontosnak tartom, hogy a köztudatba került a fogalom, mert komoly problémát okoz egyénileg és közösségi szinten is. Hogy kinek a személyisége mennyire hajlamos függőségre, az már egészen kis korban kialakul. Akiben ott van a hajlam, hogy örömet okozzon magának, vagy nagyon akaratos, és a célja elérése érdekében mindent bevet. Ha a szülő nem tud ennek gátat szabni, sőt adott esetben még támogatja is, akkor azt érzi, hogy zöld utat kap, mert nem tiltják. Ezáltal megszokja a gyermek, hogy bizonyos dolgokat hogyan kaphat meg, ezt tanulja meg, és ez a magatartás válik mintává. Nem mindenkinek a személyisége hajlamos a függőségre, mert képes határt szabni. Viszont az olyan alapszemélyiségű emberek, mint amilyen én is vagyok, hogy mindent szinte túlzásba tudok vinni, hamar függővé válik.

Miért vagyunk fogékonyabbak a függőségre?
Részben azért, mert rendkívül felgyorsult világban élünk. Éppen úgy bánunk a kapcsolatainkkal, ahogyan a digitális eszközeinkkel. Néhány másodpercenként jön egy újabb kép, pörgetjük tovább, és sosincs vége a hírfolyamnak. Ezt a viselkedést gyakran átvisszük a kapcsolatainkba, a családi életünkbe, hogy aki nem tetszik, onnan továbblépek, lecserélem. A digitális fejlődés hátrányának tartom, hogy elkezdünk úgy működni, mint ahogyan a körülöttünk levő szoftverek és applikációk, gyorsan és felszínesen tájékozódunk és lépünk interakcióba egymással. Gyakran mérlegelés nélkül, rögtön reagálunk, kezünkben az okoseszközzel mindent azonnal meg akarunk kapni, kielégítjük a vágyainkat. Korábbi munkahelyemen, a Kallódó Ifjúságot Mentő Missziós Támogató Alapítvány drogrehabilitációs otthonában a terápia része, hogy a késleltetett vágykielégítésre ösztönözzük a szerhasználat miatt hozzánk került fiatalokat. Ha eszükbe jutott valami, megkértük, hogy várjanak pár napot, és utána beszéljünk róla. Ez azért is hangsúlyos, mert a személyiségünk huszonnégy-huszonöt éves korunkig fejlődik. Ha már egy kisgyermeknek nincsenek határok az életében, akkor kérdés, hogyan tanulja meg késleltetni a vágyait. Érzelmi inkontinenciának is hívom azt, amikor valaki az érzelmeit nem tudja visszatartani, hanem mindent azonnal kimond, kiírja a Facebookra, mert azonnali reakciókra vágyik.

A viselkedési függőségek hogyan változtatják meg az érintettet és környezetét?
A viselkedési függőségek súlyosbodása teljes elszigetelődést okoz, amikor már semmi nem érdekli az érintettet, az sem, hogy vannak-e körülötte. Izolálja a családjától, barátaitól, sőt önmagától is. Az a legfontosabb, hogy neki jó legyen, és azt tegye, ami számára örömet okoz. Az egyik ügyfelem online szerencsejátékos, felelősségteljes pozícióban dolgozik, este, mielőtt lefeküdne, még egy órát online játszik. Ezt évekig csinálta, és napi százezer forintokat játszott el. Az online szerencsejátékok veszélye, hogy a játékos nem érintkezik a pénzzel, így könnyű eljátszani komoly összegeteket, mert az az illúzió alakul ki bennük, hogy az nem pénz, hanem csak számok, viszont komoly hatása van a családi kasszára is. Általában ilyenkor egy családtag küldi a párját terápiára. A koronavírus-járvány óta megháromszorozódott a szerencsejátékos klienseim száma. Érdekes, hogy a munkamániát gyakran nem tekintik negatív hatásúnak, mert jó a cégnek és gyarapítja a bevételt. De ez is át tud billenni, amikor a közvetlen környezet megszenvedi az érintett hiányát. Nagyobb szégyen és bűntudat övezi a pornófüggőség beismerését, ilyen esetben kevésbé fordulnak segítségért az érintettek. Ráadásul könnyedén hozzáférhetők a pornográf tartalmak az interneten, nincs igazán korlátozva a gyerekek elől sem, csupán néhány kattintással elérhetnek szexvideókat. Ezek a tartalmak könnyen torzítják az egészséges intimitás és szexualitás kialakulását és a viszonyulást a partnerhez. Annak ellenére, hogy kevesen jelzik ezt problémaként, kutatásokból tudjuk azt, hogy óriási kereslet van erre. Szintén gyakori, főleg a kamaszokat, fiatal fiúkat érintő függőség, amikor valaki a videójátékok rabjává válik. A képernyő nyújt biztonságot számára, és nem a saját gondolataival van együtt, hanem részt vesz egy történetben, belebújik egy kitalált karakter bőrébe. A klienseim szülei által elmondottak alapján a videójáték-függőség konkrét tünetei, hogy a gyereke egész nap a szobában van, nem megy iskolába, egy üvegbe vizel a gép mellett, a redőny le van húzva. A videójátékokat úgy gyártják, hogy a jelenlétet jutalmazzák, és ha a felhasználó nincs ott a játékban, azt büntetik. Szintén komoly veszélynek tartom, hogy amit az életben kellene megtanulniuk a fiataloknak, mint például a szociális kompetencia fejlesztése, azt a játékban szerzik meg. A serdülőkori való élet kihívásai és társkapcsolatok, a barátságok, a szorongás, a kudarcok elől el lehet menekülni egy játékba vagy egy karakterbe, ami sokkal kevésbé rizikós, mert ott nem látják, hogy ki ő valójában. Online játékokban éri el a sikereket, szerez „szociális” élményeket. A fiataloknak a való életben, az ott szerzett kihívások révén kellene fejlődniük és megtapasztalni mindazt, amitől képesek fejlődni, változni és alakulni, nem pedig egy generált játékban.

Hívő keresztyénként mennyire merjük vállalni azt, ha valamilyen függőségtől szenvedünk? Milyen kezelési lehetőségek vannak?
Mi is ennek a világnak a részei vagyunk, így hatással vannak ránk is a különböző mentális zavarok, függőségek, akár viselkedési függőségről beszélünk, akár a kábítószerről, alkoholról. Tapasztalatom szerint a keresztyén vagy a hívő ember reflektívebb. Akár a Biblia, akár a testvérek tükrében jobban önmagára tud nézni, hogy mit szokott túlzásba vinni. Az egyházunk is felfigyelt erre a jelenségre, lelkigondozóként dolgozom a Gyökössy Intézetnél is, területem a függőségek kezelése. Sajnos úgy látom, hogy a viselkedési függőségben szenvedők ritkábban fordulnak szakemberhez, mert nincs akkora nyomás rajtuk. Fontos, hogy mérlegelni tudjuk azt, hogyan viszonyulunk a munkához, a telefonhasználathoz. Első körben lehet erről a családban beszélgetni a gyerekekkel is, akár kisebb korban és serdőlőkorban is. Megbeszélhetjük közösen, hogy milyen a függőségekhez való viszonyulásunk gyerekként, anyukaként, apukaként. Lehet a gyülekezetben is téma, hogy függőségek és én, vagy Isten mit gondol erről. Nyáron a gyülekezeti táborokban is kiváló lehetőségünk lehet ezeket a témákat behozni a közösségbe – hogy vagyok én a telefonommal, tabletemmel, munkámmal, főnökömmel, sorozataimmal –, mert ezek mindenkit érintenek. A lényeg, hogy ne tabuként kezeljük, hanem foglalkozzunk vele.