Ritka alkalom, amikor egy fegyintézetben órákon át tart a csend. A megemlékezések, ünnepi események azonban áldottá válhatnak a szabadságvesztésüket töltő emberek szívében is. A fogvatartottak megosztották családi, baráti történeteiket és ezek fájó hiányát is a börtönlelkésszel. A bezártságban töltött ünnepi időszakról kérdeztük Csuka Tamásné Margit nyugdíjas lelkipásztort, a Váci Fegyház és Börtön korábbi börtönlelkészét.
Hogyan élik meg az elítéltek a bezártságot és a szeretteik hiányát?
Hosszú évek megfigyelései alapján tudjuk azt, ahogy a szabad életben is az őszi-téli borongós hangulat befolyásolja az életünket, nincs ez máshogy a rácsok mögött sem. Egyéni vagy csoportos lelkigondozás, beszélgetések alkalmával egyre gyakrabban kerülnek elő régi történetek a családdal, barátokkal megélt ünnepi együttlétekről vagy ezek fájó hiányáról. Karácsonykor vagy egyéb egyházi ünnepeken még templomlátogatásokról is szóltak a beszámolók. „Én jártam hittanra, és konfirmáltam is” – szólt büszkén az egyikük. Ám humoros formába burkolt nagyon is komoly kérdést kapott válaszul tőlem: „Jóember, hát akkor mit keres itt?!” Később ezt megbeszéltük.
Imaóra a váci börtönben
Hogyan készültek a fogvatartottakkal az év végi ünnepi időszakra?
Halottak napja előtt sok kérést kaptam gyertyagyújtásos megemlékezésre. Miután a zárkákban tilos volt gyertyát tartani, a börtön egyre szépülő, hatalmas kápolnájában tehettük ezt meg. Az alkalomra sokan jelentkeztek, és nem csak az istentiszteletre, bibliakörre járók közül. Mindenki kapott egy kis mécsest, meggyújtotta, és lehajtott fejjel, elcsendesedve megállt a kápolna falánál. Áldott csend volt órákon át, ami nem jellemző a fegyházakban, börtönökben zajló együttlétekre. Karácsonyra készülve kisebb meglepetéseket, ajándékokat gyártottak a fogvatartottak a családtagoknak és a hittestvéreknek.
Milyenek voltak a börtönkarácsonyok?
Sok áldott karácsonyi ünnepségen vettem részt nyugalomba vonulásomig a Váci Fegyház és Börtönben. Az elsőket még missziós munkatársként éltük meg a férjemmel együtt, 1990 után. A gyülekezetünk ifjúsági csoportjával betlehemes játékot adtunk elő, máskor újszövetségi kiadványt, szaloncukrot, narancsot osztottunk az istentisztelet végén. 2000 után az addig raktárként használt régi börtönkápolnában újra szólt az Ige, zenével, énekszóval áldottuk az Istent kegyelmes szeretetéért. Vendégszolgálatok is voltak ezeken az ünnepeken: püspökök, esperesek hirdették a karácsonyi evangéliumot. Énekkarok, zenekarok szolgálatai mellett fontosnak tartottuk a bizonyságtételeket is a fogvatartottak részéről. A sajtó által felvett ünnepi együttléteinkről mai napig őrzünk emlékeket. Több alkalmunk is volt, amikor a börtön vezetői és munkatársai közül sokan velünk együtt vettek részt az istentiszteleten a bentlakókkal együtt a kápolnában. Karácsonyi cipődobozos ajándékokból jutott nemcsak a börtönlakók gyermekeinek, de igény szerint a munkatársaim picinyeinek is.
Lelkipásztorként mennyire volt megterhelő vagy éppen felemelő az ünnepi időszak a börtönben?
A legemlékezetesebb börtönkarácsonyom két napig tartott. Sokan erre talán hitetlenkedve kapják fel a fejüket, de valóban különleges élmény volt. A fegyház mellett régen sok éven át működött egy börtönkórház is, ennek bezárása után az épületet a büntetésvégrehajtás iskolájaként használták, végül üresen maradt. A parancsnokkal bejártuk az épületet, kerestük a használatba vétel lehetőségeit. Az épület egyik szintjét rendbehozták és berendezték, a bibliakörös fogvatartottak alkalmassá tették vendégek fogadására is. Mosdót sikáltak, friss ágyneműt kaptak az öreg vaságyak, fehér huzatot a párnák, a pokrócok, hiszen a gyerekeik, a hozzátartozóik fogják ott álomra hajtani a fejüket. Megtörtént a családok beléptetése, ellenőrizték az ajándékokat, a süteményeket, lejöttek a zárkalakók is. Elkezdődtek a programok, majd jött az ebéd, amit maguk az erre vállalkozó rabok főztek a börtön konyháján. A csillogó karácsonyfa alatt eközben már sorakoztak az ajándékok. Az istentisztelet, a sok közös éneklés után elkezdődött az egyéni és a kiscsoportos lelkigondozás. Ezzel párhuzamosan a börtönparancsnok tartott gitárral ,,énekórát” a fogvatartottak gyerekeinek.
Az ajándékozás örömteli percei után családonként beszélgettek egymással. Éneklés és bizonyságtételek következtek, majd imaközösséggel zártuk aznapra az együttlétet, a bentlakók pedig visszavonultak a körletekbe. Mi még beszélgettünk a látogatókkal, és elfáradva a sok élménytől egy rövid, szendvicses vacsora után börtönlakóvá váltunk mi is egy éjszakára. Másnap a reggeli áhítatra és az énektanulásra az aznapra a munkahelyükről elengedett fogvatartottak is megérkeztek. Egy keresztyén film megnézése után fegyházunk majd kétszáz éves történetét ismerhették meg ebéd előtt a hozzátartozók abban a reményben, hogy nem ilyen, zárt körülmények között fogják a következő karácsonyt eltölteni a szeretteikkel. Búcsúzáskor közös imádságokban kérték is erre a Mindenhatót. Sok karácsony eltelt már azóta, kapcsolatban is maradtam sokukkal utógondozás formájában.
A már szabadult fogvatartottakkal hogyan tartja a kapcsolatot?
Telefonon, interneten Régicsibész-találkozó elnevezéssel, személyes együttlétekkel tartjuk Istennel és egymással a kapcsolatot, és nem csak ünnepek idején. Sok imádság száll fel ez ügyben, sok keresztyén testvérünktől Krisztus Urunk felé. Szeretettel kérjük továbbra is az imatámogatásukat. Többen a szabadultak közül rendszeresen bejárnak az ország különböző börtöneibe, megtérésre biztatva a bentlevőket. Gyülekezeti alkalmakon szívesen szolgálnak bizonyságtétellel, és egymás életét is figyelemmel kísérik, segítenek, ahol és amiben kell.
Isten lelke ott munkál, ahol emberileg kevés a remény
A börtönök falai között számtalan beszélgetés és csendes ima született, istentisztelet és zenés dicsőítés hangzott el. Sok könny hullott és vallomás hangzott el, de megannyi felszabadító szó is. A református lelkipásztorok huszonöt évvel ezelőtt kezdhették meg szolgálatukat hivatalosan a hazai börtönökben. A jubileum alkalmából átfogó könyv jelent meg a szolgálatról és közös ünnepségen adtak hálát a történelmi egyházak és a büntetés-végrehajtás képviselői.