Az idei Bárka tábor témái a reális célkitűzések, illetve Isten arcvonásai lesznek. A többi között megújulásról, a Bárka világáról és biztonságáról beszélgettünk Kovács Nikolettával, a tábor szakmai vezetőjével, valamint Pálfalvi J. Viola teológussal, a Bárka–Erzsébet-tábormisszió exmisszusával.
A tábor elnevezését Nóé bárkája inspirálta, a bárkán utazókat Isten hívta el. A Bárka táborban minden táborozó titulust kap, amikor megérkezik. A gyerekek a bárka matrózai, a lelki vezetők a halászok, a táborozók szükségleteiért felelős munkatársak a fedélzetmesterek, a szabadidős játékok koordinátorai a kormányosok, a délelőtti élménypedagógiai foglalkozások vezetői a kapitányok, a turnusok vezetői a felfedezők, a Zsinati Hivatal munkatársai, akik a tábor feltételeit teremtették elő, a hajóácsok. Minden turnusban dolgozik egy egészségőr, illetve alkalmanként a sajátos nevelési igényű táborozókra szakosodott szakértő, valamint a gyermekeket kísérő révkalauzok.
Milyen tematikát választottak az idei Bárka tábor számára?
Kovács Nikolett (a továbbiakban KN): Az idei élménypedagógiai programok témája a reális célkitűzések kérdésköre lesz, ezt jelöltük ki a szociális kompetenciafejlesztés fő irányaként. Úgy látjuk, hogy ennek meghatározása rendkívül fontos a gyermekek életében. Elengedhetetlen, hogy fejlődjenek az önismeretben, a saját képességeik reális megítélésében, hiszen ez határozza meg, hogyan élik meg majd a sikereiket, kudarcaikat. Fokozottan igaz ez a pályaválasztásra, de rengeteg téma belefér a reális célkitűzések halmazába. Azt, hogy ezen belül milyen irányba mennek majd az egyes csoportok, a kapitányok döntik el a csoporttagjaikkal.
Pálfalvi J. Viola (a továbbiakban PV): A táborokban minden délelőtt és este áhítatot tartunk a teljes turnusnak. Arra jutottunk a lelkiségért felelős munkatársakkal, hogy Isten munkáján keresztül mutatjuk meg ezeken az alkalmakon, mit jelentenek a reális célkitűzések. A saját célkitűzéseinket gyakran felülírja az Úr, de cserébe végtelen távlatokat nyit és reménységet ad. Isten arcvonásai köré építjük fel a tábor lelki tartalmait. Mindennap újabb tulajdonságát ismerhetik meg a gyermekek a Mindenhatónak. Ezen keresztül szeretnénk bemutatni, hogy amennyire sokfélék ők maguk és a tábori közeg is, olyan sokféleképpen lehet megközelíteni Istent is, aki bár nem változik, mégis különböző módokon megfogható. Így többek között lesz szó a megbocsátó, a haragvó, a szeretetteljes és az elhívó, a jelenlévő, illetve a velünk maradó Istenről is.
Hogyan választják ki a témát az adott évre?
PV: A lelki tematika túlzás nélkül az előző év első turnusának az első áhítata után kezd el formálódni. Általában már akkor látszik, hogy mi működik, mi nem, és az is, hogy a következő évben milyen irányt lehetne felvenni. Fontos, hogy kölcsönös egymásra tekintés van, ismerjük az élménypedagógiai foglalkozásvezetők munkáját, ők pedig a mi munkánkat. Ennek a kölcsönhatásnak az eredménye a tematika is.
Ezekre a témákra felnőttként sem egyszerű reflektálni. Hogyan lehet ezekről gyerekekkel beszélni?
KN: Úgy gondolom, nagyon hamar szembesülnek a gyerekek azzal, hogy a céljaik mennyire reálisak vagy sem. Az általános iskola végén már felvételi várja őket. Fontos, hogy reálisan be tudják lőni, mire lesznek képesek. Persze nem olyan mélységben kell ezekkel foglalkozniuk, mint a felnőtteknek, de mindenképpen segítség lehet számukra, ha tudatosan is beszélünk ezekről. Lényeges, hogy az életkori sajátosságaiknak megfelelő játékokkal, gyakorlatokkal próbáljuk meg közelebb hozni számukra a reális célkitűzések kérdését. Nem oktatásról beszélünk természetesen, hanem a megéléseiket akarjuk meghallgatni, esetleg ösztönözni őket arra, hogy elgondolkodjanak mindezeken a saját szintjükön. Persze csak annyit kell megosztaniuk az életükből, amennyit szeretnének, a többi között ezt a szabadságot is jelenti az élménypedagógia.
PV: Ezzel a megközelítéssel segíthetünk a gyerekeknek eldönteni, hogy reális elvárásokat, célokat támaszt-e velük szemben az otthoni közegük. Például ha azt hozza otthonról, hogy elég a nyolc általános, ne is törekedjen többre, akkor esetleg megláthatja, hogy másféle távlatok is léteznek. Ebben a folyamatban tulajdonképpen alakulhatnak a saját céljaik.
Mennyire jellemző a Bárka táborba érkező gyermekekre a céljaikhoz való tudatos viszonyulás?
PV: Nehéz általánosan beszélni erről, de gyakran párhuzamosan van jelen bennük a reflektáltság, illetve az önismeret hiánya is. Ha részt vesznek valamilyen tehetséggondozó programban, akkor bizonyos képességeikkel nagyon is tisztában vannak, más területeken azonban továbbra is hiányzik belőlük a reflexió. Bizonyos területeken sokkal többet megélnek, mint a korosztályuk általában, közben viszont nem mindig kapják meg a megfelelő szülői támogatást. Nem segítik őket az önismeretük fejlesztésében, hiányos marad az eszköztáruk. Megtanulják, hogy csak magukra számíthatnak, így amikor azt látják például, hogy a kisebb testvérüknek beszólnak, akkor fizikálisan reagálnak. Nem azért, mert rossz szándékúak lennének, hanem mert azt tanulták meg, hogy más nem védi meg őket. A tábor során igyekszünk eszközöket, kulcsokat adni a kezükbe, amelyekkel az őket érő hatásokat tudják kezelni.
KN: Az élménypedagógia egyébként nem csak önismeretre, hanem a kommunikációra, a csoportban való működésre és problémamegoldásra is tanít. Alapvetően csoportos tevékenységeket végeznek a táborban, kevés az önálló munka.
Mi az, amiben változtatok az utóbbi években való közös munka során?
PV: Csiszolódnak a módszereink. A Bárka tábor óriási erőssége, hogy a gyerekekhez hangoljuk a pedagógiai és a lelki tartalmakat is. Az élménypedagógiai foglalkozásvezetőink újra és újra éjszakába nyúlóan tervezik meg a foglalkozásaikat, és mindezt azért csinálják, mert a gyerekek sokszor teljesen másmilyenek, mint ahogyan a papíron látták. Folyamatosan fejlődnek, dolgoznak, hogy a gyerekeket képesek legyenek segíteni. Nem sémákat akarnak rájuk húzni, hanem az adott gyerek valóságához akarják igazítani az eltervezetteket. Így születnek a foglalkozásaink, és így jön létre az a komplex jelenség, amit Bárka tábornak hívunk.
KN: A Bárka ideje alatt, erre az egy-két hétre, a gyerekek és a felnőttek is kiszakadnak a világból, ők lesznek a családod. Belépsz a tábor kapuján a Bárka világába, ahová csak alig érezhetően ér el a külvilág, és alig érezhetők a társadalmi hatások.
Mit jelent ez a sajátos világ, hogyan épül fel a Bárka tábor?
PV: A stábtagok, mi magunk teremtjük meg ezt a sajátos mikrovilágot a Bárka alapértékei mentén. Az elfogadás, a fejlődésre való készség és a hit lesz a valóságunk – legalább arra az egy hétre –, ebbe várjuk, hogy belépjenek a gyerekek is. Erre használjuk a kollégákkal azt a fogalmat, hogy „bárkabiztonság”. Ez arról szól, hogy ebben a közegben a gyerekek és a felnőttek is teljes biztonságban érezhetik magukat, tudják, hogy bármi történjék is, valaki majd megtartja őket. Erre az egyik kedvenc példám a legelső táborom nyitónapjáról, amikor az egyik csoporttal ágyneműket húztunk, de nekem már az áhítatra kellett volna készülnöm, és a semmiből megjelent két munkatárs, akiknek egyébként más dolga lett volna, hogy átvegyék tőlem a munkát. Nikolett küldte őket, hogy váltsanak le, mert nekem készülnöm kell. Kérnem sem kellett, tudta, mire van szükségem.
KN: A Bárka biztonságáról jutott eszembe, hogy nemcsak ez jelent védelmet körülöttünk, hanem a gyerekek között is kialakulnak, kialakítunk kis fészkeket. Ez többletbiztonságot jelent számukra, körülöleli őket a fészek, körülöttük pedig ott vannak a csoportvezetők, fedélzetmesterek, kapitányok és kormányosok.
Nehéz lehet a turnus végén otthagyni ezt a közeget.
PV: A Bárka hatása nem ér véget a hat napnál. Egészen friss élményem, hogy egy másik táboroztatási projekt során találkoztam egy bárkás kollégával, és azt figyeltük meg, hogy más területeken is ösztönösen alkalmazzuk a Bárka módszereit. Idén tavasszal pedig azt láttam egy intézményünkben, hogy a gyerekek még mindig viselték a nyári karszalagjaikat.
KN: Egyszer csak lettek bárkás évközi lelkiségi programok, bárkás övtáska, bárkás pulcsi, kiadtuk az első bárkás kártyacsomagot. A tábor nagyon fontos alkotóközösségé nőtte ki magát. Az intézményeknek, amelyek elhozzák a hozzájuk járó gyerekeket, képzéseket kínálunk, amelyeket a Bárka tábor szakmai megvalósításáért felelős Kalandok és Álmok Szakmai Műhely trénerei tartanak különböző témákban. A Bárka ma már nemcsak tábor, hanem érzés, közösség is.
Melyek az idei év újdonságai az eddigiekhez képest?
KN: A délelőtti programsávban a csoportfoglalkozásokon az élménypedagógusok mindig igyekeznek a játékok, feladatok repertoárját megújítani. Új helyszínen leszünk, ez önmagában is óriási változás, amely lehetőségeket és veszélyeket is rejt. Fonyódligeten például lesz kötélpályánk is, ami eddig nem volt. Emellett idén mind a négy táborunkban lesz olyan szakember, aki kifejezetten a sajátos nevelési igényű gyermekekkel tud foglalkozni, ha arra szükség van. Amennyiben probléma adódik, segít olyan megoldást találnunk, amely nem jár azzal, hogy haza kell küldenünk gyerekeket, illetve a többiek boldogsága sem sérül.
PV: Kicsit határozottabb mederbe tereltük a táborok lelkiségét azzal, hogy január óta létezik egy munkacsoport, a Bárka–Erzsébet-tábormisszió, amely összefogja az egyház hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó nagyobb táborozási projektjeit, így nagyobb tudatossággal láttunk hozzá a feladatokhoz. Újdonság még, hogy idén először jelen lesz egy stábtagokért felelős lelkipásztor, akinek kifejezetten az lesz a feladata, hogy a szolgálókra lelkigondozóként odafigyeljen.