Az egyházi fesztiválokon sokféle program közül választhatunk, azonban van egy különleges helyszín, ahol mi magunk vagyunk a szereplők. A lelkigondozás ma már megszokott ezeken az eseményeken, legutóbb az idei REND-en találkozhattunk a lehetőséggel. Milyenek ezek a találkozások, és miért van erre szükség? Szépné Czippán Noémi lelkipásztort, a Dunántúli Református Lelkigondozói Szolgálat vezetőjét kérdeztük a fesztiváli jelenlétről.
Épp a legnagyobb dilemmáim között voltam, amikor váratlanul egy ismerősömtől sms-ben kaptam egy igeverset: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod...” Úgy éreztem, maga Isten üzent nekem. Bizonyára sokan ismerik az élményt, amikor a húszas éveinkben egyik napról a másikra minden bizonytalanná válik. Mintha hirtelen kikerültünk volna egy addig ismerős világból, és ott állnánk valami nagyon új küszöbén. Ez a felnőtté válás. Legalábbis ezt mondják azok, akik már túl vannak rajta. Elméletben ez egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban nem az. Ez a rögös út tele van kérdésekkel, döntéshelyzetekkel és bizonytalanságokkal. Keresztyénként azonban Istenbe vetett reménnyel és bizalommal telve nézhetünk szembe a gondtalan gyermekkor utáni éveinkkel. Dobán Vivien gondolatai.
A gyerekekben rejlő tehetség felfedezésében és kibontakoztatásában hatalmas szerepük van a pedagógusoknak. Demarcsek Zsuzsa mesterpedagógus, a Vásárhelyi László Református Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója nap mint nap bizonyítja ezt a gyakorlatban. Az intézmény vezetésén túl a tehetséggondozás és a hátrányos helyzetű fiatalok integrációja mellett több színjátszó kört is vezet, köztük a tiszavasvári Ham Ko Ham csapatot. A számos szakmai elismeréssel jutalmazott társulat legújabb előadása A pör. A darab a kirekesztettség, a megbélyegzés témakörét dolgozza fel.
