Szekuláris világunkban fokozott felelőssége, küldetése van a keresztyén médiamunkásoknak – szögezi le Volf-Nagy Tünde, a közszolgálati televízió volt berlini tudósítója, akit a nemrégiben megtartott tisztújító közgyűlésén választott elnökévé a Protestáns Újságírók Szövetsége.
Miért indult el a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) elnöki posztjáért a tisztújításon?
Egyáltalán nem hezitáltam, amikor megkerestek ezzel. Visszautasíthatatlan lehetőséget láttam benne. Nem azért, mert az édesanyám telkibányai református családban született, magam pedig Sárospatakon jártam gimnáziumba. Sokkal inkább, mivel érett fejjel találtam rá erre az útra, és saját meggyőződésből, felnőttként konfirmáltam. Végül napra pontosan a születésnapomon választottak meg Prúsz-elnöknek, ezért még inkább úgy éreztem, hogy Isten új utat nyit meg előttem. A hitem melletti nyilvános, közéleti kiállás ugyanis eddig nem adatott meg nekem. Ami a szervezethez való viszonyulásomat illeti, egy kedves szerzőm, Hermann Hesse írta: „Mert minden kezdetben varázs rejtezik.” Mélyen igaz, hogy egy új kezdetnek megújulást kell hoznia; a tisztújítás nyomán újra, illetve hatékonyabban föl lehet tenni kérdéseket, újra lehet fogalmazni célokat a Prúszban is.
Nem ingatta meg szándékában, hogy van egy pörgős közrádiós munkája is, ráadásul családanya?
Valóban a Kossuth rádió délelőtti műsorának vagyok felelős szerkesztője, és nagyon fontosnak tartom, hogy a családommal elég időt töltsek. Ugyan a huszonöt éves fiam már nem igényli az állandó jelenlétemet, de a tizenhárom éves lányom még nagyon is… Szóval tisztában vagyok azzal, hogy az új tisztség sok feladattal jár, de az Úr szándékát megértve nem tehettem másként.
Milyen állapotban van a Prúsz?
Több mint kétszáz református, evangélikus, baptista és más felekezetű tagunk van, az aktivitás foka a tagságban eltérő. Első magamra vállalt feladatként az elnökséggel összhangban minden tagnak írtam egy személyes hangú levelet. Kíváncsi voltam, mit gondolnak, mit változtatnának. Biztató a jövőre nézve, hogy sok igazán hasznos választ, jó ötletet kaptam. Például a vidéki újságírók azt várják tőlünk, ne egy budapesti elitklubra kezdjünk el hasonlítani, vigyük el a segítséget, a rendezvényeket oda is, ahol ők vannak.
Van jelentősége annak, hogy jövőre lesz húszéves a Prúsz?
Ez hangzik olyan jól, hogy nekiveselkedjünk, és a fiatalokat is bevonjuk, behívjuk az egyre tekintélyesebb szervezet munkájába. A viszonylag idősebbek belső szükségletének kell lennie, hogy jobban meglássuk az ifjú korosztályt, és átadjuk nekik felhalmozódott tudásunkat, tapasztalatunkat. Az elnökséggel nagy egyetértés van abban, hogy elmenjünk olyan helyekre, ahol potenciális újságírók és tagtársak vannak, akik tevékeny részt vállalhatnak majd a munkánkból. Ilyenek például a felsőoktatási intézmények. Én egyébként a tudásátadásban eleve benne vagyok, most is épp német egyetemistáknak fogok kommunikációt tanítani. A Prúsznak is jót tenne, ha további fiatalok aktivizálódnának segítségünkkel, cserébe friss nézőpontokat hoznának be a szervezetünkbe.
Mennyire szakmai műhely ez a szervezet?
A jubileum kapcsán szándékunkban áll könyvet kiadni, ünnepi rendezvényt, konferenciát is szeretnénk szervezni. A legfontosabb viszont, hogy ismerjük meg egymást, sőt: egymás munkáit. Ha tagjainktól jelentősebb szellemi produktumok jelennek meg, azokról beszéljünk különféle rendezvényeken.
Hogyan fejthetnek ki jó hatást a világi média tengerében?
Ebben a nagyon elegyes, szekuláris világban fokozott felelőssége, küldetése van a keresztyén médiamunkásoknak, erkölcsiekben, bizonyságtételben, szemléletben éppúgy, mint a stílus, a közbeszéd alakításában. Jó volna, ha megformált érvekkel, megalapozott fölvetésekkel só és kovász lehetnénk, illetve vonzó példa a növekvő értékválság és romló vitakultúra közepette. Az is értelme lehet a szervezetünknek, hogy amikor munkánk során kiállunk a hitünk mellett, érezhessük a mögöttünk álló csapatot, akik megvédenek, erkölcsileg erősítenek.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!
Tehetünk-e az álhírek ellen?
A fake news olyan jelenség, amellyel együtt kell élni – mondta Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora azon a konferencián, amelyet az álhírek terjedéséről, kialakulásáról, felhasználásáról rendezett a Protestáns Újságírók Szövetsége, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Károli Gáspár Református Egyetem.