Vezetői határok

Milyen tapasztalatok indokolják a határok kijelölését?

Mindannyian érzékeljük, a közösségeink számos konfliktusa a határok hiányából fakad. Gyakran előfordul, hogy egy-két ember befolyása túlságosan erős, vagy sok negatív gondolat jelenik meg a csoportban. Nincs felelősségre vonás, csúsznak a határidők. A vezetőnek meg kell különböztetnie, hogy egyedi problémával áll-e szemben, vagy ismétlődő hibás mintával. A problémák megoldhatók, ha kezeljük őket. A minták gyökere mélyebb, esetükben alaposabb átalakításra van szükség. Ha a vezető nem szab határt, és hagyja, hogy mások irányítsák a csapatát, akkor elveszíti a változtatás szabadságát. A gyülekezet nem az önmegvalósítás tere, hanem a közösségé, ahol együtt élhetjük meg a hitünket. Ha a határok ismertek, akkor világossá válik, hogy ki miért felelős. Így képesek leszünk arra, hogy kevesebb konfliktussal járó, zavartalanul működő kapcsolatokat hozzunk létre, és hatékonyabban használjuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat.

Mi a különbség a minta és a probléma között?

Mondok egy példát: rosszul működik az orgona. Ennek a problémának a megoldása, ha hívunk egy szakembert, aki felhangolja, vagy gyűjtést rendezünk, és veszünk egy új hangszert. Van eleje és vége, egyszerűen kezelhető. A pletykálkodás már a minták közé tartozik. A közösség tagjai elfogadhatónak tartják, ha nem nyíltan beszélnek egymással, hanem a másik, például a vezető háta mögött. Ilyen helyzetben a gyülekezetnek tanításra van szüksége. A hibás minták gyakorlatából ki kell hoznunk a tagjainkat, néha radikálisan. Kétféleképpen lehet az emberekhez közelíteni, hatalmi szóval, vagy ahogy Jézus tette, szeretettel és imádsággal. Sokkal hatékonyabban oldódnak meg a feszültségek, ha Isten Igéje és Lelke vezet bennünket, mintha letámadjuk a másikat, és próbáljuk ráerőltetni az akaratunkat.

Mivel segítheti elő a vezető a változást?

Fontos szerepe van a motivációnak, hiszen a munkatársakat nem lehet tartósan kívülről ösztönözni. Ehhez tisztában kell lennünk az emberi agy működésével. Vezetőként segítsük fenntartani a feladattal kapcsolatos figyelmet: a fontosra összpontosítsunk, és hagyjuk figyelmen kívül a lényegtelent. Szűrjük ki a gátló tényezőket, vagyis mellőzzünk minden olyan cselekvést, amely hátráltat vagy rombol. Így a csapatunk arra tud fókuszálni, amit szükséges elvégeznünk. Az akadályok elhárítása a vezető feladata. Lehetőség szerint ehhez tegyen meg mindent a maga szintjén. Persze előfordulhat, hogy egy másik vezetőt is indokolt bevonnia. Végül folyamatosan biztosítanunk kell, hogy a közösség tagjai tanulhassanak. Mindenkiben tanulási éhség van, még ha nem tudja is, különösen szeretünk fejlődni abban, ami izgat bennünket.

Mi az előnye a határoknak?

Szabadságot adnak, nem a kontroll növekedését. Milyen lenne focimeccset rendezni szabályok és pálya nélkül? Tudnánk örülni a játéknak, értenénk egyáltalán, mi történik? Ha megvizsgáljuk Mozart műveit, látjuk a zseniális kreativitást a zongora véges számú billentyűi ellenére: a zeneszerző lenyűgözőt alkotott a korlátok között. Alkotóképessége nem bicsaklott meg, hanem szabadon szárnyalt. Teremtettségünkből fakad, hogy szükségünk van védőkorlátokra. Isten egy kertbe helyezte el Ádámot és Évát, és megmondta, hogy melyik fáról nem szabad enniük. Hatalmas szabadságot kaptak, de a Teremtő megjelölt egy határt. A kísértő ennek átlépésére vette rá őket, és elültette a téves gondolatot, hogy a korlátozás rossz dolog. Pedig közösségeinken belül elengedhetetlen annak tisztázása, hogy kinek mettől meddig tart a hatásköre, a felelőssége. Ha állandóan átnyúlunk egymás feje felett, akkor zavar keletkezik. A vezető feladata, hogy a csapatában kijelölje a munka, a szolgálat határait, a felelősség és a felhatalmazás kereteit, mert jó irányba tereli a működést, pozitív hangulatot teremt. A többség örül neki, mert így világos, hogy mi az, amivel már nem kell foglalkozniuk. A bajok akkor kezdődnek, ha ezeket elkenjük, és némelyek leuralják azokat, akik visszahúzódóbbak, és beleavatkoznak a feladatkörükbe. A presbitériumban sokakat nyomaszt, ha nem értenek a pénzügyekhez, mégis határozatot kell hozniuk. Munkamegosztással orvosolható a kérdés. A gazdasági bizottság hozzáértő tagjai készítik elő a döntést. A különböző felelősségi területek összekapcsolódnak, és a teljesítményük megnövekszik.

Mi a vezető felelőssége?

Egy szervezetben kétféle kultúra alakul ki: amit a vezető akár tudatlanul is megenged, és amit szándékosan megteremt. Ha például hagyja a pletykakultúra burjánzását, akkor az elterjed. Amikor vezető lettem, lépten-nyomon megállítottak a folyosón mindenféle „információval”. Ezért kértem, hogy csak olyasmiről tájékoztassanak, amit nyilvánosan is elmondanának. A nyitott ajtó gyakorlatát szeretem, hozzám nem csak a titkárságomon keresztül lehet bejutni. Ha nem telefonálok éppen, szabad a belépés. Kedvenc példám az a milliárdos vezérigazgató, akit sétáló főnökként szoktam emlegetni. Ideje egy része azzal telik, hogy jelen van a beosztottjai hétköznapjaiban, akik közvetlenül neki tudják elmondani, hogy mi történik, milyen nehézségekkel szembesülnek. Ezek alapján jó rálátása van, hogy mire indokolt figyelmet fordítani a cégénél. Ennek az ellentéte az elefántcsonttoronyba zárkózó vezető, akit a titkárnője anyatigrisként véd. Súlyos vezetői hiba, ha valaki túlkontrollálja a folyamatokat, és minden apró részlettel foglalkozni akar. Az sem helyes, ha kiengedjük a kezünkből a kezdeményezést, és mindent másokra hagyunk. A vezető felelőssége az emberi kapcsolatok ápolása bölcs mérlegeléssel. Hiszen egy új belépő sokkal több figyelmet igényel akár a munkahelyen, akár a gyülekezetben, mint aki többéves tapasztalattal rendelkezik. A kapcsolat hihetetlenül fontos, tehát sohasem szabad nagyon egyedül hagyni senkit, akármilyen tevékenységet végezzen is. Nem mindenkinek megy könnyen a kapcsolatteremtés, és vannak, akik még akkor sem kérnek segítséget, ha elakadtak. Mindenkinek jólesik a figyelem, örül, amikor odalépünk hozzá.

Mivel könnyítik meg a határok az időbeosztást?

Teremtettségünkből adódik, hogy végesek vagyunk, csak Isten végtelen. Keresztyén vezetők nemegyszer azt várják, hogy Isten majd erejükön felül képessé teszi őket a feladataik ellátására. De nem ez volt a Mindenható gondolata, korlátokat kaptunk. Ha mindenre képes lennék, nem lenne szükség a többiekre. A felebarátomat csak akkor tudom szeretni, ha önmagamra is vigyázok, mert ha kiégek, ha elfáradok, már nem tudok vele törődni. A vezetőnek is fel kell töltődnie, ez is a felebaráti szeretet része. Fontos, az unalomig ismételt közhely, hogy legyen egyensúlyban a munka és a magánélet. Ezen a területen a keresztyén vezetőknek komoly hiányosságai vannak, mert úgy vélik, hogy Istent megállás nélkül kell szolgálniuk. Márk evangéliumában olvassuk, hogy Jézus elhívta a tizenkettőt, hogy vele legyenek. Nem arra, hogy a végkimerülésig szolgáljanak, hanem hogy töltsenek időt vele. Meghökkentően hangzana, ha azt mondanánk: Uram, nincs időm rád, mert téged szolgállak. Istent nem lehet Isten nélkül szolgálni. Ha a keresztyén vezető nem imádkozik, nem pihen meg csendességben, nincs közössége, imaköre, bibliaköre, honnan lesz erőforrása ahhoz, hogy másokat vezessen?

Az a vezető, aki nem tudja saját magát vezetni, mások vezetésére sem alkalmas.

Ha a vezető mindig csak a külső problémákra és hatásokra reagál, akkor elveszíti irányító szerepét és a jelentőségét. Minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál nagyobb a szabadsága, hogy meghatározza, mit csináljon, hiszen kevesen szólnak bele, de így a felelőssége is nagyobb azért, amit tesz. Rendkívül tudatosnak kell lennie. Szüksége van külső, független mentorra, akinek elmondhatja a dilemmáit. Egy barátommal egymást mentoráljuk. Hetente másfél órát beszélünk, és elmondjuk, hogy éppen most mivel nézünk szembe. Kérdéseket teszünk fel egymásnak. Meg tudod-e határozni, mi a fontos számodra és mi nem? Ura vagy-e az időbeosztásodnak? Mennyi feladatot vállalsz, nem terheled túl magadat? Egy keresztyén vezetőn látszania kell, hogy vezetett ember, ez kiemelten fontos.

Milyen gyakorlati segítséget kaphatunk önmagunk vezetéséhez?

Tartsd be az „előre a nagy köveket” szabályt! A nagy kövek a nem sürgős, de fontos feladatok, amelyek elvégzése mindenképpen szükséges a céljaim eléréséhez. Ezért töltsük a napunk vagy a hetünk ötven százalékát ezekkel! Egy konferencián mindössze húsz perc állt a rendelkezésemre, hogy a téma minden részletét kifejtsem. Nehéz ennyi idő alatt tartalmasan, mégis lényegre törően beszélni. Emiatt már hónapokkal korábban készülni kezdtem. Minden hétre beterveztem a naptáramba, és folyamatosan készítettem a prezentációt. Ha nem ezt teszem, minden más elvitte volna az időmet, pedig ez fontos előadás volt. Ha nem tervezzük meg az életünket, akkor az apró dolgok teljesen kitöltik a napjainkat, és nem marad hely a nagy és fontos kérdések számára. Úgy járunk, hogy egy edényben a kis kövek már kitöltenek minden helyet, és nincs hova tenni a nagyokat. Jobb, ha először a nagy köveket helyezzük el, majd utána szórjuk be a piciket. Mindent meghatároz, hogy mit részesítünk előnyben.

Mit tehet a vezető, ha rádöbben a hiányosságaira?

A legjobb, ha beismeri őket, és olyanokat keres maga köré, akik ezeket pótolják. Isten segíteni fog ebben. Legyünk nyitottak az őszinte visszajelzésekre. Ne bántódjunk meg, ha valaki megkérdőjelez valamit. Ne gondoljuk, hogy személyes támadás ért bennünket, beszélgessünk vele. Ha hibát követünk el, tanuljunk belőle, lépjünk tovább, és a súlyától ne roskadjunk össze. A vádolás a Sátán stratégiája, azt sugallja: milyen buta vagy, nem értesz hozzá, hagyd abba az egészet. Az ördög nem szereti, ha kompetens emberek viszik előre Isten ügyét. Az íróasztalomon van egy kereszt, amely folyamatosan emlékeztet arra, hogy Jézus megmentett.

Melyik bibliai vezető a példaképe?

Hálás vagyok Nehémiásért. Kiindulópontja a bűnvalló imádság, a népe vétkeivel való azonosulás. Pedig ő már a száműzetésben született, nem volt közvetlenül köze a fogságba kerülés okaihoz. Isten tekintélyét elismerve készült fel a főnökével való találkozásra. Amikor meghallotta a hírt, hogy Jeruzsálem városfalai még mindig romokban állnak, négy hónapig tusakodott, és csak azután kérte Artahsasztá királyt, hogy engedje haza szülőföldjére. Veszélyes utat választott, rengeteg támadás érte. Nem úgy gondolkodott, hogy itt már csak az imádság segíthet, az elsődleges erőforrása volt az Isten előtti leborulás. Innen nyert vigasztalást, és tudta bátorítani honfitársait is. Személyesen tájékozódott, megvizsgálta a falak állapotát. Ebben látható a vezető legfontosabb feladata, a valóság felmérése, amit sorozatunk elején már bemutattunk Peter Drucker vezetési szakembertől. A romok feltérképezése után pedig minden mozdulatával, munkában töltött pillanatával ezt üzente: itt vagyok mellettetek, a családommal együtt vállvetve végezzük a munkát. Komoly áldozatokat vállalt, és emlékeztette a népet arra, hogy mit tett Isten. Nem saját projektjeként kezelte, hanem Isten munkájaként mutatta be a város újjáépítését. Nehémiás gondolata nemcsak a nép jóléte volt, hanem Isten dicsősége. Könyve imával kezdődik, és imával zárul. Megmutatja, hogy érdemes a Mindenhatóra várni, és teendőinket az ő színe előtt megtervezni.