A válságban is a megújulást keresni

A Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napját Molnár János tiszántúli főgondnok, a Zsinat presbiteri elnökének gondolatai nyitották meg, amelyekben kifejtette, hogy nem véletlen, hogy az esemény áhítatai Illés próféta szolgálatán haladnak végig.

– Illés a saját korában ugyanis olyan nehézségekkel találkozott, amelyek meghaladták az erejét, de ezt felismerte, és hagyta, hogy az Úristen mellé álljon és segítse őt – hívta fel a figyelmet Molnár János, aki szerint nekünk is először a saját életünkben kell felismernünk ezeket a helyzeteket, és hagyni, hogy Isten cselekedjen velünk, bennünk és általunk. A főgondnok arra hívott mindenkit, hogy senkit ne ítéljenek meg, pláne el egyetlen hiba vagy döntés alapján, hanem az egész életét vizsgálják meg. Isten a teremtéskor is, minden nap végén annyit mondott, hogy jó, az ember teremtésekor pedig azt, hogy nagyon jó, de nem azt, hogy tökéletes – emlékeztetett a Zsinat presbiteri elnöke, végül pedig Isten áldását kérte a konferenciára.

– A válság nem a vég, hanem sokszor a régóta szükséges megújulás katalizátora, azaz a folytatást teszi lehetővé – mondta Esztergály Előd válságkezelő közgazdász és csömöri, valamint nagytarcsai lelkész az előadásában. Szerinte érdemes a válság szót használni más, enyhébb szavak helyett, mert ez jobban bátorít minket arra, hogy ne halogassuk a szükséges döntéseket. Úgy látja, hogy a református egyházban a sikeres válságkezelésnek a legtöbb gyakorlata hiányzik. Nem jelennek meg publikációk a válságokról, a lelkésztársadalom kerüli a témát, az esetek tanulságainak kiértékelése elmarad, maga a válság kezelése pedig ad hoc jellegű.

Hogy a gyülekezetek ne váljanak áldozatokká a nem kívánt, de az eredendő bűn miatt újra és újra bekövetkező válságokban, megújulásra van szükség. Esztergály Előd úgy véli, elemző, értelmező látásmódra van szükség, valamint arra, hogy a válságot keresztyén módon, optimistán értelmezzük, hiszen az Úristen ereje sokszor a mi erőtlenségünk által ér célba. Esztergály Előd szerint egy válsághelyzet lehet Isten jelzése is, hogy rossz irányba haladunk. A közgazdász-lelkész hangsúlyozta, hogy a válságok elkerüléséhez, kezeléséhez elengedhetetlen, hogy a gyülekezeteket rendszeresen alapos elemzésnek, diagnosztikának vessük alá. Annak a véleményének is hangot adott, hogy a lelkészek erre nem kapnak megfelelő felkészítést a teológiai képzésben.

Esztergály Előd konkrét javaslattal érkezett, kidolgozott ugyanis egy diagnosztikai módszert kifejezetten egyházközségek vizsgálatára. Ennek hét lépcsőfoka van, amelyek után a gyűjtött információk alapján meg kell állapítani, hogy funkcionális betegsége van-e a gyülekezetnek, azaz csak egy részét kell megújítani, vagy rendszerszintű gond van. Ha kétévente készítenek egy ilyen diagnosztikát, akkor az előadó szerint a gyülekezetek elkerülhetik a válsághelyzeteket. Ha pedig mégis bekövetkezne a válság, akkor is vannak olyan alapvetések, amelyeket követni lehet. Ilyen például az, hogy Isten felé kell fordulnunk, és döntéseinket az Ige igazságainak mérlegére kell tenni – vallja Esztergály Előd.

A közgazdász-lelkész kiemelte azt is, hogy egyéni érdekek nem befolyásolhatják a válságkezelést. – Nem cél az, hogy a lelkészt, aki rossz döntéseket hozott, vagy mulasztásokat követett el, mindenáron felmentsük. Természetesen a testvéri szeretetnek, a lelkigondozásnak nagy szerepe van, de a cél Isten egyházának megerősítése – jelentette ki a lelkipásztor. – A presbitérium megpróbálhat megoldani egy felmerülő válságot, de érintettségük miatt nem biztos, hogy tisztán látnak, ilyenkor érdemes külső szakember segítségét kérni – fogalmazott az előadó, de hozzátette, hogy a vezetésnek is lehet szerepe a válság kezelésében, hogy ezzel is rehabilitálja magát.

Amikor baj van, akkor sajnos meg kell ijedni – jegyezte meg a csömöri lelkész, aki szerint a közösség tagjaiban meg kell teremteni a válságtudatot, de ennek mindig az evangélium örömüzenetének fényében, hiteles személyek tolmácsolásában kell történnie. A válság kialakulásának gyökere az édenkerti bűnesetig nyúlik vissza. Számítanunk kell rá, hogy újra és újra megjelennek egyéni, egyházi, gyülekezeti, lelki életünkben. Az evangélium örömhíre, hogy ez nemcsak veszteség, hanem lehetőség a megújulásra Krisztus megváltásában, a Szentlélek vezetésével – nyomatékosította Esztergály Előd.

(Ulicza Tamás)

– Mivel folyamatosan krízisben vagyunk, ez a bűnös világ természete, folyamatosan megújulásra van szükségünk. Egyetlen megújulás létezik, amely az Isten élő Igéjéből táplálkozik, és az egyházra bízott speciális szolgálat, hogy ezt az Igét kommunikáljuk – mondta Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke előadásában, amelyet Miként lesz élővé Isten Igéje? – Kapcsolódás az élő Ige évéhez, jelenlegi helyzetünkben is boldog reménységgel címmel tartott meg.

A püspök emlékeztetett, hogy az Ige valóban kétélű kard, amely elválasztja egymástól az Istennek tetsző és nem tetsző dolgokat, világos utat mutat a bonyolult világban, és ezzel üdvözítő rendet teremt. Mindig az élő Igéhez kell visszamenni, ha megújulást, Isten útját keressük – jelentette ki Steinbach József. Hangsúlyozta, és ezt nevezte előadása legfontosabb gondolatának is, hogy el kell hinnünk azt, hogy nincs olyan mélység, amelyből az Isten ne adna szabadulást, megújulást.

– Attól lesz élő Isten Igéje, hogy az Ige szíve egy élő személy, a feltámadott Jézus Krisztus – szögezte le a püspök, majd hozzátette, hogy ennek dokumentuma a Szentírás, amivel kapcsolatban átélhetjük azt a csodát, hogy annak holt betűi megelevenednek, élővé és hatóvá lesznek. Hangsúlyozta, hogy bár szeret árnyaltan fogalmazni, de a Bibliában világosan ott van, hogy a válság végső megoldása, a szabadulás Jézus Krisztusban van. A püspök úgy fogalmazott, hogy ha minden szolgálatunk középpontjában az élő Ige van, az élő Istent akarjuk szolgálni és az evangéliumot akarjuk hirdetni, akkor a bizonyságtételünk által Isten Lelke cselekszik. – Az elmúlt időszak sokunkat megviselt, de higgyük el, hogy az Isten ezen keresztül is tisztítani, megújítani, vezetni akar bennünket! – hangsúlyozta Steinbach József.

Az élő kegyesség gyakorlati tevékenységeivel kapcsolatban elmondta, tudja, hogy evidenciák, de mindenkit arra hívott, hogy gondolja meg, gyakorolja-e ezeket. Például olvassa-e egyáltalán a Bibliát? Mielőtt emberekkel találkozunk, Krisztussal kell találkoznunk, jegyezte meg Bonhoeffert idézve a Zsinat lelkészi elnöke. Bevallotta, hogy néha neki is nehéz megtalálni a csendességre az időt: este sokszor fáradt, reggel meg az új nap sok feladata elsodorja, de azt vette észre, hogy ha nem szánja rá az időt és figyelmet, akkor nincs meg a felülről való bölcsesség, és olyan dolgokat ront el, amelyeket hetekig-hónapokig tart javítgatni. Arra is figyelmeztetett, hogy a Bibliát rendben, a megfelelő kérdések feltevésével jó olvasni, akkor lehetünk igeolvasóból igetanulmányozóvá, és ez a rendszeres kegyesség kulcsa.

A püspök szerint az sem mindegy, hogy hogyan készülünk az igehirdetésre: elolvassuk-e előre a napi textust, imádkozunk-e az igehirdetésért, és figyelünk-e úgy igazán a templomban? Továbbgondoljuk-e, beszélgetünk-e róla? Mert csak így lehet a monológ formában előadott dialógusból trialógus.

– Az egyházat csak az élő Ige teremtheti és tarthatja meg. Isten Igéjét senki sem birtokolhatja, de Isten Igéje adatik – hívta fel a figyelmet Steinbach József, és így bátorított mindenkit: – Gazdagítsuk egymást, saját életünket, gyülekezetünket, egyházunkat, kultúránkat, a tudományt, a világ történéseit az élő Ige gyümölcseivel, és újra ébredjünk rá arra, hogy Isten Igéje, az abban megszólaló evangélium, valamint a Szentlélek munkája ad újrateremtést!

A Zsinat lelkészi elnöke szerint egyre több ember várja azt, hogy megszólítsák és vezessék. – Egy olyan vákuumban élünk, hogy a Szentlélek be fogja szippantani az ébredést, és fontos, hogy minket készen találjon erre – mondta. – Most arról beszéltünk, hogy mik történnek Európában, meg hogy hanyatlik a keresztyénség. Testvérek, ne innen nézzük! Olyan emberek vannak körülöttünk, akik várják az Isten Igéjét, de nem tudják, hogy azt várják. Ugyanolyan problémákkal küszködnek emberként, mint mi, és várják a reménység hangját, várják azt az örök megoldást, amit egyedül az élő Isten adhat, csak más módon kell először elmondani nekik. És ebben kell felkészülnünk, jártasnak kellene lennünk abban, hogy ők miket olvasnak, mit néznek, milyen zenét hallgatnak, hogy legyen kapcsolódásunk. Nem mondhatunk le azokról sem, akik teljesen mást gondolnak a világról, mert az evangélium egyetemes! – buzdította Steinbach József a hallgatóságot. Elmondta, hogy keresni kell ezeket a hidakat, hogy átéljük, hogy „Isten Igéje élő és ható, Isten Igéje egyetemes, Isten Igéje hidakat épít, Isten Igéje megszünteti a békétlenséget”.

(Ulicza Tamás)

Hálásnak lenni az elkötelezett egyháztagokért és krízis idején is meglátni a jövőt – hangzott el összegzésként a Reformátusok Szárszói Konferenciájának péntek délelőtti pódiumbeszélgetésén, amely az elmúlt három év munkáját tekintette át.

A Magyarországi reformátusság helyzete félidőben című eszmecserén Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke, Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese és Rácsok András, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöki titkára vett részt. A moderátor Beszterczey András, a debreceni nagytemplom lelkipásztora volt. A résztvevők két kérdést jártak körül: milyen erősségei és gyengeségei vannak az egyháznak.

Az erősségek között Steinbach József kiemelte a hűséges gyülekezeti tagokat, a felkészült, hűséges lelkipásztorokat, valamint a nemzetközi hírű, kiváló teológusokat. Fontosnak nevezte, hogy a Magyarországi Református Egyház az Ige egyháza tudott maradni. A püspök biztatta a hallgatóságot: legyenek büszkék arra, hogy reformátusok.

Hajdú Szabolcs Koppány lelkipásztor kifejtette, hogy bár az egyházat is kikezdik az élet viharai, de hálás azokért a közösségekért, amelyek szeretetben hordozzák. Véleménye szerint a szeretet legbiztosabb jele az elhasználódás, mint egy kedves, gyermekkori játékunknál. Hozzáfűzte: az egyházat is érik nehézségek, de megmaradt, ez is azt mutatja, hogy szeret minket az Isten. Rácsok András a válságot egy szükséges folyamatnak nevezte ahhoz, hogy megérkezzünk arra a helyre, amit Isten készített el nekünk. Az egyházkerületi titkár erősségként emelte ki a hű lelkipásztorokat, szolgáljanak is bárhol a Kárpát-medencében. Hozzáfűzte: a református egyház továbbra is Krisztusé, amiben hinnünk kell, ezért menni kell előre bizalommal a válságok közepette is.

Az erősségek után az egyház gyengeségeiről beszélgettek a résztvevők. Steinbach József az egyetértés hiányát emelte ki. A püspök kiemelte, hogy nehéz időkben is bizalommal és őszintén kell tudni egymáshoz fordulni. Ezt elengedhetetlennek nevezte ahhoz, hogy bizalomra épülő és egyetértésben működő testvéri közösséggé válhassunk. Megemlítette a fiatalok megszólításának fontosságát. Szervezetirányítási részről pedig gyengeségnek mondta, hogy nem ritkán a napi ügyek intézése elvonja a figyelmet a tartalomról, a krisztusi üzenetről. Hajdú Szabolcs Koppány az egyházban tapasztalható szakadozottságot és bezárkózást emelte ki gyengeségként. Véleménye szerint ki kell mondani azokat a dolgokat, amelyek feszültséget okoznak, hogy a sebek begyógyuljanak, és az egyház folytathassa küldetését a világban. Rácsok András a lelkészhiány mellett szintén az elszigetelődést és az egyetértés hiányát nevezte meg gyengeségnek. Ám ezeken szerinte lehet változtatni, amelyhez ő is alapvetésnek tartja a bizalmas és őszinte párbeszédet.

(Ivády Zsuzsa)

A pénteki nap záróáhítatát Kassai Gyula, a felvidéki Léva lelkipásztora tartotta. A királyok első könyve 18. fejezetéből olvasta fel az Istenítélet a Kármel hegyen című részt (1Kir 18, 20–40). Prédikációjában kiemelte, hogy a szárszói konferencián is többször elhangzott: krízisben van az egyház, amelyre keresnünk kell a megoldást.

Felvidéki lelkészként tapasztalja, milyen a kisebbségi lét, amely gyakran elfárasztja a benne élőket, mert kevesebbnek érzik magukat a többségi társadalom tagjainál. Ilyen helyzetben nem ritka, hogy a siker és a többséghez tartozás érdekében elfordulnak az egyháztól. Szlovákiában is részben azért csökken a hívők száma, mert a lelki értékek a ranglétra végére kerültek – fejtette ki. – Az ószövetségi részben Illés is erre hívja fel a nép figyelmét. Akárcsak a próféta idejében, napjainkban a fogyasztói társadalom bálványainak a hatása rendkívül erős. Ám nekünk kell döntenünk afelől, hogy Istent akarjuk-e szolgálni, vagy a bálványokat, mert kétfelé nem sántikálhatunk. Illés ígérete, hogy Isten cselekedni fog, de ehhez nekünk is hitet kell tennünk mellette, vállalnunk kell a szolgálatot, a küldetést, amire az Úr hívott – hangsúlyozta a lévai lelkipásztor.

(Ivády Zsuzsa)