Út és gondolat

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” (Ézs 55,8)

A háborúk híre miatti nyomasztó adventünk idején a tehermentesítő és felszabadító gondolatokat adó Úrra van szükségünk, akivel jó lenne kiutat találni világunk válságaiból.

Az út és a gondolat – emberi büszkeségünk tárgyai. Ha valaki megtalálja és járja a saját útját, és ha valakinek vannak önálló gondolatai, saját észjárása, és megtalálja életének értelmét, azt nagykorúnak, felnőttnek tartjuk. De tudjuk, az önálló gondolat válhat különcködéssé, sőt megbotránkoztató is lehet. A saját út és az egyéni életfolytatás is sok küzdelemmel jár, olykor nagy az ellenforgalom, és lassan haladunk, elakadások és veszélyek is előfordulnak.

Isten adventi örömhíre arról szól, hogy van célba érő út és van megváltó gondolat az ember számára, de ez valami egészen más út és gondolat, mint ami belőlünk kitelik. Isten korról korra felülbírálja az ember útját és gondolkodásmódját. Elsőre olyan fenyegetőnek tűnik a próféta szava! Súlyos az elhangzó két NEM.

Nem értesülünk pontosan arról, hogy mik lehettek a gondolatai és tervei a fogságban levő választott népnek a száműzetésben, de Isten okkal emelt vétót terveikkel szemben. Ő nem tudja és nem akarja elnézni, hogy megadják magukat a kétségbeesés terveinek, és behódoljanak önsorsrontó gondolataiknak (vö. Ézs 49,14). Nem olvadhatnak bele a környezetükbe, nem hasonulhatnak, és nem adhatják fel a hitüket, az önazonosságukat. Van más út és más gondolat, mégpedig a velük szövetséges Isten terve.

Isten tud új utakat adni! Mert van, aki termőre fordítja meddő életüket, és gyümölcsözővé teszi fáradozásaikat. Van, aki gondoskodik életfeltételeitekről, csak ne elégedjenek meg közönyösen azzal, amibe a saját útjuk belevitte őket és amibe a saját meggondolatlanságuk miatt belesodródtak.

A ránk váró Isten útjai és gondolatai, meg a mi útjaink és gondolataink között ég és föld a különbség. Mértékmásság van közöttük. Egyszerűen mások az arányok.

Istennél mindig magasabb szempontok érvényesülnek: „Hanem amint meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.«” (1Kor 2,9)

Magasabb rendű a gondolat, mert az övé teremtő-megváltó-megszentelő gondolat, amelynek íve, szárnyalása, kibontakozása, értelme van. Erre mondja A példabeszédek könyve: „Sok gondolat van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa áll meg.” (Péld 19,21)

Magasabb rendű és minőségű az Isten útja: ahol kötelező az elsőbbségadás „a legyen meg a te akaratod” előzékenysége szerint, de emiatt megváltozik az életút minősége is: „A völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon, hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.” (RÉ 390,2) Az út és a gondolat egyetlen módon találkozhat: ott és ahol az Isten rendíthetetlen Igéje összekapcsolja a kettőt, ahol a Krisztus üdvösséget munkáló útjával találkozik a mi utunk, és ahol a mi gondolatunkat átszövi az Isten szájából származó Ige, a Kijelentés.

Az út és a gondolat találkozásának csodája az, hogy a látható és a láthatatlan világ határmezsgyéjét átlépte a teremtő Ige, a Logosz, az Isten testet öltött megváltásgondolata: Jézus Krisztus.

Az Igének ebben a határátlépő, örök mozgásában benne van, hogy lefelé kívánkozik, hogy aztán visszajuthasson: örömhírt hoz alászállva és „nem tér vissza üresen” (vö. Zsid 4,14). Ez adja a Szentírás és az evangélium dinamizmusát. Ez mozgósító erő ma is, mert a termőre fordítás csodája nálunk is bekövetkezhet.

Életet jelent az Igével gondolatközösségre és Krisztussal útközösségre lépni. Kedvezményezettjei lehetünk az üdvözítő gondolatnak és az üdvösség útjának. A célba érő Ige gyökeres változást hoz: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is…” Erre van nekünk is szükségünk! Ez az életet megváltoztató, termőre fordító, megelégedést adó, gyógyító evangélium kell nekünk, amely egy éltre átformál Krisztus tanítványává.

Hozzon számunkra ilyen adventet Isten célba érő, útjainkat, gondolatainkat átható Igéje.

A szerző a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.