Újra kinyitottak a református szálláshelyek

A balatonszárszói SDG Családi Hotel és Konferencia-központot sem kímélte ez a nehéz időszak. Ha nem lesz második hulláma a járványnak, akkor a következő év már jobb lehet, Vass Pál ügyvezető szerint 2022-re állhatnak talpra. – Három hónapig nem volt bevételünk, de nem tudunk úgy bezárni, hogy a kiadásunk is nulla forint legyen. Egyetlen példa: hiába nem fűtöttünk, a gáz alapdíja a mi esetünkben több százezer forint havonta.

Jelentős a veszteségük, a márciusi kényszerű leállást követően másfél hónapig tudtak bért fizetni az alkalmazottaiknak, azóta „ebben a tervezhetetlen időszakban” fizetés nélküli szabadságra küldték a húszfős személyzetet. Pedig az SDG Hotel egész évben nyitva tart, idén is minden hétvégére volt foglalásuk valamilyen egyházi csoporttól, hétköznap lettek volna konferenciák – szerencsére nem a legforgalmasabb időszakban jött a kényszerszünet.

Június 19-én nyitottak, addigra kézfertőtlenítőket és szájmaszkokat szereztek be és munkatársaikat is visszavették, felkészítették őket a megváltozott körülményekre. Elsőként egy kis létszámú egyházi csoport érkezett hozzájuk, június legvégén egy közepes gyülekezeti tábornak adnak otthont, azt követően egyéni üdülések és gyülekezeti csoportok váltják egymást – mondja Vass Pál. Az már most látszik, hogy a nyári telítettségük nem éri el a korábbi évek ötven százalékát.

Máskor kétszázötven fős táborokat szoktak szervezni, tavaly csaknem huszonhatezer vendégéjszakájuk volt. Az egyházi csoportok nagyjából fele visszamondta a nyári alkalmát, a többiek esetén is átlagosan csökkent a résztvevői létszám. Egyéni üdülés meghirdetésével próbálják némileg csökkenteni a kieső forgalmat. A nyitás bejelentése óta is érezhetően kevesebb foglalás érkezik be hozzájuk, pedig kedvezményeket biztosítanak az Erzsébet üdülési rendszerben, a református egyháztagonak és a lelkészcsaládoknak is.

– Ahogy a világ sem lesz olyan, mint a járvány előtt, úgy a turizmus sem. A vírus az emberi érintkezés útján terjed, de az SDG Hotelt épp azért hozták létre, hogy az emberek érintkezzenek egymással és Istennel. Azonban a szabályok betartása mindannyiunk kötelessége – teszi hozzá az ügyvezető.

A Mátraházai Református Üdülő történetéből csak egyetlen morzsa: két nappal azután, hogy az egyház a megépítése mellett döntött, kitört a második világháború. Ekkora baj most bizonyosan nincs, de a nyárra lefoglalt időpontok közel felét náluk is visszamondták a járványügyi korlátozások bevezetése után. – A turizmusban örök igazság, hogy az elvesztett időt nem lehet pótolni, azaz a kiesett forgalmat nem tudjuk helyettesíteni – nyilatkozta nekünk akkor az intézményvezető. Kovács Pétert lelkileg is megviselte a zárvatartás, például húsvétkor nagyon szomorú volt látnia a kihalt üdülőt, amelyet máskor megtöltenek a Jézus feltámadását ünneplők. Visszatérő vendégeiktől viszont bátorító, vigasztaló hívásokat, üzeneteket kapnak.

A pünkösd utáni hétvégén, június 5-én nyitottak újra. Ők is betartanak minden szabályt, figyelnek vendégeik és munkatársaik egészségére: kézfertőtlenítő pontokat alakítottak ki, odafigyelnek a maszkviselésre, a távolságtartásra. – Ez többletfeladatot jelent a dolgozóinknak, de fel vagyunk rá készülve, mind a tizennégyen elkötelezettek – mondja. Közülük senkit nem bocsátott el a fenntartó Dunamelléki Református Egyházkerület, az újranyitásig állományban maradhattak fizetésük megtartásával. Sőt, a korlátozások lehetőséget adtak számukra új munkaerő felkutatására is.

A mátraházai üdülőben tavaly valamivel több mint tizenkétezer vendégéjszakát regisztráltak. Ez erre az évre nem reális cél, de Kovács Péter bizakodó. A júliusi hónap ugyan elég foghíjas a lemondások miatt, de így is isteni gondviselésnek tartja, hogy júliustól kezdve az üres, vagy lemondott időszakokat szinte száz százalékban el tudták adni a nyitás bejelentését követően. – Hálás a szívem, mert a lelki felüdülést keresők közül a bezártságból kiszabadulva sokan hozzánk fordultak, kerestek bennünket, hogy eltölthetnek-e nálunk egy pár napot, így szinte önmagától tért vissza az élet üdülőnkbe.

Szerinte a Mátra most kiváló úticél: alkalmas a testi, lelki feltöltődésre, pihenésre, hiszen óriási zöldfelület, ahol könnyű tartani a távolságot. – Heves megye a legkevésbé fertőzött területek közé tartozik – érvel Kovács Péter. – Remélem, a fenti tények figyelembevételével az érdeklődés üdülőnk és a környezete kínálta lehetőségek iránt még inkább növekszik!

– Hét turnust kellett lemondanunk – mondja Petró László, a Kaposvári Református Egyházközség lelkipásztora. Az ő gyülekezete üzemelteti – az egyébként zsinati tulajdonú – Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülőt. Előleget még nem kértek a csoportoktól, így visszafizetniük sem kellett, mégis nagy a veszteségük. Minden munkatársukat meg tudták tartani – ez alapelv volt a korlátozások bevezetésekor. Az üdülőben dolgozók az év többi részében is a Kaposvári Református Egyházközség alkalmazásában állnak, csak más munkakörökben.

Kétszáznyolcvan főt képesek elhelyezni hatfős szobákban, tavaly csaknem tizenhatezer vendégéjszakát töltöttek el náluk, jellemzően nagy létszámú iskolai és gyülekezeti csoportok. Viszont amelyik csoport idén tavasszal lemondta a foglalást, a májusi és júniusi hetekben jellemzően már nem tudta újraszervezni a nyári programját. Ezért az üzemeltető gyülekezetek bevonásával töltené fel a felszabadult heteket. Voltak olyanok is, akik a gyermektáborukat, ifjúsági, vagy éppen családi hetüket nem tudták megtartani, de segítőikkel néhány napra egy szűkebb, közösségformáló táborozásra foglaltak időpontot, bízva abban, hogy ez is elősegítni majd a jövő nyári táborozásukat – tudtuk meg a lelkésztől.

A kényszerszünet alatt sem állt meg az élet a balatonfenyvesi üdülőben: tereprendezést és felújítást végeztek. Több szoba lett fűthető, így már százötvenkilenc embert tudnak elszállásolni elő- és utószezonban is. Petró László azt mondja, ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a fokozott higiéniai előírásoknak, nemhogy csökkenteni, inkább emelni kellett a személyzet létszámát: –A folyamatos takarítás és fertőtlenítés biztosítására több új munkatársat állítottunk be a táborok ideje alatt.

Igyekeznek anyagi kedvezménnyel is meghálálni azon csoportok hűségét, amelyek nem mondták le a foglalásukat. Emellett azok a közösségek is jelentős kedvezményekben részesültek, akik a visszamondott hetekre jelentkeztek. Sajnos a szezon teljes első fele elmaradt, de a lelkész úgy számol, ha július közepén teljes kapacitással tudnának nyitni, és a fűtött szobákkal ki tudnák tolni az utószezont, „akkor nullára ki tudnánk hozni az évet”.

A berekfürdői Megbékélés Háza is kiürült márciusban, a veszélyhelyzet bejelentését követően. Nem volt kérdés, hogy a munkatársakat meg akarják tartani, úgy számoltak, két hónap tartalékuk van a bérekre. Nemcsak így tartották etikusnak, hanem azért is, mert elégedettek a munkájukkal, és tudják, nehéz jó munkaerőt találni. Molnár János, a ház vezetője, aki egyben Berekfürdő polgármestere, azt mondja, igénybe vették az állami mentőöveket, éltek a járulékfizetési könnyítésekkel, majd idővel a munkaidő-csökkentés lehetőségével: dolgozóikat előbb hat órában alkalmazták, majd pedig négy órában, kieső bérüket az állam részben kompenzálta. A munkatársaknak ebben az időszakban is volt mit tenniük, noha gyakorlatilag senki sem abban a munkakörben dolgozott, mint általában. Rendbe tették például a kertet, készültek a nyitásra.

Egy átlagos évben a huszonötezer vendégéjszakát közelítik a Megbékélés Házában, az idei valószínűleg mínuszos lesz – mondja az intézményvezető, de bízik a fenntartó Tiszántúli Református Egyházkerület támogatásában, hogy át tudják vészelni ezt az időszakot. Nehezíti a helyzetüket, hogy a Berekfürdői Gyógy- és Strandfürdő vonzerejét adó gyógyvizes medencék – mivel azok töltő-ürítő medencék – csak június 19. óta használhatók. Ez pedig a Megbékélés Házának hátrány volt, hiszen vendégkörük jelentős része hatvanöt év feletti, valamint sokan fogyatékkal élők, így fontos szempont volt számukra a gyógyvizes kikapcsolódás.

Ennek ellenére már május 29-én kinyitott a Megbékélés Háza. Molnár János azt mondja, nehezen indult újra a vendégforgalom: bár nagy volt az érdeklődés, de még kevés a biztos foglalás. Az elmúlt három hétben összességében húsz százalékos kihasználtsággal működtek, kisebb csoportok, baráti társaságok érkeztek hozzájuk, főként visszatérő vendégek. Júliusra hetven, augusztusra nyolcvanöt százalékos foglaltságunk van. Vendégeik számára ezen a nyáron díjmentes a kerékpárok és sporteszközök bérlése. Az igazgató hangsúlyozza, felkészültek, minden óvintézkedést megtesznek a vendégek egészsége érdekében, de sok múlik a hozzájuk érkezőkön is: – Kérek mindenkit, vegye komolyan a saját és mások érdekében is a higiéniás és a távolságtartási szabályokat!

Az általunk megkérdezett mind a négy egyházi fenntartású turisztikai szálláshely vezetője egyetértett abban, hogy a lemondott gyülekezeti nyári táborot, konferenciák, találkozók miatt az összes szálláshely komoly nehézségek elé néz, hiszen mindegyik helyen az egyháztagok adják a látogatók zömét. Az SDG Hotelban ezek a csoportok, konferenciák adják a vendégek nyolcvan százalékát, Mátraházán ez az arány nyolcvanhét százalék, míg Berekfürdőn meghaladja a kilencven százalékot.

Épp ezért még jobban számítanak az egyéni vendégekre. – Aki idén református üdülőt választ pihenéséhez, az mentőcsónakot, testvéri segítséget ad ezeknek a szálláshelyeknek – mondja Vass Pál, a balatonszárszói SDG Hotel ügyvezetője. Hozzáteszi: nemcsak ők, hanem a többi egyházi szálláshely is kiváló lehetőség a pihenésre, feltöltődésre, és utóbbira a mögöttünk lévő nehéz időszak miatt nagy szükségünk van.