A református énekeskönyv esedékes megújításával kapcsolatban hangzottak el gondolatok, javaslatok a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Nyelv- és Irodalomtudományi Szekciójának 2011. november 4-i éves ülésén.
Az ülést Szabó András, a Szekció elnöke vezette, a tanácskozást Kádár Zsolt rövid igehirdetése nyitotta meg. A délelőtt folyamán két vitaindító előadás hangzott el.
Szabó András Szövegek, információk és formájuk az énekeskönyvben című előadásában az énekeskönyvi szövegek filológiai pontosságának, nyelvi igényességének, szerzői jogi vonatkozásainak fontosságára hívta fel a figyelmet; valamint ismertette az 1998-as svájci énekeskönyv összeállításának a mai magyar gyakorlat számára is hasznosítható alapelveit.
A. Molnár Ferenc Szenczi Molnár Albert zsoltárai a jelenlegi és a tervezett magyar református énekeskönyvben című előadásában a 106–121. zsoltár példáin keresztül mutatta be, hogy milyen változtatásokat hajtott végre Csomasz Tóth Kálmán Szenci Molnár szövegén, nyelvi szempontból kommentálva az egyes változtatásokat.
Délután Fekete Csaba Zsoltár és dicséret című előadásában a 18. és 19. században kiadott énekeskönyvek anyagának egymáshoz való viszonyát, a református énekköltészet filológiai kérdéseit tárgyalta, valamint az egyházzenei nevelés egyházi középiskolákban, lelkész- és kántorképzésben való szükségességére hívta fel a figyelmet.
Szentmártoni Szabó Géza Régi énekek új köntösben című előadásában arra tett javaslatot, hogy a költészeti szempontból értékes szövegek csonkítatlanul kerüljenek be az új énekeskönyvbe, amely a jelenlegi 512 éneken felül tartalmazhatna további, a 16. századtól máig terjedő időszakban készült igényes zsoltárparafrázisokat, dicséreteket is (pl. Balassi Bálint, Rimay János, Wathay Ferenc, Petrőczi Kata Szidónia egyes verseit).
Az előadásokhoz kapcsolódó vita során az alábbi fontosabb kérdések, javaslatok merültek fel:
– A zsoltárok és dicséretek tartalma (sokszor katekizmusi ismereteket közvetítenek), szövege rögzül az őket éneklő emberekben, ezért az énekeskönyvi szövegeknek költészeti és nyelvi szempontból igényesnek kell lenniük. A nehezebben értelmezhető szövegrészek magyarázatával elérhető, hogy a református énekköltészet értékei továbbadódjanak, közösségképző funkciójuk továbbra is működjön.
– Csomasz Tóth Kálmán a Szenci Molnár-féle zsoltárok szövegét érintő változtatásai igen sokrétűek (teológiai, művelődéstörténeti, nyelvi, stilisztikai, verstani jellegűek), így a változtatások miatt a szövegek integritása kimutathatóan sérül. Ennek nyomán felmerül a kérdés, hogy indokolt-e a zsoltárszövegek bármiféle hasonló, szükségszerűen a szövegek bizonyos fokú heterogenitását eredményező megváltoztatása (s ha igen, milyen mértékűek lehetnek ezek a változtatások).
– Az énekeskönyvhöz filológiai és egyéb magyarázatokat tartalmazó, tudományos igénnyel megalkotott kiegészítő kötet készítése ajánlott.
– Az énekeskönyv szövegét (szövegvariációkkal és -magyarázatokkal) célszerű az interneten is közzétenni; ennek a szakemberek számára elérhető adatbázis-változata a jövőben a későbbi nyomdakéziratok alapja is lehetne.
– Tisztázni kell az énekeskönyvi szövegek szerzői jogi kérdéseit is.
Bölcskei Andrea, Szabó András