Teljes szívvel zengik

Az élő Ige éve honlapjára felkerültek az év választott énekei. Mi alapján választottak a több száz ének közül?

Nagy örömmel fogadtuk egyházunk missziói szolgálata vezetőjének, Hajdú Zoltán Leventének a felkérését, hogy zenekarunknak is feladatot szán az élő Ige éve kapcsán. A vírus óta kevés dicsőítő koncertünk volt, tagok is cserélődtek, a zenekar léte maga is sok kérdést vetett fel, de belül ott volt mindannyiunkban a vágy, hogy újra úgy muzsikáljunk együtt, hogy ennek „nyoma is maradjon”. Azért mondom, hogy újra, hiszen AZÉ – Adj zengő éneket! címmel (innen a zenekar neve is) két kötetünk is megjelent, amelyekben háromszáz éneket dolgoztunk fel egyedülálló módon: zenei háttérrel és vetíthető „karaokeverzióval”. A missziói szolgálat jelölte ki számunkra az év énekeit, megkönnyítve a dolgunkat. Ezek a dicséretek mind megtalálhatók az új Református énekeskönyvben, hiszen eleve az volt a cél, hogy modern, de mégis méltó hangzásvilág által „tágabb teret” nyissunk ezeknek az énekeknek – hadd használhassa őket szeretettel minden korosztály! A zenei munkálatokat, mint mindig, most is Ujláb Gábor és Bellai Veronika vezényelte, szó szerint éjt nappallá téve, hogy határidőre elkészülhessen ez az igényes, újrafogalmazott anyag. Stúdiót is kellett találnunk, ahol vállalták a rögzítést és az utómunkálatokat is – ebben Lőrincz Attila és csapata volt segítségünkre, akik a szorító határidő és sok egyéb hátráltató körülmény ellenére is igyekeztek a zenekarból kihozni a maximumot. Így készült el a négy dicséret énekes és instrumentális változatban egyaránt, valamint egy werkfilm, amely a jövőben szintén látható lesz. Személyes kedvencem az Igéddel áldj meg kezdetű ének, amelyhez a napokban videó is készül.

A gyülekezeteknek miben jelenthet ez segítséget?

Amikor közel tíz évvel ezelőtt elkezdődött az AZÉ története, az a cél lebegett előttünk, hogy a magunk módján támogassuk a gyülekezeti éneklést, például olyan esetben, amikor nincs mód kántori vagy egyéb zenei kíséretre – istentiszteleteken, hittanórákon, ifiken, kisköri alkalmakon vagy éppen táborokban. Így készültek el a már említett kötetek Bellai Veronika és Ujláb Gábor rengeteg háttérmunkájával, valamint a zenekari tagok stúdiófelvételeivel és háromszáz dunántúli templom általam készített fotóinak felhasználásával, a Dunántúli Református Egyházkerület gondozásában és támogatásával. Aztán az élet úgy hozta, hogy idővel sok más gyülekezet mellett a szórványosodó Barsi Református Egyházmegye több egyházközsége is kontrollcsoport lett. Ma már „élesben” is használjuk több gyülekezetünkben az AZÉ feldolgozásait, mivel kántor híján nagy segítséget nyújtanak ezek a feldolgozások, és tudjuk, hogy működnek! Öröm hallani, hogy a hat-nyolc fős kis gyülekezetek ugyanúgy teljes szívvel zengik a modernebb hangzásvilágú, de hagyományos énekeinket, mint jóval nagyobb, kisvárosi gyülekezetünk. Ami áthidaló megoldás volt valaha – mert valahogy pótolni kellett a kántori szolgálatot –, mára természetessé és szeretetté vált. És ami számunkra is fontos: ezekben a kíséretekben rengeteg imádság és munka van, hogy méltó módon tudják megszólaltatni énekeinket. Így magunk is megtapasztalhattuk, hogy még az általános református énekkincs is alkalmas arra, hogy nagy alázattal, új hangszerelésben csendüljenek fel alkalmainkon. Amikor most közreadjuk az élő Ige éve énekeit, tudjuk, hogy ezek ebben a formában nagyon sok áldást hordozhatnak közösségeink számára, sőt a missziónak is nagyszerű eszközei lehetnek. Ezért is különleges öröm nekünk, hogy részt vehetünk ebben a rendhagyó szolgálatban.

A református gyülekezetekben különösen nagy szerepe van az együtt éneklésnek. Miért jó énekelni, mit ad az éneklés?

Vallom, hogy a református éneklés dicsőítés. S bár ez a fogalom talán sokak számára terhelt, de ha belegondoltunk abba, hogy milyen céllal születtek az énekeink, akkor rájövünk, hogy mind a zsoltárok, mind a dicséretek, vagy éppen a lelki énekek legfontosabb célja, hogy Isten dicsőíttessen általuk. Ezért a dicsőítést nem lehet véleményem szerint embercsinálta keretek közé szorítani, mert ki mondhatná egy ókori himnuszra, Szenczi bármelyik zsoltárára vagy Luther hitvalló énekére, hogy az nem dicsőítés az adott kor megfogalmazásában, zenei nyelvén? Emiatt jó ezeket énekelni, mert a református énekkincs a Szentháromság Istennel köt össze bennünket minden élethelyzetünkben. Szeretem énekeinknek ezt az istenközpontúságát és azt, hogy azáltal, hogy felemelnek bennünket, ki is emelnek, utat is mutatnak az élet minden pontján, keresztelőn, a hétköznapokban és az ünnepekben, örömökben és lelki próbáinkban, de a gyászban és a virrasztóban is.

A liturgikus zene jelenléte a templomokban évszázadok óta megosztja a zenetudósokat és a közvéleményt olyan szempontból, hogy egy-egy új zenei irányzat elég szakrálisnak nevezhető-e. Ma az a kérdés, hogy hol van a helye a kihangosított, elektronikus hangszereken játszott, popzene alapú, vallásos szövegű zenének. Ön szerint beilleszthető ez a liturgiába?

Mint már említettem, van az a helyzet, amikor nem nagyon van módunk arra, hogy ne nyissunk a modernebb hangzásvilág felé. A mi helyzetünk ilyen volt: hiába volt egykor három nagyszerű kántorunk: az egyik külföldön kell, hogy munkát vállaljon, a másik más faluba költözött, a harmadik pedig az örök haza lakója már. Választhattunk, hogy ebben a helyzetben hogyan szeretnénk énekelni az istentiszteleteken: „suszterbasszusra” ugyan képesek vagyunk, de ennek nincs helye egy nagyobb gyülekezetben. Ha „szárazon” énekeltünk, akkor mindig éreztük, hogy hiányzik a kíséret. A másik megoldás az volt, hogy gitáron és fuvolán kísértem az énekeket – de ez sem működött minden esetben. Ekkor már évek óta használtuk a saját AZÉ-feldolgozásainkat a gyermek- és ifjúsági munkában, sokszor több száz ember előtt vizsgáztak ezek a zenei alapok, így tudtuk, hogy ezek zeneileg magas színvonalat képviselve alkalmasak a templomi éneklés kíséretére is. Hogy a ritmus se csússzon meg, mikrofonnal vezettem az énekeket, amikor szükséges volt. Bár ez egyszerűen hangzik, de vasárnaponként hét gyülekezetben énekeltünk akkor így, és mindenhova vittük a szükséges hangosítást is. A dolog elkezdett működni. Mára a gyülekezeteink ritmusban és lelkesen énekelnek, Isten dicsérete kihallatszik a templomból, és ökumenikus közösségeinkben, sőt, tágabb környezetünkben is felfigyeltek arra, hogyan követheti ezeket a kényszerű változásokat áldás, ha komolyan vesszük azt, amit – s azt is, akinek éneklünk.

Megalakult a missziói szolgálatnál egy munkacsoport, amelynek célja, hogy születhessen egy olyan gyűjtemény, amely teológiailag, zeneileg és irodalmilag is megfelelő minőségű. Mi a munkacsoport feladata?

Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ebben a munkában projektvezetőként részt vehetek. Izgalmas neve van ennek a kezdeményezésnek: a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának Dicsőítés – egyházi modern zene nevű munkacsoportja. Bevallom, először kétségeim voltak afelől, hogy én vagyok-e a legmegfelelőbb ember erre a feladatra, mert annyira kevésnek éreztem magam, hiszen egyházunkban számos olyan zeneművész, kántor és dicsőítésvezető van, akikhez képest én csak egy egyszerű „éneklő lelkipásztor” vagyok, de mára úgy érzem, több találkozás után, hogy pont emiatt lehetek Jézus által hiteles kapocs ebben a munkacsoportban. Mivel ez a feladatkör jelentős és sok háttérmunkát igényel, egyelőre talán nem látványos a működésünk – hacsak a folyamatosan csurig telt levelesládáimat nem nézem… Több vonalon indultunk el, hiszen a ránk bízott területnek is több aspektusa van: csak egyik ezek közül egy interneten elérhető énekgyűjtemény összeállítása, hiszen mindenki előtt nyitott dicsőítő események szervezésében és szimpóziumokban is gondolkodunk. Nagyon sok jó példa van előttünk, ezek mind segítenek majd a megvalósításban. Zajlik a dicsőítő zenekarok összegyűjtése és egy térkép létrehozása is, hogy ezáltal el tudjuk érni egymást a gyülekezeti alkalmak, rendezvények kapcsán, hogy ezek a zenekarok nagyobb gyakorlatra tehessenek szert. Úgy érzem, ha tudok közvetíteni abban, hogy az egyházi éneklésben alkalmazott műfajok közeledjenek, egymáshoz csiszolódjanak, akkor már jó úton vagyunk.

Az új gyűjteménybe bekerülhetnek új dallamok is, vagy ragaszkodnak a régi énekkincshez?

Számomra a formálódó új gyűjtemény egyértelmű alapja az új Református énekeskönyv. Nagyszerű munkát végeztek mindazok, akik ezt összeállították, és egy olyan, jól használható anyagot tettek le elénk, amelyet nem felülírni akarunk és nem is korszerűsíteni, hanem Isten segítségével kibővíteni. Ehhez is rengeteg háttéranyag áll rendelkezésünkre, ezeket összefésülve már látjuk, hogy a helyi gyülekezeti gyűjtemények nagy része megegyezik az AZÉ vagy éppen az Ifjúsági Keresztény Egyesület zenei anyagával vagy más egyházkerületi gyűjteményekkel. Kiegészíti mindezeket a fiatalok által kedvelt Sófár gyűjteménye, illetve az ökumenikus énekkincs. Mondanom sem kell, hatalmas merítés ez! Természetes igény az is, hogy az új énekeket vizsgáljuk meg az Ige és hitvallásaink mérlegén, illetve zenei téren is. Úgy látom, formálódik egy olyan csapat, amellyel együtt idővel építkezhetünk a már megjelölt alapra, korszerű formában, és lehetőséget adva arra, hogy ez a gyűjtemény folyamatosan bővíthető legyen. Egy olyan központi adatbázist szeretnénk létrehozni, amely mindenkinek segítségére lehet: az idősebb, esetleg konzervatívabb látásmódú református csoportokon és a bibliaórai közösségeken át az „örök fiatalokig”, akik már a bőrükön érezték a kilencvenes évek elejének ébredési hullámát, de fontos célcsoport a tényleges fiatalság, valamint a gyermekek és hitoktatóik is.

Református lelkész, oktató, édesanya és a református énekek közvetítője, ha úgy tetszik énekesnő. A sokféle szerep hogyan hat egymásra az életében, munkájában?

Igyekszem minden szolgálatomat hitelesen és önazonosan megélni. Rólam mindenki tudja, hogy Jézushoz tartozom, egyházban végzett munkám mellett akkor is, ha Ringatókat vezetek, vagy éppen a néptáncosokat fotózom. Természetes számomra ez a kapcsolat, ettől vagyok teljes, ez ad erőt ahhoz, hogy szívvel-lélekkel tudjam végezni ezt a sok és sokféle feladatot. Isten jó alapokat adott: lelkészgyerekként nőttem fel, így szüleim példája fontos számomra, de lelkipásztorként, lelkészfeleségként és édesanyaként én egy más utat járok, és ez így van jól. Hálás vagyok Istennek, hogy adott számomra különleges kifejezési módokat, akár a fényképezésben, akár zenei téren. Hálás vagyok a férjemnek és a gyermekeimnek, hogy elfogadnak ilyen „túlmozgásos” emberként. Néha nagy felelősség jól élni az Istentől kapott tehetséggel, van, hogy teher is, mert fárasztó tud lenni ennyi minden egyszerre, de ha visszanézek esténként a nap eseményeire, mindig hálát adok Istennek, hogy a helyemen vagyok.

Pontosan hol hallgathatók majd meg az élő Ige évének zenéi? Kinek ajánlja azokat?

A tematikus év énekei elérhetők a reformatus.hu oldalon keresztül az év honlapján és egy közvetlen honlapon, az eloige2024.hu-n is. Ezen a felületen, számos segédanyag mellett, az eszköztárban találhatók a feldolgozások Élő Ige éve énekek címszó alatt. Egy nyíl vezet az énekekhez, amelyek mindegyike letölthető, így jól használható. Idővel szeretnénk készíteni mindegyik mellé egy kivetíthető segítséget is, nem a hagyományos AZÉ-vetítésekhez hasonlóan, hanem a szintén általunk feldolgozott, Tüzed, Uram, Jézus kezdetű ének mintájára, amely sok egyéb feldolgozás mellett szintén megtalálható az AZÉ Youtube-csatornáján, illetve Facebook-oldalán. Ugyanide kerülnek fel az élő Ige éve énekeinek videói is.

Az élő Ige – egy teológus úgy fogalmazta meg, hogy ez úgy érhető tetten, ahogy a Szentírás szövegét megeleveníti nekünk a Szentlélek, vagyis Isten népének a közös története. Lefordítva: az egyéni és közösségi kapcsolatunk a Szentírással. Aki nem csak olvassa, hirdeti, szavakban imádkozza az Igét, hanem énekli is, annak van-e másfajta kapcsolata az élő Igével?

Számomra a legfontosabb ebben az évben, hogy Jézusról szól, hiszen ő az élő Ige. Amikor egy nálam kissé fiatalabb lelkészkolléga egyszer tanácsot kért, hogy hogyan kezdje el a gyermekmunkát, milyen módszereket válasszon, annyit válaszoltam neki: Beszélj a gyerekeknek Jézusról! Éld oda közéjük Jézus tanítását, és akkor meg fogod látni, hogy megelevenedik az Ige, és rendben lesz minden! Azt tapasztalom, bármilyen munkát is végzek, csak ennek a Jézus-központúságnak van értelme. És ha őfelőle közelítünk a tanításhoz, az igehirdetéshez, de az imádsághoz és a dicsőítéshez is, akkor a Lélek által valóban minden a helyére fog kerülni az éltünkben. Sokszor megéltem, hogy Jézusra még azok is kíváncsiak, akik nem keresztyénként élik az életüket, éppen azért, mert ő valóban nem személyválogató, és képes mindenkit megszólítani. Ha mi ebben az évben tudatosan is rá akarunk építkezni, őt akarjuk hirdetni és képviselni, akkor át fog menni az élő Ige évének az üzenete a környezetünknek, amit az egyik általunk feldolgozott dicséret így fogalmaz meg: „Légy nékem bölcsesség, élő Ige, / Hadd járjak veled, és légy vélem te, / Atyám vagy nékem, s én a gyermeked, / Élj bennem, véled így eggyé leszek!”