Az összekovácsolódásra volt leginkább szükség a múlt évben – tudtuk meg a Kelet-Magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ vezetőjétől. A szervezet 2021. januártól 850 családról és mintegy 2300 gyermekről gondoskodik. Tavaly 12 debreceni lakásotthon került a központhoz. A megnövekedett létszám és az új feladatkörök miatt újra kellett gondolni a szervezet működését. Miklósi Erzsébettel, a Kelet-Magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ vezetőjével értékeltük a lezárult időszakot.
Sokat lehetett hallani a református gyermekvédelmi munka kelet-magyarországi fejlődéséről az utóbbi időszakban. Milyen változások történtek?
Hosszú folyamat kezdődött, amikor 2020. október elsejével csatlakozott intézményünkhöz a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szakszolgálat Nevelőszülői Hálózatának kétharmad része, valamint a Hajdú-Bihar megyei hálózat szintén kétharmada is. Ez már önmagában nagy változás volt, ugyanis duplájára emelkedett a nevelőcsaládok, munkatársak és a gyermekek létszáma. 2021 januárjában folytatódott a hálózat bővülése, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szakszolgálat Nevelőszülői Hálózatából érkezett hozzánk 96 család 266 gyermekkel, illetve ugyanekkor vettük át a Debreceni Reménysugár Gyermekotthon gyermekotthoni részét negyven személlyel, és tizenegy lakásotthont 122 gyerekkel. Ez volt a legjelentősebb változás részben a feladat mássága miatt: eddig ugyanis csak nevelőcsaládokkal dolgoztunk.
Hogyan érintette a munkatársakat az átalakulás?
A Jóisten segítségének köszönhető, hogy a feladattal új, lelkes munkatársak is csatlakoztak hozzánk, tehát nálunk vitték tovább a szakmai munkát. A nevelőcsaládok így nagy változást nem érzékeltek, viszont a lakásotthoni résznél volt valamiféle fluktuáció. Más követelményeket szabtunk a dolgozóknak, hiszen számunkra elsődleges a református lelkiség, a hitéleti nevelés: ez pedig hatással van arra is, hogyan bánunk a gyermekekkel. Mára olyan munkatársakkal tudunk együtt dolgozni, akik szívesen felvállalják és elfogadják, hogy egyházi intézmény vagyunk.
Egy ilyen új munkatársi közösségnek bizonyára szüksége van az összekovácsolódásra. Hogyan tudták ezt elérni?
Igyekeztünk nagy gondot, sok energiát fordítani arra, hogy a szakmai munkában közös álláspontot képviseljünk, illetve a lelkiség tekintetében, a hitéleti nevelésben is közös irányt szabjunk.
A közös szakmaiság kialakításában próbatétel volt, hogy az újonnan hozzánk csatlakozó nevelőszülői hálózatok mindenütt saját tradíció, munkamódszer alapján dolgoztak. Ezt mára sikerült összehangolni. Összeállítottuk azokat a szakmai anyagokat, amelyeket mindenki elfogadott, és a közösen szervezett rendezvényeinken át is beszéltük munkatársainkkal. Ilyen rendezvény volt például a vezetőség tagjainak megismerkedésére szervezett kétnapos szakmai kirándulás Kunhegyesen, ahogyan más munkatársi találkozók is. A Nevelőszülők Országos Találkozóján, nyáron több mint ezerháromszázötvenen vettek részt, erre az alkalomra a nyugati testvérintézményeinkből is szép számmal érkeztek. A gyerekek táboroztatását az elmúlt évben 26 helyszínen volt lehetőségünk megvalósítani. Ezt rendkívül fontosnak tartjuk, mert az élményszerzés a lelki gazdagodás kulcsa. Figyeltünk arra, hogy a lakásotthonban élők találkozzanak a nevelőszülőknél élőkkel, és ne legyen köztük különbségtétel, mert mindenki a mi nagy családunknak a gyermeke.
A szakmai és ismerkedést célzó programok mellett milyen lelki alkalmakat szerveztek?
Az egyik legszebb találkozónk a karácsonyi hálaadó ünnepségünk volt, amelyet mindig a debreceni Nagytemplomban szervezünk. Most, a járvány miatt nem vállaltuk a buszos utaztatást, ennek ellenére mintegy négyszáz nevelőszülő és gyermek érkezett az együttlétre. Érződött, hogy vágynak a közös találkozásra a hozzánk tartozó családok, így a továbbiakban is sok olyan alkalmat igyekszünk szervezni, amelyen lehetőség nyílik az összejövetelekre, tapasztalatcserére. Lényegesnek tartjuk a keresztényi értékek átadását, ezért egész évben figyeltünk arra, hogy ehhez kapcsolódó alkalmaink is legyenek. Az intézményi lelkészünk a lakásotthonban élők körében teszi közkinccsé a keresztényi szemléletet, ezeknek a találkozásoknak hozadéka, hogy tavaly tavasszal a leányanyáink gyermekeikkel együtt megkeresztelkedtek.
Szeptemberben Körösladányban ünnepi istentiszteleten együtt vettünk részt: mi, munkatársak és nevelőszülők. Polgáron szintén gyermekeket kereszteltek a közösségünkből. A karácsonyi ünnepségünket pedig munkatársaink műsora színesítette. Csodálatos volt látni, hogy azok az emberek, akik egy éve dolgoznak munkatársi közösségünkben, betanulták a műsort, és kiálltak nevelőszülőink elé. Ez is mutatja, hogy értékeinket ők is magukénak tudják, és meghatározónak tartják, hogy együtt legyünk.
Milyen tervei vannak az idei esztendőre, hogyan lehet még jobban összekovácsolni a csapatot?
Szerfölött sok tervünk van, például kiemelten készülünk a nevelőszülők júniusi hatórás továbbképzésre. Debrecenben mind a nyolcszázötven nevelőcsaládot meghívjuk erre az oktatásra – mindnyájuknak szeretnénk megszervezni ezt az alkalmat. Ha sikerül megvalósítanunk, ez mintegy ezer résztvevőt számláló rendezvény lesz.
Őszre lelkészkonferenciát tervezünk. Elsősorban azokat a lelkipásztorokat hívjuk meg, akikkel kapcsolatban vagyunk, és akikkel egyszersmind szeretnénk erősíteni ezt a viszonyt, ugyanis hálózatunk mindig a helyi gyülekezetekre épül. Ezen a programon kívánjuk bemutatni munkánkat, és megerősíteni, hogy számítunk a egyházközségekre, lelkészekre. Szervezzük a nevelőszülők kiscsoportos tréningjét is. Új nevelőszülői csoportokat akarunk indítani, hiszen a nevelőszülők körében is lehetnek olyan krízishelyzetek, amelyek miatt nem tudják folytatni hivatásukat. Sok okunk van azon is gondolkodni, hogyan fejleszthetjük központunkat, hiszen a gyerekek családból való kiemelése nem állt meg, a munkánkra és a gondozási helyre nagy szükség van.