Szécsi Andrásné „Emma nénire” emlékezünk

Kedves Gyászoló Család! Kedves Gyászoló Gyülekezet!

Akik most a Tiszántúli Református Nőszövetség részéről körbevesszük Szécsi Andrásné Emma néni ravatalát, a mélységes gyász mellett az örökkévaló Isten iránti őszinte hálaadás jegyében vagyunk itt. Érezzük mindnyájan a veszteséget, de elsősorban arra a nagy ajándékra nézünk, amit általa a mi mennyei Atyánktól kaptunk.

Több mint két évtizeden át szolgált közöttünk egyházkerületi titkárként. Én magam 21 éven át dolgoztam vele, így személyes életemnek is nagy ajándéka volt a szeretetben való együtt munkálkodás. Láttuk és tapasztaltuk az ő tetteit és hűségét, ezért búcsúzásképpen mi erről akarunk számot adni ezen a gyászistentiszteleten. Megemlékezünk arról, hogy a Kecskeméti Református Leánylíceumból a Debreceni Dóczy Tanítóképzőbe átjövő és itt népiskolai tanítói oklevelet szerző fiatal lányt már 21 éves korában a Református Konvent alkalmazta országos utazótitkárként a leányok között végzendő egyesületi munkában. Nyilvánvalóan a lelkiségét találták alkalmasnak erre a szolgálatra, ő pedig elindult azon az úton, amelyen a Krisztus-követés hűségével járta végig az életét. Nem volt könnyű. A zord politikai akarat az akkori református ébredési mozgalmat derékba törte, de az ő mély hitét nem tudta megtörni, és nem tudta megszüntetni lelkében a Krisztus Jézus iránti elkötelezettségét, s ezzel a jövő iránti reménységét sem. Ennek a bizonyosságnak a lángját őrizte szívében mint egy kiolthatatlan mécsest ott a szatmári kis gyülekezetekben, majd a Debrecen környéki gyülekezetekben is, míg végre az 1990-es évek elején ez a láng egyszerre csak fellobbanhatott és világosságot mutatott az újból létrejött Református Nőszövetség számára. 1992-ben őt választottuk titkárnak. Egyénisége meghatározta, tudása előre lendítette, hite pedig meggazdagította, sőt fölpezsdítette az egész Tiszántúl istenfélő asszonyait. Szinte beteljesülni látszott rajta, amit az 1. zsoltár ígér a tiszta szívű embernek:

Mint lelkészfeleség és öt gyermek édesanyja, férjével, Bandi bácsival együtt világosan látták, hogy a lelkiekben sivár és lehetőségekben igencsak korlátozott évtizedek után csak úgy lehet a hitéletet újra ébreszteni, ha először a Szentírást vesszük kezünkbe és megtanuljuk, mi a helyes és jó az egészséges emberi élet számára. Ezért elsőként rendszeres bibliaiskolát hozott létre, hogy aztán az itt szerzett lelkiséggel és ismerettel a nőszövetség tagjai valóságos missziót végezhessenek a környezetükben és a gyülekezetekben. Ebbe a munkába bevonta a hittudományi egyetem professzorait és még sokakat a határon innen és túl, s buzgón, precízen intézte a berekfürdői tavaszi bibliaiskolát. Fáradhatatlanul szervezte a nőszövetségi őszi vezetőképző konferenciákat, a hagyományos debreceni nagytemplomi nyári nagykonferenciát, valamint évente a Kárpát-medencei imanapot és az ökumenikus világimanapot. Csendes természete és szerénysége, de mindig találó humora és magával ragadó egyénisége olyannyira rokonszenvessé tette őt, hogy bárki számára lehetetlen volt nem beállni mögéje és őt követve végezni a hitébresztő szolgálatot. Ő maga is élenjárva elvégezte a teológiai stúdiumokat és fiatalokat megszégyenítő módon megtanulta a számítógép kezelését, így az internet segítségével idősen is biztosan tájékozódott mindenről. Ezt csodáltuk! Így tudta egybetartani a kárpátaljai, erdélyi, királyhágómelléki, felvidéki és délvidéki nőszövetségeket, s őket oly annyira tevőlegesen is segítette, látogatta, hogy lélekben valóságosan is idekapcsolta az elszakított magyar területeken élő gyülekezeteket. Kárpátalján több gyülekezetben szervezett bibliaiskolát. Ennek a szolgálatnak csúcspontja volt, amikor 2012-ben a nyári nagykonferenciát együtt szerveztük a Királyhágómelléki Nőszövetséggel, amelyre annyian jöttek el, hogy a Debreceni Nagytemplom nem tudta befogadni a több ezres gyülekezetet, ezért sokan csak kivetítőn követhették az ünnepi eseményt a Kollégium Oratóriumában. Igaza lett a zsoltárosnak, mert Emma néni egy olyan biztos gyökerű fához volt hasonlítható, amely „idejében megteremte a gyümölcsét, levele pedig nem hervadt el, munkája szerencsés lett”. Ezért lett élővé a mi nőszövetségünk: levelei virulnak, gyümölcsei teremnek. A Tiszántúli Nőszövetség elsőként őt javasolta a 2010-ben frissen alapított Zsindelyné Tüdős Klára-díjra.

Emma néni bölcs, nyugodt és megfontolt volt, aki mindig a jövőbe nézett és hitével reménykedett, szolgáló életével pedig példát adott mindnyájunknak a Krisztus-követésben. Ő maga írta le és ezt őrizzük mindmáig, sőt tovább fogjuk adni: „a gyülekezetben mindig szükség van a munkálkodó hit és a fáradozó szeretet jegyében szolgáló egyháztagokra!” Ez pedig a buzgó hitéletet, a református biblikus kegyességet és az egészséges keresztyén családi életet jelenti. Pál apostol szavait használva, ő „odaszánta és feláldozta magát élő, szent, Istennek tetsző áldozatul!” (Róm 12,1) Az ő életében tényleg beteljesedett az országos nőszövetség vezérigéje: „Egymás terhét hordozzátok!” (Gal 6,2) Ebben volt számunkra nagyon szép példa Emma néni. Örökös tiszteletbeli titkárunk, szellemi-lelki örökségét híven megőrizzük és tovább visszük. Emléke legyen áldott!

Dr. Gaál Botondné Dr. Czeglédy Mária
a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség elnöke