Szerinte nagyon is sokan tisztában vannak az egyház teológiai mibenlétével, s maga az egyházvezetés sem szenved koncepcióhiányban. Úgy véli, a probléma azok megvalósíthatóságával van, mert a megvalósításhoz szembe kell nézni az egyház társadalmi valóságával. „Mert ne kerteljünk: az egyház mint társadalomszociológiai valóság, egy kiterjedt intézményi ellátórendszer is egyben, amelynek igenis nagyon is szilárd, történetileg fixálódott belső érdekeltségi rendszerei alakultak ki." Azzal érvel, hogy míg elvi szinten mindenki egyet ért a megújulással, a lehetséges érdeksérelmek miatt nincs az az egyházvezetés, ami azt véghez tudná vinni.
Egy példát is hoz a reformigényre: „kongregacionalista (!) egyházszerkezetünk képtelen követni a migrációt", s hiába szeretne a missziói stratégia minél több embert elérni, „de a mi statikus, a gyülekezeti önérdekre (!) épülő szerkezetünk képtelen erre a mobilitásra". Mint írja, a gyülekezeti struktúránk évszázadokon át megtartó ereje volt egyházunknak, de a társadalom megváltozott, nem követte egyházi szerkezetváltozást. Ezt a változást az is nehezíti, hogy jelenleg közvetlen kapcsolat van a lelkipásztori exisztencia és az egyházközség között. Így a rugalmas rendszer kiépítése ellenérdekbe ütközik.
Köntös László szerint az egyházközségi önállóság és az általános missziói igény közötti feszültség és kölcsönös függés akkor fog megoldódni, ha létrejön egy széles támogatottságú érdekeltségi rendszer, de ez szerinte nem lehetetlen, de az erős végrehajtó hatalmat, a jelenleginél sokkal szigorúbb egyházfegyelmet és jelentékeny anyagi forrásokat igényel. Drukkol a bizottságnak, mert mint írja, "tényleg ránk férne egy reformáció. Talán fel kellene fedeznünk, hogy (emberileg szólva) ez tőlünk függ. Senki mástól."
Reformatus.hu
Köntös László írását elolvashatja a reposzt blogon.