Református kézben a „Rákosi-villa”

Az akkor még üres telek 1900-ban került a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen római jogot tanító, többek között vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsosként is működő Hoffmann József és felesége kezébe, akik ifj. Bobula Jánost (1871–1922) kérték fel a tervezésre. Az ő nevéhez olyan épületek köthetők, mint a munkácsi városháza vagy a balatonföldvári Korányi-villa. Az építési engedélyt 1900 januárjában megkapták, a végleges rajzokat azonban csak 1901 áprilisában fogadták el.

A házat tervező Bobula János édesapja, a szintén János névre hallgató építész lapjában, az Építészi Szemlében foglalkoztak az épülettel. „Az itt közölt homlokzatú épület a VII. ker. Szabó József- és Abonyi-utcák sarkán van angol motívumok szerint felépítve és pedig az utcai vonaltól 5 m. távolságra, a mely tér diszes előkertet képez. Belső beosztásáról lehet elmondani, hogy az egy család kényelmének megfelelő” – írták a házról.

Persze a környéken nem kell messzire menni hasonlóan szép évszázados épületekért: a szomszédos Szabó József utca 23. számú házat Fischer Ferenc tervezte Ungár Mór szobrász részére. Az Abonyi utca és a Szabó József utca másik sarkán pedig ott magasodik a Magyarországi Református Egyház Zsinatának székháza, amelyet pedig az olimpikon építész, Hajós Alfréd tervezett. Róla sokan el szokták felejteni, hogy nemcsak úszásban szerzett érmet, hanem például egy stadion tervével művészeti kategóriában is. A székház egyébként nem sokkal a Szabó József utca 25. alatti villa után épült: 1909 áprilisában lett kész, és ugyanebben a hónapban tartották itt az első zsinatot Kálvin János születésének 400. évfordulójára emlékezve.

A Szabó József 25. szám alatti épület első lakói az építést megrendelő Hoffmann József és felesége voltak, de sokáig nem élvezhették a családi idillt, mert a nő 1903-ban elhunyt, viszonylag fiatalon. A két kiskorú gyermekét ezután egyedül nevelő férfi megtartotta a házat, majd gyermekei adják tovább Erdős Armandné Rónai Idának. Tőle egy árverésen Szabó Józsefné Grauer Jennyhez, Grauer Miksa szeszgyáros lányához került, majd további tulajdonosok váltották egymást. Egy időben Benedek Dezső (1869–1932) építészirodája is működött a házban. A garázsban lőtte magát szíven elszámolási gondok miatt a Borpalota Rt. huszonnégy éves árukihordója, Bartolek Adolf.

1937-ben az újpesti Olympia Bőrgyárat vezető Resch Ferenc lett a tulajdonos, aki később Réseyre magyarosította nevét, de így sem kerülhette el a sorsát: a második világháború alatt cégét felszámolták, a nem zsidó, de gazdag gyáros pedig elhagyta Budapestet. A világégés után a Rákosi-rendszer sem volt kegyes Réseyvel, akit az előző rendszer emberének tekintettek.

A Moszkvából hazatérő Rákosi Mátyás gyorsan óriási befolyásra tett szert, alig egy hónapja volt Magyarországon, amikor a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárává választotta. A kormányhivatalok Budapestre költözésével Rákosinak is szüksége lett lakásra. A párt már 1945 februárjában kiválasztotta a zuglói villát, a politikus még abban a hónapban meg is nézte a számára kijelölt ingatlant. Végül 1945 áprilisában költözött be. A kertbe gyümölcsfákat ültettek, a padlásszobában pedig elhelyezték a Kremlbe kapcsolt külön telefonvonalat. A politikus minden reggel háromnegyed nyolckor indult innen a munkahelyére, az Akadémia utcába.

A villa több fontos megbeszélés színhelye is volt, itt értesültek például 1948 őszén a Nemzeti Parasztpárt vezetői, Veres Péter és Erdei Ferenc, hogy pártjuk már nem épül tovább, sőt, fokozatosan le kell bontaniuk. A tárgyaláson a „négyes fogat”, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József közölte ezt velük. Rajk László sorsát is nagyban alakították a falak között, 1949. május 28-án a külügyminiszterként tevékenykedő Rajk feldúltan távozott Rákosi Mátyástól, két nappal később letartóztatták. Itt közölte Rákosi Jankó Péter bíróval és Alapi Gyula ügyésszel a Rajk-perben alkalmazandó „szempontokat”, amelyek alapján lefolytatták a tárgyalásokat. Valószínűleg a református egyház szempontjából is sok fontos megbeszélés zajlott itt a negyvenes évek második felében: bár az valószínűtlen, hogy Ravasz László itt találkozott volna Rákosi Mátyással (egyetlen ismert megbeszélésük helyszíne a parlament egyik tárgyalója), de másokkal lehet, hogy itt folytatott rövidebb megbeszéléseket a főtitkár.

Ekkortájt újabb haláleset is történt az épület kertjében: egy éjszakai szolgálatát teljesítő őr, Papp Sándor lelőtt egy, a kertbe bemászni próbáló embert. Papp előbb figyelmeztette a veszélyre, majd a lábán akarta megsebesíteni, de a lövés félrement.

A lakók száma akkor bővült, amikor egy kecskeméti nagygyűlés után Rákosi annyi ajándékot kapott, hogy még a kert is tele lett velük. Valamelyik kecskeméti iskola Mókus úttörőőrsétől kapott egy patkányölő kutyakölyköt, amelynek így Mókus lett a neve. De voltak libák, meg vagy öt birka is. Napokig tartották őket az udvaron, mielőtt az állatkertbe kerültek volna. A gondnok beszámolója szerint Mókus reggelente ott várt az ajtóban, Rákosi pedig mindig hozott valami maradékot neki. Amikor Rákosiék felköltöztek a Szabadság-hegyre, otthagyták a gondnoknak.

Ahogy emelkedett a hatalomban, Rákosi egyre inkább paranoid lett, és befelé fordult. Míg korábban gyalog kijárt a Garay téri piacra, ez egyre kevesebbszer fordult elő. A megszerveződő biztonsági szervek vezetői pedig úgy döntenek, hogy a zuglói villa nem védhető megfelelően, és Rákosi Mátyásnak költöznie kell. 1949-ben a párt rendezőgárdájának énekkara adta Rákosiéknak a május elsejei szerenádot, majd nem sokkal később a család a személyes holmijaival átköltözött a budai Lóránt útra. Bútorokat nem vittek, nem is olyanok voltak, hogy érdemes lett volna.

A lakást ugyanakkor megtartották, részben raktárként a rengeteg kapott ajándéknak, és Rákosi felesége, Fenya, azaz Feodora Fjodorovna Kornyilova itt találkozott barátnőivel, például Kovács Margit Kossuth-díjas keramikussal, itt tartották meg festő- és magyaróráit. Rákosiné néhány főiskolással szorosabb kapcsolatot alakított ki, őket időnként felvitte a lakásra, vagy kirándulni vitte. Előfordult, hogy Rákosi is eljött, fogadást is adtak az épületben.

A gondnok elmondása szerint egyszer taxival megjelent az oroszul karattyoló, szakadtan öltözött Jova, Rákosi feleségének első házasságából született fia. 1949-ben Jova feleségét, Milocskát odaköltöztették a Szabó József utcába a terhessége idejére.

G. Lajos gondnok a látogatóba érkező Rákosinak egyszer panaszkodni talált az élelmiszerhiány miatt. Rákosi karácsonykor személyesen kívánt boldog karácsonyt, és hazaküldte a családjához a gondnokot, de később behívták egy előléptetés megtárgyalására. Rá akarták bizonyítani, hogy merényletet akart elkövetni Rákosi ellen, végül 1953-ban szabadult.

A házban tárolt ajándékok egy részét a már említett Jova és felesége lovasították meg. Amit nem loptak el, azt 1951 őszén átadták a Munkásmozgalmi Intézetnek a Rákosi Mátyás harcos élete című kiállításhoz.

A ház további sorsa már nem ennyire kalandos, a kiürült épületbe előbb egy javítóüzem, majd a Delta Elektromos és Mechanikai Ktsz költözött. Amikor utóbbinak 1957-ben megjelent az első hirdetése, Rákosi már egy éve nem volt a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára. Ő végül 1971-ben halt meg Gorkijban, a mai Nyizsnyij Novgorodban.

A ház állapota az évtizedek alatt szép lassan romlott, a Delta Elektromos és Mechanikai Ktsz-t lakók váltották, majd újra kiürültek a lakások. A ház valamikor ebben az időszakban vesztette el a legtöbb díszét is. Az Abonyi utcai oldalról elérhető pincében korábban több cég is működött, jelenleg kiadó, míg a felső rész, a Rákosiék által egyesített két lakás megvásárlásáról 2019 tavaszán döntött a Magyarországi Református Egyház Zsinata. A megvásárolt épületrész belső felújítása folyamatban van, amelynek végén talán ismét régi fényében tündökölhet az épület. Azt pedig, hogy a Ravasz László püspököt lemondató Rákosi Mátyás mit szólna ahhoz, hogy korábbi lakhelyén a református egyház munkatársai dolgoznak és szolgálnak, talán mindannyian sejthetjük.