Pünkösdre készülve hitben és közösségben Nagydorogon

A nagydorogi református templom története 1720-ig nyúlik vissza, amikor Szöllősi János prédikátor vezetésével egy oratórium épült a mai templom helyén. A növekvő gyülekezet 1773-ban kérte Mária Terézia engedélyét egy új templom építésére, amelyet néhány évvel később szenteltek fel. A templom tornya azonban csak 1788-ban készülhetett el, II. József türelmi rendelete után. Az istenháza azóta is a közösség lelki otthona, megőrizve eredeti szerkezetét és hangulatát. A református templom Nagydorog egyetlen műemléke. A több mint 250 éves múltra visszatekintő épület azonban idővel felújításra szorult. A közelmúltban elvégzett munkálatok során megújult egyebek között a tető, kicserélték a templompadlózatot, valamint felújították a toronyórát.

Generációk keresztelkedtek, konfirmáltak, esküdtek itt, a falak között – hívja fel a figyelmet Surányi Réti Katalin lelkipásztor, hozzátéve, hogy az igehirdetések mellett a templom a közösségi összejövetelek, megemlékezések, ünnepségek helyszíne is, amely egyaránt szolgálja az egyéni és közösségi lelki növekedést.

A gyülekezet több kiemelkedően értékes tárggyal is büszkélkedhet, mint például a Sztárai-kehely, a rátétes technikával készült, 255 éves úrasztali terítő, a szégyenkő vagy a millenniumi tölgyfa – sorolja a lelkésznő. Ezek nem csupán emlékek, hanem élő tanúságai az évszázadok alatt itt megélt hitnek, áldozatkészségnek és közösségépítésnek. A helyi és megyei értéktárba is bekerültek ezek az örökségek, amelyek egyedi arculatot adnak a gyülekezetnek.

A szégyenkő története különösen izgalmas. A templom udvarán álló kő annak idején a feddés és bűnbánat, feloldozás helyszíne volt, ma már kuriózum az új generációknak. A millenniumi tölgyfa pedig az ezeréves keresztyénségre és a nemzeti összetartozásra emlékeztet – magyarázza Surányi Réti Katalin.

A nagydorogi református gyülekezet lelkésze, Surányi Réti Katalin több mint egy évtizede szolgál a településen. Erdélyi gyökerekkel, hagyománytisztelő szemlélettel, ugyanakkor megújulásra nyitott gondolkodással érkezett Nagydorogra.

– Már az első alkalommal, amikor beléptem ebbe a templomba, éreztem, hogy ez a közösség egyszerre őrzi a múltját és keresi a jövőjét – fogalmazott a lelkipásztor, aki nemcsak igehirdetőként van jelen, hanem lelkigondozóként, segítőként is. Amikor magánéleti válságba került, a közösség támogatta. – Ez nem egy ember gyülekezete, hanem a testvéri közösségé. A megtartó erőt közösen adjuk – tette hozzá.

Mielőtt még a Tolna vármegyei településre érkezett volna, Szabadkán, egy nagyjából hétszáz lelket számláló gyülekezetben szolgált. Az is tudatosult benne, hogy Nagydorogon ő lett az első olyan, főállású lelkipásztor, aki nem a férje mellett volt lelkész. Surányi Réti Katalin pszichodráma-vezetői, lelkigondozói és szupervizori képzettséggel is rendelkezik, ezért a gyülekezeti tagokat még hatékonyabban tudja segíteni. Számára fontos, hogy a közösség ne csupán igehirdetéseket halljon hétről hétre, hanem a mindennapokban legyenek őszinte, bátorító beszélgetések is. Mint mondta: ezekre nagy szükség van egy olyan közösségben, ahol különféle élethelyzetből érkeznek az emberek.

Az évek során egy erős, együttműködő presbitérium alakult ki, amely a lelkipásztor vezetésével stratégiai terveket is megfogalmaz. Céljuk nemcsak a templom fizikai állapotának megőrzése, hanem a hitbéli, közösségi fejlődés is. – A gyülekezet akkor él, ha mozgásban van. A hit nem statikus, meg kell élnünk egymás között is – hangsúlyozza a lelkésznő.

A nagydorogi gyülekezet jelenleg körülbelül háromszáz aktív tagot számlál, rendszeresen tartanak bibliaórákat, házaskörös alkalmakat, gyermekprogramokat, Bögre kört, imaalkalmakat, ifjúsági napokat, valamint gyermektáborokat.

Számos esemény – például a gyereknap, a házaspárok estje, a falunap – erősíti a gyülekezet kapcsolódását a helyi közösséghez. A templom nem elzárt szakrális tér, hanem a falu nyitott központja, ahol hívő és kereső, fiatal és idős, helybéli és vendég egyaránt megtalálhatja a lelki otthonát – emeli ki a lelkipásztor.

Surányi Réti Katalintól megtudjuk, hogy jelenleg körülbelül ötven gyermeknek tart hittanórát. Ennyi diák van a két iskolában összesen, Nagydoroghoz tartozik ugyanis két kisebb szórványgyülekezet is, Pusztahencse és Györköny, ezért két óvodába és iskolába jár hittant tanítani. A folytonosság miatt fontosnak tartja, hogy évről évre vannak kisebb-nagyobb csoportok.

A jó idő beköszöntével gyakran a szabadban tartja az órákat a diákoknak. – Most, pünkösd előtt is kivittem őket, és bár nagyon szeles volt az idő, ez most jól jött, mert a Szentlélek egyik jelképe a szél. Megnéztük, hogy működik, és mit jelenthet az, hogy a Szentlelket a szélhez hasonlítja Jézus, például akkor, amikor Nikodémussal beszélget, és elhangzik, hogy „a szél fúj, amerre akar” – meséli.

A nagydorogi nőszövetség tíz éve alakult újra, azóta is aktívan működik. Böndörné Jaksa Judit, a dunamelléki nőszövetség titkára és a nagydorogi nőszövetség országos küldötteként szolgáló helyi vezető szerint az a missziójuk, hogy lelki, közösségi és diakóniai téren is jelen legyenek a gyülekezet életében. Rendszeresen szerveznek kirándulásokat, lelki napokat, kézműves foglalkozásokat, és részt vállalnak a gyülekezeti ünnepek előkészületeiben és lebonyolításában is.

A nőszövetség különösen nagy hangsúlyt fektet a generációk közötti hídépítésre. – Fontos, hogy a fiatalabb korosztály is lássa, mit jelent szolgálni a gyülekezetben, érezze, hogy van ott helye, feladata – hangsúlyozza Böndörné Jaksa Judit. Keresztelőkor saját készítésű rátétes kendőt ajándékoznak a családoknak, így kapcsolva össze a hagyományápolást az odafigyeléssel. Emellett minden évben részt vesznek a nőszövetségi konferenciákon, ahol a régió többi gyülekezetének nőtagjaival is megosztják a tapasztalataikat.

A gyülekezet egyik különleges programja a Bögre kör, amelyet Hahn Róbertné Ilona tanító, gyülekezeti tag vezet. A foglalkozások egyaránt szólnak alsós és felsős korosztályú iskolásoknak. A név abból ered, hogy a gyerekek a saját bögréjükből isznak közösen készített kakaót, mivel ez a gesztus közvetlenséget, otthonosságot sugároz, és megtöri az iskolai formaiságot – magyarázza Hahn Róbertné Ilona.

A foglalkozásokon egy-egy bibliai történet feldolgozásán van a hangsúly, élménypedagógiai eszközökkel. Dramatikus elemek, játékok, rajz, kézműveskedés és közös éneklés segíti a gyermekeket abban, hogy mélyebben megértsék az Igét. A presbiter elmondása szerint a gyerekek örömmel jönnek. Számukra ez nem tanóra, hanem közösségi alkalom, ahol megélhetik a hitüket.

További érdekességként elhangzik az is, hogy a Bögre kör alkalmain nemcsak a gyerekek, hanem olykor a szülők is részt vesznek, különösen ünnepek előtt. Ez segíti a családok bevonását a gyülekezeti életbe, és erősíti a generációk közötti kapcsolatokat. A program gyakran válik kiindulópontjává a későbbi konfirmációs előkészületeknek is, hiszen azok a fiatalok, akik itt megerősödnek a hitükben, később is aktív tagjai maradnak a gyülekezetnek. Hahn Róbertné Ilona arról is beszélt, hogy a nyári tábor a gyülekezeti év kiemelkedő eseménye, amelybe minden évben csaknem hatvan gyermek és tíz-tizenöt segítő kapcsolódik be, és nemcsak reformátusok, hanem szívesen várnak más felekezetűeket is. A tábor napjai reggeli áhítattal kezdődnek, amit kiscsoportos beszélgetések, bibliai történetfeldolgozás, közös játékok, kézműves-foglalkozások, sportprogramok és nagy közösségi élmények követnek. A gyerekek a templom mellett, a helyi sportcsarnok és a faluház területén táboroznak.

Az egyik legnépszerűbb program a hálózsákos-alvós éjszaka, amikor a sportcsarnokban alszanak a résztvevők. A gyerekek ilyenkor különösen átérzik az összetartozás élményét, és hosszú távú barátságok is születnek. A tábor zárónapján közös szülői program és istentisztelet keretében mutatják be, mit tanultak, éltek át a héten. Hahn Róbertné Ilona szerint a gyerekek nemcsak jól érzik magukat, hanem megtapasztalják az elfogadást, a figyelmet, a közösség és a hit erejét. Sok gyermek éppen itt találkozik először az evangéliummal, ami elindíthatja őket a hit útján.

Férjétől, Hahn Róberttől azt is megtudhattuk, hogy az utóbbi időben kiemelt figyelmet fordítanak az ifjúság megszólítására. Egy új programot is elindítottak, amely a Bögre körhöz kapcsolódik, és lehetőséget ad arra, hogy az iskolás lányok kötetlen formában, mégis lelki alkalmakon vehessenek részt. A presbiter szerint, ha fiatalon megtapasztalják a közösség szeretetét és elfogadását, könnyebben maradnak meg a hit útján felnőttként is.

A Nagydorogi Református Egyházközség presbiterei aktív szerepet vállalnak a gyülekezet működtetésében és lelki életének formálásában. Táibl József főgondnok irányításával az elmúlt években fiatalabb tagokkal egészült ki a presbitérium. – Nemcsak a fizikai építkezés, hanem a lelki növekedés is fontos célunk – vallja a főgondnok, hozzátéve, hogy a közös munka során új ötletek, kezdeményezések születtek, amelyek gazdagítják a gyülekezeti mindennapokat.

Papp Mónika, aki már a második presbiteri ciklusát tölti, a gyakorlati szervezési feladatokat vállalja magára. Ő felel a templomtakarítások, rendezvényelőkészítések és tábori logisztika koordinálásáért. – Az a célom, hogy mindig rend legyen, amikor ide belép valaki, mert a rendezettség méltóságot sugároz – fogalmaz. Emellett aktívan részt vesz a közösségi főzések lebonyolításában is.

Vámosi Zoltán lelki területen is szolgál. Az ő kezdeményezésére kezdődtek el a házi bibliaórák az idősebb vagy nehezebben mozduló gyülekezeti tagok otthonában. Külön figyelmet fordít a függőséggel élők lelki támogatására. – Nem ítélkezni akarunk, hanem segíteni. Ha valaki meglátja Krisztust egy segítő szóban, egy együtt imádkozó testvérben, akkor megváltozhat az élete – magyarázza.

A beszélgetések alapján világossá vált, hogy a nagydorogi református közösségnek pünkösd nem csupán egy ünnep a naptárban, hanem valódi lelki esemény, a Szentlélek eljövetelének személyes és közösségi újbóli megélése. Hahn Róbert a pünkösdi készülést a személyes tanúságtétel felől közelíti meg. – Ha a Lélek jelen van az életemben, az nem maradhat titok – mondja. A presbiternek pünkösd azt jelenti, hogy az evangéliumot nemcsak hallani kell, hanem tovább is kell azt adni. Ezért készül úgy az ünnepre, hogy újra és újra megvizsgálja, miben tudja a hitét megosztani másokkal, hol tud bátorítani, odalépni, meghallgatni. – Pünkösd arra emlékeztet, hogy az egyház akkor született meg, amikor az emberek kiléptek a zárt ajtók mögül és bátran szóltak, ezért nekünk, a jelenben élőknek most is ez a feladatunk – vallja.

A főgondnok, Táibl József a gyülekezeti építkezés és a pünkösd közötti szimbolikus párhuzamot emeli ki: – Mi is építkeztünk kívül-belül egyaránt, de a pünkösd emlékeztet rá, hogy a belső, lelki templom is megújulásra szorul – hangsúlyozza. Szerinte a közösség az elmúlt időszakban újra megtapasztalta, mit jelent a Lélek ereje – különösen a kihívások idején. – A templomfelújítás, a járvány, a családi válságok közepette csak úgy tudtunk megmaradni, hogy a Lélek hordozott minket – hangsúlyozza.

Surányi Réti Katalin arra hívja fel a figyelmet, hogy pünkösdre nem lehet csak programokkal, eseményekkel készülni, lélekben kell készen lenni. – A Szentlélek nem csupán akkor jön el, amikor meghívjuk egy eseményre, hanem amikor nyitott szívvel várjuk, és készek vagyunk rá, hogy megmozduljon bennünk – szögezi le. A lelkipásztor szerint pünkösd idején a gyülekezet elsősorban csendes, imádságos várakozással készül, mint ahogy az apostolok is tették az első pünkösd előtt. A lelkipásztor elmondja, hogy az ünnepet megelőző bibliaórákon a Szentlélek munkájáról, ajándékairól és vezetéséről beszélgetnek. Ezek a tanulmányok nemcsak teológiai fejtegetések, hanem személyes életkérdésekkel is foglalkoznak: Mi az én ajándékom? Hol van rám szükség? Melyik az a terület, ahol eddig nem mertem szolgálni? A közös ima és a bizonyságtételek ilyenkor különösen hangsúlyosak – állapítja meg Surányi Réti Katalin.