„Lelkünk belső csendje, a Szentlélek forrásvidéke örökösen bennünk él, és meghatároz bennünket. Ezért az a feladatom, hogy szüntelenül emlékeztessem magamat és mindannyiunkat arra, hogy lelkem legbelső magja egészen nyugodt és soha ki nem apadó forrásként jelen van az életemben. Ez az erő, a szeretet és a józanság, ami tartást ad az életemnek. A tartás, az emberi tartás a keresztyén ember jellemzője. De érthetjük ezt úgy is, hogy a keresztyén vallás tartást ad az embernek. Erre, mint minden korban, úgy manapság is szükségünk van. Szükségünk van a Szentlélek erejére, mert nélküle tartásunkat, megtartásunkat veszítjük el.” Csoma Judit Margit református lelkész pünkösdi gondolatai.
Nahát! Mennyire megfeledkeztem erről az ajándékról! Pedig mindig itt volt a szemem előtt, azaz a szívem mélyén. Nem figyeltem rá. Eltakarta, elfedte az élet nagy ajándékát a sok napi gond, aggodalom, félelem, rohanás, hercehurca, apró-cseprő bosszúság, lényegtelen tennivaló. De most megtaláltam, és nem szeretném elengedni, sokkal inkább megtartani, továbbadni, megosztani másokkal. Ezt teszem most is. Kicsit félve, még nem vagyok teljesen biztos abban, hogy megértenek. Talán ki is nevetnek, naivnak tartanak. Nem is tudom, hol is kezdjem. Mikor megszülettem mint Isten teremtménye, mint Isten gyermeke, ő a Lelkét lehelte belém, istenlelkű vagyok. De hogy feledkezhettem meg erről ennyire?! Hogyan történhetett ez meg, hogy hosszú ideig úgy éltem, mintha a félelem lelkét hordanám magamban?! Ez volt életem legnagyobb tévedése, ezzel ártottam a legtöbbet magamnak és másoknak is, hogy elhittem, elfogadtam, hogy a félelem lelkével kell élnem. Pedig itt áll feketén-fehéren, hogy „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét”. (2Tim 1,7)
Lelkünk belső csendje, a Szentlélek forrásvidéke örökösen bennünk él, és meghatároz bennünket. Ezért az a feladatom, hogy szüntelenül emlékeztessem magamat és mindannyiunkat arra, hogy lelkem legbelső magja egészen nyugodt és soha ki nem apadó forrásként jelen van az életemben. Ez az erő, a szeretet és a józanság, ami tartást ad az életemnek. A tartás, az emberi tartás a keresztyén ember jellemzője. De érthetjük ezt úgy is, hogy a keresztyén vallás tartást ad az embernek. Erre, mint minden korban, úgy manapság is szükségünk van. Szükségünk van a Szentlélek erejére, mert nélküle tartásunkat, megtartásunkat veszítjük el.
Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy ez az erő nem valahol az elérhetetlen messzeségben van tőlünk, vagy csak akkor nyerjük el, ha valamilyen nagy áldozatot hozunk érte, hanem jelen van életünk minden idején! Ezt jó tudatosítani, szükséges a kiegyensúlyozottság, a nyugalom, a békesség idején az eszünkbe vésni és a szívünkbe írni, hogy az aggódás, a bizonytalanság, a reménytelenség, a félelem idején is vissza tudjak emlékezni rá, hogy jelen van az életünkben a Szentlélek ereje.
A jó napokon gondoskodjunk magunkról, hogy legyen kit felkeresnünk, legyen egy személy, egy közösség vagy gyülekezet, akivel/amivel le tudunk ülni, együtt tudunk hallgatni, esetleg el tudjuk mondani, hogy újra felbuzogjon bennünk az erő lelke, hogy átjárjon a Szentlélek, hogy megéljük a lelkünkben élő erő, szeretet és józanság hangját.
Hosszú út vezet a lelki üresség érzésétől annak a megtapasztalásáig, hogy mindig is jelen van az életünkben a Szentlélek. Hosszú út vezet a szorongató hallgatástól a megszólalásig. Mert már az, hogy meg tudok szólalni, tudok beszélni a gondjaimról, sok mindent, mondhatni mindent megváltoztat, vagyis ez az, ami elindítja a változást. Még nem oldódott meg semmi, még nyakig benne ülök a megoldhatatlannak tűnő élethelyzetemben, de már nem vagyok cselekvésképtelen. Már kezdek élni, már kezdek önmagammá válni, és még csak beszélnem sem kell, már az is elég, hogy van valaki, aki együtt hallgat velem. Hallgatja a hallgatásom. Aztán mindent, még a badarságokat is meghallgatja. Nem kritizál, nem tesz helyre, nem korrigál, nem szégyenít meg. Szinte tapinthatóvá válik, hogy összecseng a lelkem az övével, ahogy együtt lélegzünk, ahogy egy hullámhosszra kerülünk. Aztán újra biztos talajt érzek a lábam alatt. Hiszen mindig is tudtam, még a könnyeimet is számon tartod, nem kell eltitkoljam a könnyeimet sem, nem kell elhallgassam a fájdalmamat, a panaszomat, a kétségbeesésemet sem, és biztos lehetek abban, hogy figyelsz rám, rám nézel, válaszolsz. „Még a hajatok szála is mind számon van tartva.” (Mt 10,30) Sőt, még a könnyeim, a sóhajtásaim száma is! Micsoda ajándék! Bízz Istenben, bízz benne, és bízz magadban, hiszen az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak a lelkét kaptad!
Aztán lépj tovább, és teljes bizonyossággal, a higgadtság erejével tedd a dolgod! Ne csak ölbe tett kézzel várj, hogy történjen már valami, jöjjön már valahonnan segítség, hanem már az éjszaka közepén megébredve, lélekben dicsérd Istent, adj hálát a jövendő napért, előre köszönj meg minden jót, amit ad az új nap! Mert „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét”. (2Tim 1,7) Ámen.
