Protestáns Sokadalom, a megélt öröm

Szemerkél az eső, amikor megérkezünk kollégáimmal az első Protestáns Sokadalom helyszínére, a budai Várba, ahol számos református és evangélikus kötődésű szervezet, vállalkozás mellett a Reformátusok Lapja is fogadja a hagyományteremtő rendezvényre érkezőket. A hivatalos megnyitó előtt vagyunk még, a Kapisztrán téren felállított sátrakban lázas készülődés folyik a rossz idő ellenére is, hogy délelőtt tízre minden a helyére kerüljön. A szemerkélést masszív eső váltja fel, miközben piruló hagyma illata tölti be a teret. Befejezzük a berendezkedést, de az eső kitart.

A Kaláka együttes neve több évtizede hívószó a kisgyermekes családoknak, és valószínűleg tele is lett volna a színpad előtti tér apró lábaikon illegő-billegő gyermekekkel, ha nem ilyen mostoha az időjárás. Akadtak persze igazi rajongók: amikor Gryllus Dániel és zenekara belekezdett a muzsikálásba, még csak néhány, esőkabátba öltözött gyermek és szülő hallgatta őket. Ahogy telt az idő, úgy lett egyre színesebb a tér és több az esőkabát. Végül remek hangulatú esőkoncert kerekedett.

Mindeközben a Protestáns Sokadalom másik helyszínén, a Budavári Evangélikus Egyházközség templomában az Evangélikus Kántorképző Intézet Mandák kórusa ad koncertet, amelyre sokan kíváncsiak. A koncert vége felé többen feltűntek az esőkabátos gyerekek közül, interaktív előadás következik ugyanis a kórusművek után: Nóé bárkája történetét meséli el a kicsiknek Farkasné Gombár Ildikó hitoktató Bán István orgonaművész segítségével.

A Reformátusok Lapja sátrába is megérkeznek az első látogatók: két asszonytestvérünk Kisorosziból, akik lelkesen töltik ki a helyesírási és bibliai kvízünket, egy-egy kis ajándékkal búcsúzunk el tőlük. Közben elkezdődik a színpadon a népi énekeket előadó Trio Cantio együttes koncertje, a színes esőkabátokat kevésbé színesek és esernyők váltják fel, ahogy a piruló hagyma illatát az olajban sülő fánké.

A Trio Cantio koncertjének a végére eláll az eső, a KaleidoszPók Társulat már szárazon kezdhet bele a megzenésített Petőfi-versekbe az egyre gyarapodó közönségnek. A gyorsan melegedő időben visszasétálok az evangélikus templomba, ahol orgonamaraton veszi kezdetét: négy órán keresztül hat orgonista játszik a templom néhány éve felújított Bach-orgonáján.

Kinczler Zsuzsanna szervező szerint a nyitott templom különlegessé teszi az orgonamaratont, ahová nemcsak a Protestáns Sokadalomra ellátogatók ülnek be, hanem több olyan turista is, aki az államalapítás ünnepe alkalmából szervezett programok miatt érkezett a budai Várba. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója elmondja, hogy a fellépők közül hárman evangélikusok, hárman pedig reformátusok, programjukban pedig a protestantizmushoz köthető műveket adnak elő, amelyeket kifejezetten a Bach-orgona hangzásvilágához válogattak össze. Ezt megerősíti Sárosi Dániel orgonaművész is, akivel előadása után a templom kapujában futok össze. – Kitűnő hangszer, néhány éve újították fel, nagyszerűen szólnak rajta a kora barokk dallamok és Johann Sebastian Bach művei – állítja a debreceni Kistemplom orgonistája. A művész szerint remek ötlet volt megszervezni a Protestáns Sokadalmat. – Fontos, hogy legyenek efféle, reformátusokat és evangélikusokat egymáshoz közelebb hozó eseményeink, az pedig különösen tetszik, hogy megmutathatjuk magunkat az állami ünnepre szervezett forgatagban.

Mire végzünk a beszélgetéssel, már csak a párás meleg emlékeztet a délelőtti esőre. Egyszerre lépdelek le a lépcsőkön egy asszonnyal, akitől megtudom, hogy ő nem kifejezetten a sokadalomra érkezett, de ha már nyitva találta az evangélikus templomot, ahol ötvenegy éve kötött házasságot, hát beült egy kicsit.

Visszabandukolok a Kapisztrán térre. Éppen véget ér Kun Ágnes Anna operaénekes és Tóth Sámuel Csaba zongoraművész közös koncertje, miközben a Reformátusok Lapja sátránál huszárok próbálják ki éppen az egyik attrakciónkat: fotó készül róluk, majd címlapra kerülnek, amelyet ott, a helyszínen kinyomtatunk.

A katonai jelenlét amúgy végig érezhető a rendezvényen, számos hagyományőrző csoport járja ugyanis ezekben a napokban a Várat, így nemcsak huszár egyenruhával, hanem például első világháborús uniformissal is lehet találkozni, valamint harminc-negyvenpercenként fegyverropogás zaja rezzenti össze a Kapisztrán téren összegyűlteket. A huszárok a délután folyamán többször is visszatérnek a sokadalom egyik sátrához, ahol igazi szódavízzel készült frissítőket lehet vásárolni: szörpöket és fröccsöt. A református Deák család már százegy éve foglalkozik szikvízkészítéssel Kőbányán. Az egyházi rendezvényekre járók jól ismerhetik őket, többek között a Református Zenei Fesztiválról. Megkínál egy pohárral, a melegben jólesik a torokcsiklandozó, hűvös szóda.

Már érkezésünkkor feltűnt, és a nap folyamán egyre több helyszínen fedezem fel a magyar rovásírás egy-egy karakterét. Kiderül, hogy ezeket a dunavarsányi 724. számú Kossuth Lajos Cserkészcsapat helyezte ki. Sok mással is készültek a Protestáns Sokadalomra, például cserkészkvízzel, halfestéssel és mágneseshal-horgászattal is. A rováskarakterek felkutatása után értelmes magyar szót kell alkotni belőlük, a helyes megfejtőket kis ajándékkal lepik meg.

Nagyné Csobolyó Esztertől megtudom, hogy itt az Ichtüsz Közösség képviselteti magát, amely az ökumenikus cserkészeten belül a protestánsokat összefogó fórum. – Évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel találkozunk, van folyóiratunk, amely negyedévente jelenik meg, és ha lehetőségünk adódik, örömmel veszünk részt olyan eseményeken is, mint a Protestáns Sokadalom. Hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk, bemutatkozhatunk, és olyan programokat tarthatunk, amelyek közelebb hozzák az embereket a cserkészethez és Jézus Krisztushoz – mondja a Közösség alelnöke.

Kitér arra, hogy a gyülekezetek és a cserkészek gyakran szoros együttműködésben élnek, mint Dunavarsányban is. – Sok cserkészcsapat fenntartója, támogató háttere a helyi gyülekezet. Egymást támogatva tudjuk a legjobban betölteni a helyünket, elvégezni a szolgálatunkat.

Közben a Reformátusok Lapja sátránál már gyermekek színezik a lapban megjelenő mesék állandó illusztrátora, Damó István rajzait. Gyorsan kopnak a ceruzák, egy-két zsírkréta is kettétörik a grandiózus satírozásban, de vitathatatlanul remekművek születnek.

A Kapisztrán téren felállított sátrak egyikében a Kálvin Kiadó munkatársai kínálják könyveiket, kiadványaikat az érdeklődőknek. A gyermekeknek szánt részen szintén hatalmas színezés folyik, de kvízekre és teremtésvédelmi játékokra is hívogatják őket. Fodor Csaba terjesztési vezető különös felelősségnek nevezte, hogy ők most itt nemcsak a Kálvin Kiadót és a Magyar Bibliatársulatot képviselik, hanem az Ökogyülekezeti Mozgalmat is. Tele a sátruk, de ha minden elérhető portékájukat magukkal hozták volna, legalább még egyszer ekkora helyre lett volna szükség. – Olyan műveket válogattunk össze, amelyek között mindenki találhat valamit – mondja. Szerinte a keresztyén hithez hozzá tartozik az Ige hallgatása, amelyet megelőz, vagy éppen követ az igeolvasás. – Ezért elsősorban bibliai szövegválogatásokat és olyan kiadványokat hoztunk, amelyek a Biblia jobb megértését segítik, ideértve a gyermekkönyveket, zenei kiadványokat, kottákat és társasjátékokat is.

A Kálvin Kiadó sátrával átellenben áll az evangélikus Luther Kiadóé, ahonnan éppen mosolyogva távozik egy vásárló. – Az evangélikus félórában hallottam korábban a Protestáns Sokadalomról – mondja Gömbös Katalin. Barátnőjével együtt Szombathelyről érkezett, hittant oktat az ottani evangélikus iskolában. Szerinte fontos, hogy a protestáns egyházak is megmutassák magukat az államalapítási ünnepen.

– Minden kitelepülésen ügyelünk arra, hogy legyen gyermek- és felnőttirodalom, legyenek lelkiségi kiadványok, megmutassuk a Luther Kiadó folyóiratait is, és legyen műfajilag széles a skála – magyarázza Kézdi Beáta, az Evangélikus Élet főszerkesztője. Sátrukban a felsoroltakon kívül az ajándéktárgyak, pólók és társasjátékok mellett kávét is kínálnak, amelyet egy kiskőrösi evangélikus csapat pörköl, és sütemény is jár mellé.

A Reformátusok Lapja a Magyar Református Szeretetszolgálattal (MRSZ) osztozik egy sátron: itt bőrkötényben fogadja az érdeklődőket Lengyel László Zoltán, az MRSZ gazdasági referense, éppen lyukat üt egy övbe. Megtudom tőle, hogy a vásárra vitt bőrök – övek, táskák, énekeskönyv- és bibliaborítók – mind a Felzárkózó települések programban résztvevők munkái, megvásárlásukkal tehát az ő megélhetésükhöz járulnak hozzá a látogatók.

A református báránnyal díszített övek fölött kötött mackók sorakoznak. – A Mentő Macikkal egy másik felzárkóztató programunkat népszerűsítjük, ebben hátrányos helyzetű településen működő rehabilitációs programban varrják az állatkákat újrahasznosított anyagokból az Országos Mentőszolgálat részére. Fontos, hogy nálunk a vevő nemcsak vásárol, hanem kapcsolatba kerül a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány munkájával, szolgálatával, és ha fogékony rá és van ideje, akkor még többet tudunk átadni akár a menekültprogramokból, missziós programokból vagy más szolgálatunkból – mondja Lengyel László Zoltán. Miközben beszélgetünk, a színpadon véget ér a református művészeti iskolák bemutatkozása, és a Központi Református Kórus tagjai készülnek a fellépésre.

Néhány méterrel arrébb áll a kötcsei Evangélikus Közösségi és Alkotóház sátra, ahol az MRSZ-hez hasonlóan hátrányos helyzetű családoknak munkát biztosítva készülnek a termékek. Nem bőrből, hanem agyagból, vesszőből, textilből és gyapjúból. Pintér Orsolya, a 2021-ben indult szociális program vezetője elmondja azt is, hogy nyáron, amikor kevesebb a munka, nyitott alkotóházként működnek. – Egész évben vannak egyébként nagycsaládos közösségi programjaink: minden hónap utolsó vasárnapján családi délutánt tartunk áhítattal, kézműves foglalkozással, táncházzal, gyermekeknek hangszersimogatóval, illetve olyan meghívott vendéggel, aki hitélettel kapcsolatos előadást tart, vagy éppen könyvbemutatót.

Gyorsan elröppen a nap, azon kapom magam, hogy ismét a budavári evangélikus templomban vagyok, ahol elkezdődik a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által szervezett istentisztelet, amelyen Balog Zoltán református püspök hirdeti az Igét. A templom tele, de akik nem férnek be, a Kapisztrán téri színpadon elhelyezett kivetítőn is követhetik az istentiszteletet.

Az alkalom végén kenyéráldás, majd a tömeg oszlani kezd, sokan a Magyar Kézművesek Utcájában folytatják az estét. A Kapisztrán tér az istentisztelet után villámgyorsan kiürül, mire visszaérek, már a sátrakat bontják, a cserkészek is levonták a zászlójukat. A sietség nem véletlen: a tér a másnapi, augusztus 20-i programsorozat egyik helyszíne lesz.

– Örömmel tölt el, hogy várakozásunk a rendezvénnyel kapcsolatban valóra vált, tartalmas napot tölthettünk együtt – mondja Szávay László, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezető-helyettese, az esemény főszervezője. – Miután elállt az eső, sokan kijöttek. Találkoztam olyan közösségekkel, családokkal, gyülekezeti csoportokkal, amelyek kifejezetten a Protestáns Sokadalomra érkeztek – teszi hozzá.

– Hálás vagyok azért, hogy a két nagy protestáns felekezet művészei és az egyházakhoz köthető kitelepülők tökéletes harmóniában voltak együtt egész nap. Sok örömöt tapasztaltunk meg ma, és ez segíteni fog abban, hogy a következő Protestáns Sokadalmat előadókban, helyszínekben és lelkiekben is bővülve tudjuk majd megrendezni.