A Vértesaljai Református Egyházmegye tizennégy lelkésze hiszi és vallja, hogy a Szentlélek munkáját nem lehet értékelni, mégis úgy döntöttek, hogy visszajelzést kérnek igehirdetéseikről a gyülekezetektől, valamint szakmai szempontból is értékeltetik azokat. Hajdú Szabolcs Koppány esperes szerint ha a lelkipásztor nem kap értékelő véleményt szolgálatáról, előfordulhat az a szomorú eset, hogy elhiszi, tökéletesen prédikál.
A 2021-ben megválasztott egyházmegyei tanács első céljai között a helyzetfelmérés szerepelt. A közel egy esztendeig tartó átvilágítás tíz évre visszamenőleg megmutatta a megyében zajló folyamatokat, többek között a népmozgalmi adatok és az épített vagyon tekintetében. – A kimutatások szembesítettek azzal, milyen ütemben zsugorodnak gyülekezeteink, fogy a templomba járók száma. Megdöbbentő a tendencia, nem vagyunk felkészülve arra, mi vár ránk tíz év múlva. A számok nem hazudnak, kijózanító volt ezt látni – eleveníti fel Hajdú Szabolcs Koppány esperes.
A vértesaljai vidéki egyházmegye, amelyre jellemző a dunántúli katolikus többség és a kis gyülekezetek. Átlagosan száz-százötven választó tagot számlálnak, a kétszáz fős gyülekezet már erősnek számít. – A fiatalok jellemzően városokba vagy azokhoz közeli helységekbe települnek át. Ez országos trend. Nincs garanciánk arra, és az Úr Jézus sem ígérte, hogy a Vértesaljai Református Egyházmegye ebben a formájában állni fog az idők végezetéig. Kötelességünk viszont mindent megtenni azért, hogy pozitív hatással legyünk a folyamatokra – teszi hozzá.
A megye földrajzilag, szociológiailag is sajátságos helyzetben van, például a gyülekezetek közti távolság északon sokkal kisebb, mint a déli részeken. A szószékcsereprogrammal kapcsolati hálót szeretnének kialakítani a gyülekezetek között. – Nem ismertük egymást, nem jártunk össze. A szószékcsereprogramot kitalálók egyike sem gondolja, hogy ez teljes mértékben megoldja a problémáinkat. Kísérlet csupán, nem tudjuk, hoz-e sikereket, de ha semmit sem teszünk, nem vagyunk méltók a tisztségre, az elhívásra, amelyet az Úr Jézustól és az egyházmegye gyülekezeteitől kaptunk – magyarázza az esperes. Közel egy évig tartott a program kidolgozása, amelynek fókuszában Hajdú Szabolcs Koppány szerint az Ige körüli találkozás áll. Úgy véli, mára elfelejtettük ennek jelentőségét.
„Kísérlet csupán, nem tudjuk, hoz-e sikereket, de ha semmit sem teszünk, nem vagyunk méltók a tisztségre, az elhívásra, amelyet az Úr Jézustól és az egyházmegye gyülekezeteitől kaptunk”
A megye harminchét presbitériuma közül tizennégy döntött úgy, hogy a gyülekezet és lelkésze önkéntesen részt vesz a programban. A lelkészek forgóban, párokra bontva látogatnak el egymáshoz. A prédikációk az aktuális napi újszövetségi szakaszon alapulnak, és elhangzásuk előtt egy nappal elküldik két homiletikatanárnak (egyházi szónoklattan, az igehirdetés tudománya) szakmai értékelésre olyan szempontok alapján, mint a szemléletesség és képszerűség, a helyes exegézis és abból fakadó textusszerűség. Az istentiszteletek végével a gyülekezet előre meghatározott kérdőív alapján visszajelzést ad az adott igehirdetésre. – Szokatlan és újszerű, hogy a teológia befejezte után valaki szakmailag írásban véleményezi az igehirdetést, sőt a gyülekezeti tagok is, ez rémisztőnek tűnhet. Sokféle ellenindokot hallottunk ezzel kapcsolatban: „a Szentlélek munkáját nem lehet értékelni”; „adjunk teret a kegyelemnek”. Mi ezeket szintén hisszük és valljuk. Ha azonban a lelkipásztor nem kap visszajelzést a szolgálatáról, előfordulhat az a szomorú eset, hogy elhiszi, tökéletesen prédikál – hangsúlyozza Hajdú Szabolcs Koppány. Majd azt is megjegyzi, az emberek a lábukkal szavaznak, akármilyen furcsa és kellemetlen is ez a gondolat. Úgy véli, azok az igehirdetők fogják meg az emberek figyelmét, akik – emberi szempontból – folyamatos igényességgel készülnek, igehirdetéseik reagálnak az adott kor kérdéseire, problémáira, amelyben a hallgatók választ kapnak életvezetési nehézségeikre, hitbeli küzdelmeikre. – Szükségünk van a visszajelzésekre, fejlődnünk kell. Nem lehet száz évvel ezelőtti klisékkel, felfogással a XXI. században Igét hirdetni és Isten népét gyarapítani – teszi hozzá. A kiértékelések ezután a programot koordináló tanácsoshoz kerülnek, aki elemzi az adatokat, diagramokat készít, és ezeket elküldi az érintett lelkészeknek. Mindez név nélkül zajlik.
Hajdú Szabolcs Koppány a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese, a Lovasberényi Református Egyházközség lelkipásztora, felesége, Lívia szintén lelkipásztor. Négy fiúgyermeket nevelnek. Lapunk 15. oldali Imádkozzunk! rovatának állandó szerzői.
A lelkészek nem látják egymás minősítését, a gyülekezeti tagok is névtelenül válaszolnak a tízkérdéses kérdőívre: ajánlom-e másnak az igehirdetést, textusszerű volt-e, értettem-e az üzenetét. – A program végére több tízezer adatunk lesz arról, hogyan értékeli az egyházmegye tizennégy gyülekezete a lelkipásztorait, és milyen azok teológiai felkészültsége. Hisszük, hogy az eredmények hosszú távon elősegítik a lelkipásztorok igényességét, készülődésüket, fejlődésüket. A tizennégy gyülekezet havonta egyszer más-más lelkészt hallgat a szószékről, új benyomások érik őket, új emberekkel találkoznak, az ismeretség alapján akár elhívhatják a lelkészt evangelizációs sorozatra is. Bennünket a kapcsolati hálók fognak megtartani, az emberi találkozások emlékei, élményei. Az igehirdetés szent, amelyben szócsövek vagyunk csupán. Ahogyan nem az ecsetnek, hanem a festőnek rendeznek kiállítást, úgy nem a lelkész, hanem Isten van a prédikáció középpontjában. Az az ő munkája, viszont bennünket választott szócsövéül, „hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”, ezért nem mindegy, milyen szellemi, testi, fizikai, lelki állapotban vagyunk – mennyire kopott, tépett az ecset. Lelkészként kutya kötelességünk a legjobb formánkban tolmácsolnunk Isten Igéjét – hangsúlyozza az esperes.
A kísérleti program 2022 szeptemberében kezdődött, jelenleg félúton jár. A program lehetőséget ad arra, hogy két-három gyülekezeti tag is elkísérje lelkészét. A gyülekezetek visszajelzéseiről még az esperes sem tudhat, hogy az ismeret semmilyen módon és senkivel kapcsolatban se befolyásolhassa az általános döntéseit.
„Az igehirdetés szent, amelyben szócsövek vagyunk csupán. Ahogyan nem az ecsetnek, hanem a festőnek rendeznek kiállítást, úgy nem a lelkész, hanem Isten van a prédikáció középpontjában”
Hajdú Szabolcs Koppány szerint a program végeztével a lelkészek bizonyságtétele pezsdítően hatna a kollégákra, hiszen ezeknek az igehirdetéseknek „komoly tétje” van, nem lehet sablonszerűen készülni rájuk, mélyére kell ásni az Igének, ami közben csodákat élhetnek meg. Hozzáteszi, hogy minden lelkipásztor a saját megszokott stílusában prédikál, készülési szokásainak eredményét látja és hallja a másik gyülekezet. Mindennek középpontjában a találkozás áll. – Az egyházközségek presbitériumi döntést hoztak arról, részt vesznek-e a programban. Ez már önmagában gondolkodásra késztette őket. Szeretnénk újra felfedezni a gondolat erejét. Szószékcsere előtt elképzeljük, milyen élmények fognak érni bennünket. Fölhívjuk a másik lelkészt, egyeztetünk a helyi szokásokról. Interakciók történnek, amelyek olyan ritkák nemcsak a vértesaljai lelkészek és gyülekezetek között, hanem országosan is! Hiába élünk egymás mellett, nincs sok közünk egymáshoz. Balog Zoltán püspök a székfoglalójában hangsúlyozta: „Legyenek a szigetekből kontinensek!” Ennek fontosságát ismertük föl az egyházmegyében, harminchét gyülekezetünk egyenként kiváló közösség, de tudnunk kell egymásról, hogy odafordulhassunk örömeinkkel és nehézségeinkkel a mellettünk lévőhöz – magyarázza az esperes, és saját tapasztalatait is megosztja. – Élmény találkozni, az istentiszteletet követő szeretetvendégségen beszélgetni a gyülekezeti tagokkal. Új helyzetbe kerülök, ennek az izgalma és öröme ugyanúgy megvan bennem is, mint a kollégákban. Soha ilyen alaposan nem írtam le készülésnél a különböző gondolataimat. Pezsdítően hat rám, hogy kiszakadhatok a megszokott helyzetemből, gyülekezetemből, és rendszeresen, havonta egyszer új közegben szolgálhatok – hangsúlyozza Hajdú Szabolcs Koppány.
A program zártával az elemzések reménység szerint segítséget nyújtanak a részt vevő lelkészeknek annak meglátásában, hogy az igehirdetési szolgálatukban milyen területen kell fejlődniük, vagy hol teljesítenek már most kimagaslóan. Az esperes úgy véli, hogy az össztársadalmi folyamatokat nem állíthatják meg, viszont lassíthatják. Ha két-három embert meg tudnak nyerni településenként, vagy a lelkésznek több ereje marad a szolgálatban, mert érzi maga mögött az egyházmegye közösségét, akkor már sikeres a szószékcsereprogram.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!