November 18-án a Zsinat ülése elfogadta, november 19-ével pedig már életbe is léptette a parókiális jogok gyakorlásában változásokat hozó határozatát. A frissen meghozott döntés a szociális alapellátást végzőket, valamint a szakosított ellátást (bentlakásos intézményeket) érinti. Ennek értelmében ha egy egyházközség szociális alapszolgáltatást kíván fenntartani más egyházközségek területén, akkor utóbbiak elnökségét köteles szándékáról előzetesen tájékoztatni.
Az új szabályozás megalkotása azért vált szükségessé, mert az elmúlt években új típusú, nem csak hitéleti, lelkészi tevékenységet érintő szolgálati területek jelentek meg az egyházban. Az ezzel kapcsolatos problémák elsősorban a különböző szociális intézmények esetében léptek fel. Több alkalommal vitát váltott ki, hogy egy-egy intézmény olyan hálózatot akart kiépíteni, amely több településen végez tevékenységet. Más esetben az okozott gondot, hogy egy egyházközség egy egész kistérség szociális ellátását átvette, anélkül, hogy az ellátottakról az érintett települések lelkészei értesültek volna. Az ezekhez hasonlatos vitatható helyzeteket akarja elkerülni a jövőben az új határozattal a Magyarországi Református Egyház vezetősége, nem utolsó sorban azért, mert egyházközségek jelezték, igény lenne ilyen szabályozásra.
A most megszavazott határozat szerint a szociális alapszolgáltatást fenntartani kívánó egyházközség köteles előzetesen írásban tájékoztatni a szolgálat működési területére eső további egyházközségek elnökségét arról, pontosan milyen szociális szolgáltatást kíván nyújtani. Az általa ellátottakat pedig arról kell informálnia, hogy területileg mely egyházközséghez tartoznak, az illetékes gyülekezettel hogyan vehetik fel kapcsolatot, valamint szolgálataikat (keresztelés, temetés) miként vehetik igénybe.
Amennyiben a területileg illetékes presbitérium kifogást emel a működés ellen, abban az esetben az alapszolgáltatás nem végezhető.
Szintén az illetékes presbitérium hozzájárulása kell ahhoz, hogy egy egyházközség más egyházközség területén bentlakásos intézményt hozzon létre. A jóváhagyás után az egyházközségeknek az intézmény működtetésével, és a jogok kezelésével kapcsolatosan megállapodást kell kötniük. Pontosítaniuk kell, kinek a tulajdonában lesz az ellátáshoz szükséges ingatlan, és milyen tevékenységet kívánnak ott folytatni, kinek kívánják nyújtani a szolgáltatást, valamint azt, hogy a helyi gyülekezet hogyan kapcsolódik az intézményi szolgálatokba.
A határozat arra is kitér, mi van, ha egy településen, mint például Budapesten, több egyházközség is működik. Ebben az esetben a saját egyházközségi területén az intézményalapító elnökségének csak előzetes írásbeli tájékoztatási kötelezettsége van a település többi egyházközsége felé, de engedélyeztetési kötelezettsége nincs. Ehelyett a fokozatos testületnek kell mérlegelnie, engedi-e az intézmény létrehozását, vagyis az adott helyen, az adott típusú intézmény alapítása megfelel-e az egyház érdekeinek.
Ha egy több egyházközséget magába foglaló településen egy egyházközség a másik területén akar intézményt alapítani, abban az esetben az alapesetet kell alkalmazni, vagyis az illetékes presbitériumnak kell döntenie a működés engedélyezéséről.
Végül Szabó István dunamelléki püspök zsinati ülésen való felszólalása nyomán a határozat tartalmazza azt a passzust is, hogy a Zsinat felkéri Jogi és Alkotmányügyi Bizottságát, hogy a parókiális jogok érvényesítésének lehetőségét a szociális intézményekhez hasonlóan vizsgálja meg az oktatási intézmények esetében is.
>>A határozat innen letölthető .pdf formátumban.
Kováts Annamária
Kapcsolódó írásunk: Időszerű a parókiális jogok felülvizsgálata - cikkünk a Zsinat ülése elé