Az oxfordi Broad Streeten, a Balliol College előtt egy kereszt körvonalai rajzolódnak ki a járda színes macskaköveiből. Ez a mártírok keresztje, amely három protestáns püspök, Nicholas Ridley, Hugh Latimer és Thomas Cranmer kivégzésének helyszínét jelöli: I. Mária angol királynő uralkodása alatt jutottak máglyára, mert ragaszkodtak protestáns hitükhöz.
Két püspök, négy király
A Tudor-korszak vallási feszültségei VIII. Henrik Rómával való szakításával kezdődtek. Henrik fia, I. Edward folytatta apja protestáns politikáját, de amikor ő is meghalt 1553-ban, féltestvére, Mária került a trónra. Mária mélyen elkötelezett katolikusként rövid, de véres uralkodása alatt sok magas rangú protestánst végeztetett ki, mivel nem voltak hajlandók megtagadni meggyőződésüket. A protestáns mozgalom jelentős vezetői közé tartozott Hugh Latimer, Worcester püspöke, Nicholas Ridley, London érseke és Thomas Cranmer, Canterbury érseke. Latimer és Ridley nevét és sorsát összeköti a történelem, mivel ugyanazon a máglyán végezték ki őket. Ám a püspökök nem csak a mártíromságban osztoztak: olyan férfiak és nők példáját követték, akiknek hűsége a Szentíráshoz és Krisztus dicsőségéhez Angliát katolikus királyságból a reformáció egyik erődjévé formálta. Négy angol király alattvalóiként végigkísérték a reformáció fordulatait a sokfeleséges VIII. Henrik változékony hozzáállásától VI. Edward lelkes támogatásán át egészen Véres Mária kemény ellenállásáig.
Hagyományok helyett
Latimer kezdetben a katolikus tanokat hirdette, ám a fiatal, istenfélő cambridge-i tudós, Thomas Bilney hatására fokozatosan a reformáció felé fordult. Bilney kérésére Latimer beleegyezett, hogy négyszemközt meghallgassa, miként kereste lelki gyötrelmei közepette az üdvösséget, és hogyan találta meg Krisztus vérében egyetlen reménységét. Ahogy Latimer „megízlelte Isten Igéjét”, fokozatosan elhagyta a hagyományos tanokat. Bátran és tekintéllyel hirdette az evangéliumot. VIII. Henrik uralkodása alatt támogatásban és üldöztetésben egyaránt része volt. Szolgálatának talán legtermékenyebb évei VI. Edward uralkodására, 1547 és 1553 közé estek, amikor Thomas Cranmer érseket segítette az angol egyház reformjában, és széles körben terjesztette a protestáns tanokat, különösen a közép- és alsóbb osztályok körében.
Briliáns elme
Ridley, aki csaknem húsz évvel fiatalabb volt Latimernél, 1502 körül született a skót határ közelében. Az évek során Anglia egyik legélesebb eszű értelmiségijévé vált, még az Újszövetség összes levelét is megtanulta görögül. Cambridge-ben és Franciaországban folytatta tanulmányait. Bár nem hagyott hátra egyértelmű beszámolót arról, hogyan vált katolikus papból protestáns prédikátorrá, tudjuk, hogy aláírta az 1534-es pápai szupremácia elleni kiáltványt, három évvel később pedig Cranmer érsek káplánja lett. 1545-re ő is elvetette az átlényegülés katolikus tanítását, vagyis azt a hitet, hogy az eucharisztiában használt kenyér és bor Krisztus tényleges testévé és vérévé válik. Ez jelentős változást jelzett Ridley meggyőződésében. Amikor 1550-ben London püspöke lett, a város templomaiban a kőoltárokat egyszerű faasztalokra cserélte, hangsúlyozva, hogy az úrvacsora lelki esemény, nem pedig áldozat.
Lángok között
Ridley tudományos képességei és reformátori munkássága miatt számos tekintélyes pozíciót tölthetett be, még VIII. Henrik szeszélyes uralkodása idején is. VI. Edward trónra lépésekor teljes mellszélességgel támogatta Cranmer reformjait, és segítette az 1549-ben született imakönyv megírásában. Azonban I. Mária hatalomra kerülésével, 1554 elejétől egy cellán osztozott a Towerben Latimerrel, Cranmer érsekkel és a jól ismert prédikátorral, John Bradforddal. Ridleyt és Latimert 1555. október 16-án ugyanahhoz a máglyához vezették. Mindkét férfi letérdelt és imádkozott. Tizenöt perces, bűnbánatra buzdító prédikáció után megkötözték őket, a nyakukba egy-egy zsák puskaport akasztottak. Ridley bátorította társát: „Légy jó szívvel, testvér, mert Isten vagy csillapítja a lángok dühét, vagy megerősít bennünket, hogy elviseljük azt!” Ahogy a lángok felcsaptak, Latimer így kiáltott: „Ma olyan gyertyát fogunk meggyújtani Isten kegyelméből Angliában, amely, abban bízom, soha nem fog kialudni!” Cranmert arra kényszerítették, hogy végignézze a halálukat, majd néhány hónap múlva eretnekség vádjával őt is megégették.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!