Otthon, éden otthon

A fotósunk első dolga, hogy megkóstolja a füge termését. Kissé éretlen még a gyümölcs, de jót ígér. A látogatók a kert minden terméséből ehetnek, mintha csak az Édenben lennénk.

– A bibliai kertet Győri István professzor teológusok segítségével ültette az 1990-es évek második felében, ügyelve arra, hogy olyan fajtákat válasszanak, amelyek viszonylag jól viselik a helyi éghajlatot. A szubmediterrán klímát a kertet körbeölelő épületek többé-kevésbé megteremtik a növényeknek. Északról védett a kert a széltől és fagytól, délről és nyugatról körbeéri a nap – mutatja Egeresi Gábor.

– Az emberiség viselettörténete fügefa mellett kezdődött. Amikor az első emberpár, Ádám és Éva evett a jó és rossz tudásának a fájáról, felnyílt a szemük, és meztelenségüket fügefalevéllel igyekeztek eltakarni – eleveníti fel a lelkész, aki arra a megjegyzésünkre, hogy milyen kicsik a levelei a ruházkodáshoz, azt is hozzáteszi, hogy léteznek nagyobb levélzetű fügék is. Ez a növény az újtestamentumban is visszaköszön, Jézus elszárított egy fát, miután nem talált rajta termést. – Folytonossága van ennek a növénynek. A virágkezdemények már ősszel megjelennek, azokból lesz kora nyáron az első termés. A füge évente akár kétszer is érlel gyümölcsöt, a Szentföldön lehettek olyan fajták, amelyek háromszor is teremtek – magyarázza. A kertben jelenleg közel negyvenféle bibliai növényfajta található. – Az elmúlt három évben megújult a kollégium, a belső udvar, az épületek és a kert is, a renoválások alatt kevesebb figyelem jutott a mediterrán növények teleltetésére, ezért néhány elpusztult. A jövőben szeretnénk több fajjal gazdagítani a kertet, azok téli elhelyezését igyekszünk most megoldani – teszi hozzá a múzeumigazgató.

A kertben sétálva mintha a Kárpátok egy ligetkéjében találnánk magunkat, égbe törő, fenyőkre hasonlító fák magasodnak az apróbb növények között. – Ezek a cédrusok. Fontos szerepet töltöttek be a Közel-Keleten, a föníciai városok hajóinak készítésénél. Salamon templomát libanoni cédrusból építették. Jelenleg tizenöt-tizennyolc méter magasak lehetnek, impozáns látványt nyújtanak, de sokat fognak még nőni – részletezi Egeresi Gábor. A kertben rózsák, liliomok, citrombokor, a Magyarországon őshonos mandula is helyet kap. A földön fonnyadásnak induló feketeeper-szemek hevernek az egyáltalán nem epernek kinéző fa tövében. – Szomorú eperfa, közel százéves. Háborúba buzdító Igénél találkozunk vele a Bibliában: „Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát.”

A növények fel- és megismerését információs táblák segítik, amelyeken magyar, latin nevüket és egy hozzájuk kapcsolódó Igét olvashatunk – mutatja idegenvezetőnk. – A Biblia korában az emberek természeti környezetben éltek, nem volt szükséges elmagyarázni nekik, hogyan néznek ki és mire valók a növények. A látogatók többsége talál olyan különlegességet a kertben, amelyet korábban nem ismert, vagy nem tudta, hogy szerepel a Bibliában. Mint például a ruta, amely fűszernövény, és a gyógyászatban is fontos szerepe volt Jézus idejében. A Károli-fordítás szerint a Lukács evangéliumában szerepel, hogy a zsidóknak tizedet kellett adniuk belőle: „De jaj néktek, farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátrahagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” Sétálva, Igéket olvasgatva a kertben akár a Szentföldön is érezhetné magát az ember – fűzi hozzá.

Példázatokban nincs hiány a kertben. A búza és a szőlőtő szinte egymás mellé van ültetve, bár a konkoly kiszáradt. – Nehéz pótolni, nem nagyon árusítják. Ne tévesszen meg minket, amit jelképez, az jelen van az életünkben. Jézus példázatában az ellenség veti a búza közé a konkolyt, életünk nyomorúságai a gonosz erő, az ellenség műve. Ezt a szimbólumot nem értelmezhetjük a búza nélkül. 150-200 évvel ezelőtt a gabonát életnek is nevezték, nem csak vidékünkön. Az olaszliszkai gyülekezet 1810-es éveiből való jegyzőkönyvében olvasható: „Három éve nem tudtunk a Kollégiumnak segítséget adni, de most az Isten megsegített bennünket, és egy szekér életet küldtünk be a Kollégiumba.” Szimbiózisban éltek a gyülekezetek itt, Északkelet-Magyarországon a pataki kollégiummal, és a búza, amely minden évben meghozza a maga ötven- vagy százszoros termését, ahogy a példázatban, akkor az életet jelentette. Szomorúak vagyunk az aszály miatt, nehéz helyzetben vannak a gazdálkodóink is országszerte. Szimbolikus jelentősége van azonban, hogy az Úristen gondoskodott annyi búzáról, hogy ne éhezzen az ország. Ez az irántunk tanúsított kegyelmének a jele – vallja Egeresi Gábor.

Csodás szőlőfürtök lógnak a vesszőkön. – A Biblia egyik legfontosabb növényét kevésbé gyümölcséért, inkább nedűjéért termesztették az izráeliták. Szakrálisan is jelentős. Az úrvacsorai bor Jézus értünk kiontott vérét jelképezi. Itt, Tokaj-hegyalján, ahol a szőlőkultúra több száz éves múltra nyúlik vissza, különösen fontos növényünk, ezért izraeli fajta helyett helyi kedvencet ültettünk, furmintot – magyarázza a múzeumvezető. A kert csendjét madarak éneke teszi még meghittebbé. Nyáron itató, télen a három méter magas, monumentális etető csalogatja az énekesmadarakat a díszkertbe, az élelemről a múzeum munkatársai gondoskodnak. Mókusuk is van. A gimnazista diákoknak olykor tanórákat is tartanak a parkban, és múzeumpedagógiai foglalkozások is zajlanak benne.

A Bibliában Mózes könyve szerint az ember első lakóhelye az Éden kertjében volt. – Azt az Úr ültette be az emberpárnak, mi viszont olyan otthonokban lakunk, amelyeket mi építünk fel magunknak. Természetes közegünk valójában a kert. Igaz, az ember építészete is lenyűgöző, körülöttünk a barokk Berna-sor, a főkollégium klasszicista épülete, Makovecz Imre tervezésében a patinás sarki épület, a Repositorium, ezek között fekszik a park, kiemelve szépségüket. Túlzásnak hathat az olvasónak, de ha komolyan vesszük a Szentírás lapjait, a kert az a hely, amelyet az Atya nekünk szánt. „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” Már akkor arra kért, hogy vállaljunk felelősséget a természetért, óvjuk és ápoljuk környezetünket. Sok problémánk abból adódik, hogy posztmodern emberként nem vesszük elég komolyan a fenntarthatóságot. Nagyszüleink idejében természetes volt, hogy mindent újrahasznosítottak. Ezt újra kell tanulnunk. Időnként talán fájdalmas a lecke, mert külső körülmények kényszerítenek rá, de ha megtanuljuk, talán boldogabb emberekké válunk. A természet segít megtalálni a harmóniát, az egyensúlyt az életünkben. Itt, a bibliai növények között sétálva, az Igéken elmélkedve megpihenhet, feltöltődhet az ember, és lelki munícióval térhet haza – vélekedik a lelkész-múzeumigazgató, aki azt is hozzáteszi: – Az édenkertben minden megvolt, ami a létfenntartáshoz szükséges. Ádám és Éva harmóniában lehetett a természettel, egymással és az Úrral. Akármilyen városlakó legyen az ember, vágyik eredeti közegébe, a természetbe, jelentsen ez akár csak egy kis kertet, nem feltétlenül az őserdőt.