Mit kezd egymással a digitalizált fiatalság és a bölcsességet hordozó idősebb nemzedék? Faggyas Sándor Óriások és törpék című publicisztikája az idei szárszói konferencia kulcstémájára tapint rá: hogyan élhetnek és működhetnek együtt a különböző generációk – nemcsak egymás mellett, hanem valódi kapcsolatban?
Amikor a generációk nemcsak találkoznak, hanem kapcsolódnak
A történész örömmel idézi Gér András zsinati tanácsos sorait a Reformátusok Lapjából, miszerint a szervezők szeretnék sokoldalúan feltárni, „micsoda áldások forrásává válhat a generációk együttműködése”. A téma már július végén, a Művészetek Völgyében is fókuszba kerül, a LéleKzet Református Udvar programjainak részeként – Szárszó pedig augusztus közepén folytatja a beszélgetést.
Faggyas nem rejti véka alá kritikáját: „A mai fiatalok gyakran úgy gondolkodnak és viselkednek, mintha sohasem kellene megöregedniük, mintha az öregség olyasvalami volna, ami csak másokat érint” – fogalmaz, majd így folytatja: „Vajon kinek a felelőssége megtanítani a generációk közötti figyelemre, kommunikációra és kapcsolódásra az elbutító »okoskütyük« rabjává vált fiatalok magányos tömegét?”
A kérdés nyitva van – és aktuálisabb, mint valaha. Mert talán nem is olyan nagy a távolság óriások és törpék között, ha hajlandóak vagyunk egymás szemébe nézni.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.