Hol voltatok nyaralni? – tesszük fel nyár vége felé a kérdést egymásnak. Bár napjainkban – akarjuk, nem akarjuk – már tudjuk a választ is, hiszen az internet révén a kiterjedt ismeretségi körrel együtt valószínűleg mi is láttuk a világhálóra feltett képeiket.
Napjainkra a turizmus már szinte önálló iparággá fejlődött. A kényeztető wellness-szállodák szinte minden vágyunkat kiszolgálják. Az egzotikus tájak, a világ természeti és épített, csodálatos látnivalói óriási tömegeket mozdítanak meg, hiszen a kíváncsiságunk és a szemünk soha nem tud betelni semmivel. Mindezek megtekintése ugyanakkor az olykor nagy turistatömegben tolongva gyakran inkább fáradság, mint felüdülés. A nagy utazások egykor a gazdagok kiváltságaihoz tartoztak, ugyanígy a nyári rezidenciák is. Az emberek többsége régen a természet közelében élt. Útra kelés nélkül is mondhatták a költővel együtt a teremtett világ szépségére rácsodálkozva: „...ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom...” Napjaink világlátott embere viszont már alig érti Jézus szavát, amikor így szólt: „Nézzétek a mező liliomait és az ég madarait...” Mert alig ismerjük már a mező növényeit és az ég madarait. Túlságosan mesterséges környezetben élünk. Aszfalt- és betondzsungelünkben kevés hely jut a teremtett világ szépségeinek. Autókkal száguldunk, és nem vesszük észre a mező szépséges liliomait. Amikor gépen szállunk föléje, akkor is fontosabb téma a repülő esetleges késése, mint a mindenség fensége...
Szükségünk van a kikapcsolódásra, természetközeli élményekre, de ez csak pár nap vagy hét lesz az esztendő folyamán. Hasznosak persze a különböző kultúrákban szerzett ismeretek is. Debreceniként azonban gyakran elszomorít az, hogy városunk sok lakója – bár a fél világot bejárta már – nem látogatott el a magyar kultúránkat és hitéletünket egyaránt meghatározó Debreceni Református Kollégiumba.
Gondolkozzunk el: csak élményszerű nyaralást, vagy tartósabb hatású felüdülést is keresünk?
A debrecen-nagyerdei református gyülekezet tagjai most küldik be a gyülekezeti újságunk szerkesztőségének a közelmúltban huszonnyolcadik alkalommal megtartott háromszázharminc fős, huszonkét bibliakörös, többgenerációs nagytáborunkról szóló cikkeiket. Ezekben a rövid írásokban újra és újra visszatérő gondolat, hogy számukra ez a nagytábor az egész évre kiható, hatalmas felüdülés. Ismerőseik hitetlenkedve hallgatják a beszámolóikat, mert világjáró nyaralásra fókuszáló emberként elképzelhetetlennek tartják, hogy ebben a kis falunyi keresztyén tömegben hogyan lehet felüdülni. A többgenerációs táborban, az élet értelmét Krisztusban megtaláló emberek közösségében az egymás hite általi épülés életet tartósan felüdítő csodája valósulhat meg.
A templomba járó emberek egy hétig tartó közös nyaralása nagyszerű lehetőségeket nyújt arra, hogy a különböző korosztályok egymást gazdagító különbözőségét megélhessük. A táborok tudatosan összeállított, sokszínű programja alkalmat ad arra, hogy a különböző korú résztvevők megmutassák értékeiket, hitüket. Egymást látva, áhítaton hallgatva, segítve és a beszélgetésekkel jobban megismerve közelebb kerülhet egymáshoz a nagyszülők, szülők, unokák generációja. Gazdagító, amikor mindenki hozzájárul a tábor életéhez azzal, amivel ő tud. Amikor nemcsak fogyasztani, élményeket habzsolni akarunk, hanem mi magunk is hozzá akarunk járulni a közösség életéhez, akkor tapasztalhatjuk meg az Ószövetség egyik fontos igazságát: „…aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25) Jézus ezt így fogalmazta meg: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” (Mt 7,12)
Ez az egymást elhordozó, szeretettel segítő gyülekezeti tábori tapasztalat, a közös hit egységet teremtő erejével eltöltött hét valóban más és több, mint csupán egy nagyszerű nyaralás: ez már felüdülés. A nyaralás egy idő múlva csupán szép emlékké válik, de ez a tábori krisztusi tapasztalat bővíti, megerősíti kapcsolatainkat, amelyek visszahatnak az egész esztendőnkre, és így aki mást felüdít, maga is felüdül.
A szerző a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség lelkipásztora
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!