Házi szilvalekvároknak rendeztek mustrát a szatmári Nagyarban április 2-án Tudod-e, mi a nemtudom? címmel. Az ötletgazdával, Veress Lajos okleveles vegyésszel, a Debreceni Egyetem – magzati rendellenességeket és a zöldségek, gyümölcsök élettani hatásait vizsgáló – munkatársával beszélgettünk, aki maga is a szatmári táj szülötte.
Nem tudom, mi a nemtudom.
A nemtudom a szatmár-beregi vidék őshonos vadszilvafajtája, amely bár apró szemű, így a piacon kevésbé kedvelt, de rendkívül előnyös tulajdonságai vannak a feldolgozáshoz. Rajta kívül aszalványként csak a datolyának, a banánnak és a mazsolaszőlőnek van negyven százalék fölötti cukortartalma. Emiatt és a megfelelő savtartalma okán jó minőségű lekvár főzhető belőle, de az aszalványa és pálinkája is kiváló. A szatmár-beregi szilvakultúra tehát erre a nemtudom szilvára épült fel az elmúlt évszázadokban, a többi, nemesített fajta csak Trianon után terjedt el ezen a vidéken.
Mi a céljuk a rendezvénnyel?
Népszerűsíteni ezt a méltatlanul elfeledett terméket és tiszteletet adni azoknak, akik ezt az ősi hagyományt éltetik, továbbviszik. Értékmentő és értékteremtő tevékenység az övék, amelyet meg kell becsülnünk és fel kell mutatnunk a tágabb közösség előtt. Jó lenne, ha egyre többen belátnák: érdemes a nemtudom szilvából készült termékeket fogyasztani és szilvalekvárfőzéssel, szilvaaszalással foglalkozni.
Miért jobb a szatmár-beregi házi lekvár a boltinál?
Össze se lehet hasonlítani a kettőt. Míg a bolti lekvárnak jó esetben is csak hatvan százaléka gyümölcs, a többi része pektin és cukor, addig a szatmár-beregi szilvalekvár egy kilóját legalább három és fél kiló gyümölcsből főzik ki, tehát hatvan helyett háromszázhatvan százalék a gyümölcstartalma. Arról nem is beszélve, hogy Isten különlegesen erős genetikai állománnyal áldotta meg a nemtudom szilvát, ezért fája nem kívánja a permetezést, a műtrágyázást, de még a rendszeres metszést sem. Gyakorlatilag bio minőséget produkál.
Miért volt fontos, hogy a református egyházat is bevonja a szervezésbe?
Ezen a tájon mai napig a református egyház a legjelentősebb közösségépítő tényező, ezért nemcsak lelki, hanem társadalmi felelőssége is van itt. Ez azt jelenti, hogy lehetőségéhez mérten segítenie kell az emberek megélhetését is. Meggyőződésem, ha nem történik előrelépés e téren, rövid időn belül elnéptelenedik ez a gyönyörű vidék. Ezért is örülök, hogy a Szatmári Református Egyházmegye és a Magyar Református Szeretetszolgálat Egyháztáji programja első szóra a szilvamustra mellé állt.
Nemcsak ötletgazdaként volt ott az eseményen, hanem előadóként is. A szilva jótékony hatásairól beszélt.
Közismert, hogy a szilvalekvár serkenti az emésztést, de talán kevesebben tudják, hogy magas vastartalmának köszönhetően vérképző is, és immunrendszer-erősítő hatása révén a civilizációs betegségek – például a reuma, a krónikus gyulladások, a kettes típusú cukorbetegség – megelőzésében is segít. Hogy igazán kifejthesse jótékony hatását, reggelente egy teáskanál fogyasztása ajánlott belőle éhgyomorra.
A mustra
Az első szatmár-beregi szilvalekvármustrát április 2-án rendezték meg a nagyari Luby-kastélyban. Az eseményen Kiss Kálmán a Luby családnak a térség életében játszott szerepéről, Juhász Júlia a szilvalekvárfőzés helyi hagyományáról, Veress Lajos pedig a szilva és a szilvalekvár élettani hatásairól tartott előadást. A programhoz gyerekeknek szóló rajzpályázat és kerekasztal-beszélgetés, na meg természetesen szilvatermék-kóstolás és -bírálat is kapcsolódott.
Kiss Sándor, Fotó: Veress Dávid
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2016. április 10-i számában.