„Járj színem előtt, és légy feddhetetlen!” Ez az Ige indította el szolgáló élete útján, ez határozza meg mindennapjait, hivatását ma is. Munkálkodott daganatos beteg gyermekek és szüleik, illetve fogyatékkal élők körében egyaránt. Oláh István, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnök-lelkipásztora akkor bizonyosodik meg róla, hogy Istennek tetsző a gyülekezeti tettek sora, ha látja ezek gyümölcsét, az áldást. Pályájáról és az eklézsia folyton újuló életéről, színes programkínálatáról is kérdeztük.
A Nyírség és a Rétköz határán van a szülőföldje. Hittudományi tanulmányai kezdete óta – több mint két és fél évtizede – a kálvinista Rómában él. A hitbéli szolgálat mellett milyen más emberi, szellemi erők vonzották, vonzzák Debrecenhez?
Kisvárdán születtem. Egy szabolcsi faluban, Mándokon nevelkedtem. Már a gyermekkori családi kirándulások idején vonzott a város hangulata, lenyűgözött a Nagytemplom városképet meghatározó jelenléte. Azt üzente nekem Debrecen: nagyon jó reformátusnak lenni. Szüleim arra sarkalltak, hogy érettségi után itt folytassam tanulmányaimat. Bár akkor még nem gondolták, hogy a lelkipásztori hivatás lesz meghatározó számomra, mivel a családból én vagyok az első, aki erre a pályára kapott elhívást. 1997-ben kezdtem tanulmányaimat a hittudományi egyetemen. Megszerettem a várost, az itt élő embereket, otthon érzem magam. Óriási lehetőség számomra e lelki és szellemi központban hirdetni Isten Igéjét.
Egyetemi évei alatt a klinikán beteg gyermekek és szüleik között szolgált, majd a németországi tanulmányai folyamán fogyatékkal élők hitoktatója volt. Milyen főbb tanulságokkal, tapasztalatokkal vértezték fel ezek a szolgálatok a későbbi gyülekezeti lelkipásztort?
Nincsenek véletlenek, ezt bizonyítja az is, hogy visszatekintve tisztán látom az életemben Isten vezetését. Meghatározó volt egyetemista koromban a daganatos betegséggel küzdő gyermekek közötti szolgálat; ott tanultam meg: a hit és a lelki támogatás elengedhetetlen a gyógyuláshoz és a gyógyító munkához. Hetente látogattunk el a hematológiára. Soha nem éreztem, hogy mi, teológusok sokat tettünk volna, mert egyszerű, játékos foglalkozásokat vezettünk. Kórházban voltunk, mégis rengeteget nevettünk együtt a gyerekekkel. Már akkor, amikor a mosoly kiült az arcukra, és a szülők bizalmat éreztek irántunk a közös imádságra, beszélgetésre, éreztem, Isten is átölel bennünket. Németország is fontos állomása volt az életemnek. A Bethel az egyik legismertebb európai központ, ahol fogyatékkal élőket fejlesztenek, gondoznak. A Kirchliche Hochschule falai között tanulhattam, és dolgoztam fogyatékkal élők között. Akkor még nem gondoltam, hogy ez készít fel a következő szolgálatomra. Mert utána itthon az Immánuel Otthon lelkipásztoraként fogyatékkal élő fiataloknak tartottam hittanórát, áhítatot. Meghatározó élményem: az első ottani karácsonyi ünnepségen Bibliával a kezemben álltam, amikor egyszer csak az egyik gondozott fiú odajött hozzám, bezárta a Bibliát, és elvitte a kezemből. Fiatal voltam, meghökkentem ettől a helyzettől, de ez tanított meg arra, hogy nem elég csak szóban hirdetni az evangéliumot. A fiatalok Istent érezni, tapintani, látni akarják.
Az önálló lelkészi tisztségre megválasztásakor bizonyságot tett arról, hogy a konfirmációjakor kapott Ige indította el szolgáló élete útján, és máig ez határozza meg életét, munkáját: „Járj színem előtt, és légy feddhetetlen!” (1Móz 17,1) Mi jelentheti napjainkban az Úrnak tetsző életet, amelyre a kilencvenkilenc éves Ábrahám felszólítást kapott Istentől? S mit jelent Oláh István személyes életpályáján ez a felhívás?
Igen, ez az Ige meghatározza az életemet és szolgálatomat. Mindig emlékeztet: minden, amit teszek, gondolok és mondok, Isten előtt történik. Ezért az Istennel való kapcsolat megélése elsőrendű, ha ez a viszony sérül vagy kevésbé működik, az kihat az egész szolgálatomra. Fontos tudatosítani újra és újra magamban, hogy nem emberek tetszését keresem. Gyülekezetünkben is vannak elvárások a lelkipásztorral szemben, de minden emberi igénynek lehetetlen megfelelni. Ezért elsőrendű Isten akaratának a keresése. Akkor tudom, hogy neki tetsző az, amit teszünk a gyülekezetben, ha látom az áldásokat, a gyümölcsöket. Ha Isten tetszését keresem, azt tapasztalom: mindig van erőm a szolgálatokhoz, van elég türelmem, szeretetem a mindennapokban. A feddhetetlen élet kívánalma is naponta Isten elé állít. Arra sarkall: ne akarjak másnak látszani, mint ami valójában vagyok. Vezérigém arra is emlékeztet: képviseljem bátran a hitemet, az abból fakadó céljaimat.
A nagytemplomi gyülekezet elkötelezi magát az egyházközséghez nem tartozók és az újonnan érkezők iránt, de ugyanígy küldetése a kötelékébe tartozók megszólítása is. Az eklézsia a reformátorok ránk hagyott és az egyházközség sajátos helyzetéből (nemzetünk történelméből) adódó gazdag és példaértékű örökségét szeretné hűen őrizni, továbbadni. E hagyományőrzés része a „Semper reformare!” felhívása, a folytonos megújulás kívánalma is. Elnök-lelkipásztori tisztségében, megbízatásában milyen fő tervek foglalkoztatják a gyülekezeti élet jövőjét illetően?
Gyülekezetünkben a szolgálat mindig kétirányú. Egyrészről felelősséggel megőrzendők az elődeinktől kapott értékek, kincsek: a Krisztus-központúság, a hitvallásos élet és a hit megélésének meghatározó színtere, a templom megóvása, karbantartása. Másrészről lényeges a folyamatos megújulás. A szolgáló közösségben mindig törekszünk arra, hogy minél több embert érjünk el az evangéliummal. Ehhez szükséges az Istentől kapott látás. Ezért szervezünk dicsőítő istentiszteleteket, evangelizációkat, kiscsoportos programokat. A Nagytemplom ikonikus épülete Debrecennek, szeretnénk maximálisan megragadni az ismertségben rejlő lehetőséget.
Oláh István a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnök-lelkipásztora. 1979-ben született Kisvárdán. Mándokon járt általános iskolába, ott konfirmált. Kisvárdán érettségizett. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen (DRHE) diplomázott. Hallgatói éveiben a klinika hematológiai osztályán beteg gyermekek és szüleik között vállalt szolgálatot. Egy évig a németországi Bielefeldben tanult, fogyatékkal élő fiatalok lelkigondozásában, hitoktatásában vett részt. Segédlelkészként Csengerben szolgált, 2005-ben kapott püspöki kirendelést a nagytemplomi gyülekezetbe, beosztott lelkipásztori szolgálatra. Ekkortól az ennek fenntartásában működő Immanuel Otthon és Iskola lelkészi szolgálatait is ellátja. Házas, felesége Oláh-Bartha Eszter, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának angoltanára. Három gyermekük van. 2007-ben vallástanári diplomát is szerzett a DRHE-n, szakdolgozatát a fogyatékkal élő gyermekek hitoktatásáról írta. A presbitérium 2015-ben – Szász Barnabásné nyugállományba vonulása után – egyhangúlag választotta meg az önálló lelkészi tisztség betöltésére.
A reformálás része az épített világ állagának megújítása is. Az egyházközségben több projekt koordinálása között a Nagytemplom teljes körű felújítását is felügyelte. Vannak terveik az épület és környéke további szépítésére?
Immár tíz éve, hogy a Nagytemplom épülete megújult. Sokat tanultam abban az időben a projektgondolkodásról. Jellemző, hogy amikor a gyerekeimet az édesapjuk foglalkozásáról kérdezték, a válaszok között megjelent az építész is… A legszembetűnőbb változás volt a külső festés, a tetőcsere és a templombelső új burkolata. Látogathatóvá tettük a templom padlásterét. Panorámajárdán lehet a két torony között sétálni, gyönyörű kilátás nyílik a városra. Tervezzük a vetítéstechnikai eszközök cseréjét és a világítás korszerűsítését. Újdonság, hogy Debrecennel együtt kiállítást hoztunk létre a templom mellett álló üvegpiramisban. E tárlat a város tűzvészeire emlékeztet, és a megújulást szemlélteti. Az üzenete ez: ahogyan Krisztusban megújul a keresztyén ember élete, e hitből fakadóan tudott megújulni Debrecen a tűzvészek után. Izgalmas adatszobor is található benne.
Az eklézsia szolgálatának része a családtagoknak, hozzátartozóknak lehetőséget nyújtani arra, hogy elhunyt szerettük emlékére megszólaljon a Nagytemplom nyugati tornyának híres Rákóczi-harangja.
A vigasztalás szolgálatának fontos része az emlékharang. Nemcsak azok kérik, akiknek még friss a gyászuk, hanem azok is, akik évekkel-évtizedekkel korábban vesztettek el valakit. A híres, csaknem öttonnás Rákóczi-harang mély, öblös hangjával szinte minden vasárnap megszólal az istentisztelet után, emlékeztetve a gyászolókat elhunyt szerettükre és a krisztusi feltámadás reménységére. Ehhez kapcsolódik az egyik új szolgálatunk, a gyászfeldolgozó csoport: elkísérjük a gyászolókat, segítünk veszteségük lelki feldolgozásában.
Külső érdeklődőket is vonzó különlegesség a nagytemplomi harangjáték. Ennek ötlete 2019-ben, az első nagytemplomi istentisztelet kétszázadik évfordulóján született meg, s a huszonnégy kisebb harangból álló harangjáték 2020-ra megvalósult: klasszikus dallamokat, népdalokat és régi zsoltárénekeket szólaltat meg. Kuriozitás a zenés áhítatok sora vagy a múzeumpedagógiai foglalkozások sokrétűsége is.
A nagytemplom épülete tele van különleges látnivalóval. A harangjáték naponta négy alkalommal hallható (9, 12, 15 és 18 órakor). Sokszor voltam már tanúja annak a jelenetnek, amikor megszólalt, és a főtéren sétálók megálltak meghallgatni. Ez engem arra emlékeztet, hogy szükségünk van megállásra és felfelé tekintésre rohanó életünkben. A Nagytemplom az év minden napján látogatható, és valóban, szinte hetente kínálunk zenés programokat, amelyeken a híres orgona is megszólal. A vendégkönyvet olvasva eltölt a hála, hogy a különböző országokból érkező látogatóknak felemelő élményük bejárni az épület tereit. A Nagytemplomban egyházunk életének teljes spektrumával találkozhatnak. Megismerhetik a gyülekezet történetét, a bibliai makettkiállításon a Szentírás világa kerül a középpontba, rácsodálkozhatnak a nagyszerű építészeti megoldásokra a padlástérben. Az itt töltött órákkal a látogatók a tudásuk mellett lelki kincseiket is gyarapíthatják.
Szeptember végén mutatták be a Nagytemplom új látogatói útvonalát. A túra résztvevői felfedezhetik az üvegpiramis titkait, megismerhetik a debreceni líciumfa történetét, sétát tehetnek az emlékkert szobrai között, elcsendesedhetnek a Méliusz Juhász Péter Imateremben, megnézhetik a Szent András-templom feltárt romjait a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban. Mely további, az ismeretterjesztést is szolgáló rendezvénnyel bővül még a turisztikai kínálat?
Hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy mindig újabb és újabb ötletekkel keresnek meg. Ők is azt akarják, hogy minél többen fedezzék fel református értékeinket. Nekik köszönhető a kérdezett útvonal. Ezúttal kiléptünk a templomból, mert az azt övező tér is kínál értékes felfedeznivalókat. Olyan népszerű volt az új útvonal bemutatkozása, hogy a nagytemplomi túrák sorába bekerült ez a séta is. A hangulatos Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó – ahol az András-templom egykori falmaradványa is fekszik – különleges ékköve a gyülekezetünknek. Tervezzük a keleti toronyban a tűzfigyelő diák szobájának megnyitását látogatók előtt, valamint az imaszoba fejlesztését.
A hazai és külföldi testvérgyülekezetekkel való kapcsolatok ápolása tekintetében mely közelmúltbeli, illetve tervezett eseményeket emelné ki?
E kapcsolataink meghatározók: tanulhatunk a másiktól, támogathatjuk egymást a nehéz időszakban. Kárpátalján a Csongori Református Egyházközséggel rendszeres a viszonyunk, a háború kitörése után a dél-koreai, skót és amerikai testvérgyülekezeteink a mi közvetítésünkkel juttattak el adományokat a kárpátaljai testvéreknek. Havonta szervezünk angol nyelvű, online bibliaórákat a testvérgyülekezettel. November végén a presbiterekkel ellátogattunk az erdélyi testvérgyülekezetünkhöz, Kőhalomba. Idén reményeink szerint találkozunk a dél-koreai testvérekkel, és készülünk a skótokkal tervezett angol nyelvű táborra.
Feleségével, Oláh-Bartha Eszterrel, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma angoltanárával három gyermeket, két kislányt és egy fiút nevelnek. Címszavakban: mik a prioritások egy mai lelkészcsalád életében? A szilárd hit mellett melyek a legfőbb vallott és követett értékek?
Eszterrel közösen hisszük: a szeretet az az érték, amely a mindennapjainkat meghatározza. A lelkipásztorok családja sokszor nem megszokott körülmények között él, hiszen az ünnepi, hétvégi, késő esti szolgálatok miatt nehéz megtalálni az együttlét idejét és helyét a családtagokkal. Nekem rendkívül lényeges, hogy jelen tudjak lenni a családi életben. Ez nemcsak minőségi, hanem mennyiségi időt is jelent. Tudatosan szervezek olyan alkalmakat, amikor csak a gyermekeimre figyelek, velük foglalkozom, és feleségemmel, Eszterrel is igyekszünk kettesben időt tölteni. Természetes számomra, hogy a családom ott legyen a gyülekezet életében. De nem akarom, hogy ezt kötelezőnek éljék meg a gyermekeim, azt szeretném, hogy jó szívvel vegyenek részt az alkalmakon. A megpróbáltatásokban kapaszkodónk a krisztusi szeretet, amely derűlátást, örömöt hoz a mindennapjainkba.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!
Egyházi intézményvezetők és szervezetfejlesztők továbbképzése: sikeresen végzett az első évfolyam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen
– Az egyháznak egy páratlan, semmihez sem fogható üzenete van, az evangélium – de ezt nem mindig kommunikáljuk jól, nem mindig hatékony a szervezetünk működése, fejlesztése. E hiányosságok pótlására hívtuk életre ezt a képzést – fogalmazott Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, szakfelelős az egyetem keresztféléves oklevélátadó ünnepségén.