Helyi összefogásnak köszönhetően áprilisban újraindult az Egyháztáji vásár Debrecenben. Minden hónap harmadik szombatján helyi termelők és kézművesek termékei közül válogathatnak az érdeklődők a Nagytemplom gyülekezeti központjának belső udvarán. Júniusban a Reformátusok Lapja is kilátogatott a börzére.
Szombat reggel madárcsicsergés, szikrázó, erős reggeli napsütés fogad bennünket. Méz, sajt, tészta, lekvár, kávé kavalkád, ízek és illatok, mindenütt szemet gyönyörködtető kerámiák és kézműves termékek. Izgalom lesz úrrá a szemlélőn, valami igazinak az ígérete, kézzel és szeretettel készített portéka várja. Jó lenne mindent megszemlélni, ismerni minden termék hátterét – ez a vásár azért is más, mert közvetlenül szólhatunk egymáshoz, a termelők elmesélhetik a történetüket.
Mikor odalépünk Paksi Jánoshoz, kedvesen ránk mosolyog, és bodzaszörppel kínál, szódával és citrommal, papírpohárban – Üvegbe zárt Hajdúbagos. Hálásak vagyunk, a tikkasztó hőségben jól esik így beszélgetni. Paksi János a hajdúbagosi gyülekezet gondnoka, és feleségével közel tíz éve foglalkoznak szörp- és lekvárkészítéssel. – Jó érzés újra piacozni, találkozni a vevőinkkel. A saját telkünkön termeljük a gyümölcsöket, zöldségeket, és ezekből huszonkét fajta szörpöt és harminc féle lekvárt készítünk, tartósítószer, színezék és mesterséges ízfokozó hozzáadása nélkül. Vannak alapgyümölcseink, és azok keverékéből, illetve házasításából dolgozunk – számol be róla. A házaspár termékeikkel arany, ezüst és bronz díjakat nyert a Nemzeti Szörp és Lekvárversenyen 2019-ben. A kézműves jelleget megőrizve a termelésen és a főzésen át, az üveg címkézéséig minden munkafolyamatot saját kezűleg végeznek el.
– Nem a földből szeretnénk megélni, hanem a földdel, és nem az emberekből, hanem az emberekkel.
A vásár közben a nagytemplomi ifjúsági zenekar játszik. Az egyik asztalnál valaki halkan dúdol, odalépünk hozzá. László Kinga tűzzománc- és keramikus művész az, most ő árul a Gál Álmos vezette Föld Sója Kerámia Műhely standjánál. Asztalán bögrék, plakettek, mécsesek, medálok és dísztárgyak sorakoznak, a gyülekezetek számára úrasztali készlettel is tudnak szolgálni. Mindegyik termék más, nincs ugyanolyan formájú, színű, mégis mindegyik összetartozik. – Igazán szerencsém van, mert olyan fazekasműhelyben dolgozhatok, ahol a református szellemiséget és értékrendet képviseljük – mondja, majd hozzáteszi: általános iskolás kora óta rajzol, ezt igyekszik mindenbe, a kerámiába és a tűzzománcba is belevinni. Számára az alkotás önkifejezés.
Zádor Attiláné Éva már messziről mosolyogva integet, hogy menjünk oda és igyunk egy jó kávét. Nagy lelkesedéssel, csupa szívvel mutatja be a családi vállalkozásukat, a Zádor Kézműves Kávét. Szemes kávéik java része magyarországi pörkölőüzemből kerül ki. – Természetesen a héten pörköltük le a friss babkávészemeket, amelyeket gondosan csomagoltunk, majd öt napig állni hagytunk, hogy a hét végén, a piacon bárki megillatozhassa, hogy milyen az egy hetes pörkölésű kávé illata, zamata – avat be a kulisszatitkokba.
Legközelebb július 10-én várja a beszélgetni és vásárolni vágyókat a program, ahonnan nemcsak a finomabbnál finomabb portékákat, hanem a kellemes találkozások élményét is haza vihetjük magunkkal.
Az cikket elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat is találnak. Keressék a gyülekezetekben és az újságárusoknál!