Ne kőbaltával oldjuk meg a problémákat!

Mióta foglalkozik mesterséges intelligenciával (MI)?
Ez attól is függ, hogy mit értünk mesterséges intelligencián. Nekem nagyon egyszerű definícióm van: A mesterséges intelligencia az az emberi kognitív funkciók gépi megvalósítása és/vagy kiterjesztése. Ebben az értelemben a gépi beszédkeltés, beszédfeldolgozás és beszédtechnológia is mesterséges intelligencia, és én ezekkel a nyolcvanas évek óta foglalkozom. A mesterséges intelligencia körül a felhajtás öt-hat éve kezdődött el, és főleg az elmúlt két évben a ChatGPT megjelenése után. Az a baj, hogy nagyon sokan a ChatGPT-t azonosítják a mesterséges intelligenciával, pedig az csak egy szűk területe. Kezdetleges mesterséges intelligencia már az ötvenes években is létezett, csak először szakértői rendszereknek (Expert Systems) hívták, manapság inkább tudás-alapú rendszereknek (knowledge-based system) vagy szabály-alapú rendszereknek (rule-based system) hívják. Tehát ami valahogyan megpróbálja az emberi tudást algoritmikus formába önteni és determinisztikus rendszereket létrehozni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy akárhányszor írjuk be ugyanazt a kérdést, adatot, mindig ugyanazt az eredményt kapjuk. A következő generáció a statisztikus, gépi tanulási modellek voltak. Ebből is nagyon sokféle született, és jellemzően ezek is általában determisztikus rendszerek. Ilyen szempontból újdonság volt a neurális hálózati világ, ami lehet nem determinisztikus is. Ami egyébként problémát is okoz, mert nagyon nehéz tesztelni vagy rekonstruálni a kísérleteket.

Ilyen például a ChatGPT?
Igen, a ChatGPT például tipikusan nem determinisztikus, tehát ha ugyanazt a kérdést kétszer föladom, akkor nem ugyanazt a választ fogom kapni. Az érdekes, hogy végső soron minden ilyen rendszer valamilyen nagy mennyiségű, ember által létrehozott adaton alapul, és a minősége attól függ, hogy a tanító adatbázis jó minőségű-e, és mennyire fedi le azt a területet, amivel foglalkozni akar. Ha az adatok minősége és osztályozása nem megfelelő, akkor nagyon furcsa dolgokat produkálhat a program. Miután ma már olyan gigantikus adatbázisokkal dolgoznak, amit ember nem tud átnézni, ezért az adatbázissal magával meg lehet hekkelni egy rendszert. Ha itt-ott-amott elrejt benne valaki olyan mintákat, amelyek alapján valami rosszindulatú eredményt produkál, vagy át lehet felette venni az irányítást, akkor ezt nagyon nehéz egy nagy adatbázisban megtalálni.

Hogyan lehetne jól használni a mesterséges intelligenciát az egyház és gyülekezetek körüli feladatokban?
Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy az életünknek mely részét és hogyan befolyásolja majd a mesterséges intelligencia. Egy tanulmány foglalkozott azzal, hogy az Egyesült Államokban nyilvántartott több mint ezer foglalkozástípusból csak körülbelül harmincat nem érint majd az MI. Sok rutintevékenységet egyébként egyszerűsít, például amikor szeretnénk egy rendezvényünket reklámozni, akkor azt mondjuk, hogy a 10–14 éves korosztálynak szeretnénk ajánlani, és valószínűleg jobbat fog írni, mint bármelyik lelkész, gondnok vagy marketinges. Testreszabott üzeneteket juttathatunk el a weboldalunkon, a Facebookon ahhoz a közösséghez, amelyhez szeretnénk szólni. Persze az már nem a ChatGPT-n múlik, hogy amikor eljönnek az emberek, akkor ott valóban érdemi tartalmat kapnak. Ha például egy lelkész az igehirdetését a ChatGPT-vel csinálja, akkor lehet, hogy jobb lenne, hogyha nem is menne föl a szószékre. Ez ugyanis egy statisztikai modell, amely nem ismeri azt a közösséget, azokat az embereket, a kontextust. Hogyha ezeket egy lelkész nem veszi figyelembe, akkor úgy gondolom, hogy alkalmatlan a pályájára. A mesterséges intelligencia egy eszközrendszer, olyan, mint a csavarhúzókészlet. Egy csavarhúzóval meg lehet szúrni valakit, meg be lehet csavarni a csavart. A legfontosabb, hogy értsük, milyen eszközeink vannak, jól használjuk őket, és hogyha van egy korszerű eszköz, akkor ne kőbaltával akarjuk megoldani a problémát. Van, amire jó a mesterséges intelligencia, van, amire nem. Nagyon jó funkciói vannak a kommunikáció segítésére, de nem ajánlom például a szülőknek, hogy megírassák és felolvastassák vele a gyerek esti meséjét, mert személyes kapcsolatot és szeretetet nem fog tudni adni.

Milyen veszélyei vannak a mesterséges intelligenciának? Most elsősorban a politikai manipulációra, a deepfake videókra, a közeljövő veszélyeire gondolok, nem egy esetleges robotapokalipszisre.
A deepfake igazából nem egy új dolog, már 2018-ból ismerünk ilyet, mi pedig 2020-ban csináltunk deepfake videót Palkovics László miniszter felkérésére, egy bemutatóra. A deepfake azt teszi lehetővé, hogy lemásolják valakinek az arcát, mimikáját, hangját, és használják is visszaélésekre. Korábban is csináltak ilyesmit, hogy felvették valakinek a hangját és manipulálták, de most már egyre könnyebben, egyre kevesebb tudással lehet megcsinálni. Emellett ott van például az a jelenség is, hogy Németországban rúgtak már ki újságírókat azért, hogy mesterséges intelligenciával helyettesítsék őket. Az a helyzet, hogy azokat az újságokat, weblapokat, amelyek csak öntik ránk a szemetet, és csak valamilyen ingerületet akarnak belőlünk kiváltani, az MI olcsóbban és hatékonyabban tudja megírni, mint az emberek. Ez is egyébként egy nagy veszély, hogy öntik ránk a negatív viselkedésmintákat, de nekünk nem szabad az árral sodródnunk, hanem tudatos kisebbségnek kell lennünk. Ahogy a Biblia is mondja, mi a só vagyunk, nem a tenger. És ehhez tartozik az is, hogy tudjuk, milyen technikai eszközök vannak, felkészülünk rájuk, amikor pedig mi használjuk őket, azt etikusan próbáljuk tenni.

Egyre gyakrabban hallani, hogy nem a mesterséges intelligencia fogja elvenni az emberek munkáját, hanem egy olyan ember fogja kiváltani két-három másikét, aki tudja használni az MI-t.
Igen, jellemzően. A szoftveriparban például egyre kevésbé keresik a kezdő szoftvereseket, hanem kevesebb tapasztaltabb embert akarnak felvenni. Most egy átmeneti állapotban vagyunk, előbb vagy utóbb ki kell alakulnia annak, hogy milyen készségű munkavállalókra van szükség. Jártam nemrég egy középiskolában, ahol azt mondták a tanárok, hogy a mostani 15-16 évesek már használják a ChatGPT-t, és a pedagógusnak is kihívás, hogy olyan feladatokat adjanak, amit nem lehet vele megoldani. Ugyanakkor több mint egy évvel ezelőtt egy szegedi bölcsészprofesszor előírta az angol szakosoknak, hogy kötelező használni a ChatGPT-t, és a kurzus végére rájöttek, hogy mennyivel okosabbak ők, mint a program. Akármilyen nagy adatbázisokkal dolgozik egy program, attól még kreativitás nincs benne. Statisztikai alapon képes tartalmakat generálni meg elemzéseket végezni, de nem fog új algoritmusokat kitalálni. Régen küzdenek például ezzel a kutatók, hogy matematikai bizonyításokat ilyen rendszerekkel tudjanak megoldani, de ez még nagyon kezdeti állapotban van.

Az is baj, hogy a ChatGPT nem mondja meg, ha nem tudja a választ, hanem olyankor „kitalál” valami végeredményt.
Másfél évvel ezelőtt azt az egyszerű feladatot adtam neki, hogy írjon pár sort a magyarországi beszédkutatásról. Írt egy létező kutatócsoportról, és mellé kitalált nem létező intézeteket. A szöveg remek volt meg nyelvileg helyes, csak éppen semmi köze nem volt a valósághoz. Fontos tudni, hogy amikor egy statisztikai alapú modellt használok, és tényeket kérek tőle, akkor azoknak mindenképpen utána kell nézni. Nagy hiány ma, hogy nincs minősítési, tesztelési módszertan a mesterséges intelligencia sok területére. Miközben a beszédfelismerésben a szóhiba arányával minősítik az adott programot, addig azt például nem értékelik, hogy a különböző szolgáltatók mesterséges asszisztensei mennyire jók vagy mennyire rabolják az ügyfél idejét. De ugyanígy a nyelvi generatív modelleket sem minősítik még.

Nekem is volt olyan tapasztalatom, hogy a ChatGPT kitalált magyar népmeséket statisztikai alapon, volt benne okos legény, átvert ördög, csupa népmesei elem, csak épp nem létező mesék voltak. És csak többszöri visszakérdezésre „vallotta be”, hogy statisztikai alapon generálta a mesét, és nem tudta megmondani a forrását.
Létezik a veszély, hogy az emberek humanizálják a gépeket. Például az autó kvázi családtag lesz, és emberi tulajdonságokkal ruházzuk föl. Egy rendszernél, amivel írásban és most már szóban is lehet kommunikálni, az emberek feltételezik, hogy mögötte emberi képességek vannak. Bizonyos emberi képességekre hasonló tulajdonságokkal bír egy ilyen rendszer, de azért mégsem ember. Ennek mindig ott kell lennie az agyunkban, meg annak is, hogy a mesterséges intelligencia sok mindent tud, de közel sem mindent.

Létezik-e határ, ahonnan a mesterséges intelligenciáról már nem mint gépről, hanem élő, akár öntudattal vagy akár lélekkel rendelkező lényről kellene beszélni? Elérhet-e valaha ennek akár csak a közelébe is az MI, vagy legfeljebb csak színlelni tudja?
Mint hívő református ember nyilvánvalóan úgy gondolom, hogy teremteni az Úristen tud. Az ember ugyan Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, de azért emberhez hasonló lényt nem tud teremteni. Nem gondolom, hogy lélekkel bíró mesterséges intelligencia létre fog jönni. Vannak ilyen filmek, hogy a robot szerelmes lesz egy emberbe, vagy hasonló emberi tulajdonságokat mutat. El tudom képzelni, hogy ha nem kellő figyelemmel vagy akár kimondottan rosszindulattal tanítanak egy gépi rendszert ilyesmire, akkor az így fog viselkedni. Ugyanez igaz arra is, hogy előfordulhat, hogy át akarja venni az uralmat az ember fölött, de ez sem magától fog megtörténni, hanem akkor, ha valaki egy ilyen rendszert akar kialakítani. Ehhez nem kell feltétlenül összetett dolgokban gondolkodni. Elég, ha azt nézzük, hogy ma a társadalmunknak mekkora része mutat determinált viselkedést. Tehát, hogy milyen kommunikációs csatornán jutnak hozzá információkhoz az emberek, a cégek milyen adatokat gyűjtenek róluk, és ez alapján mi jut el hozzájuk. Az algoritmusok már elég kifinomultak abban, hogy mit ajánljanak a korábbi választásaink alapján, és ezzel tulajdonképpen korlátozzák a választási lehetőségeinket. Az információs társadalomnak ez az egyik veszélye. Emellett óriási mennyiségű információt zúdítanak ránk, és ha nem vagyunk elég tudatosak és nem szűrjük jól az információt, akkor kattintgatással elmegy az idő emberi beszélgetések vagy egy könyv elolvasása helyett. Esetleg ahelyett, hogy szépen felöltözöm és elmegyek a templomba, egy kávéval pizsamában leülök a monitor elé megnézni egy istentiszteletet, csak azért, mert kényelmesebb. Az előbbiek ismeretében nem véletlen, ha megnézzük, hogy mik azok a kompetenciák, amit egyébként a ChatGPT maga is ajánl, és amit sok nagy cég elvár az alkalmazottaitól, akkor a kritikus gondolkodást és az analitikus képességet még mindig kiemelt helyen találjuk a követelmények között. Ilyen szempontból is óriási kihívás előtt áll az egyház: ha nem néz szembe önmagával, ha nincs visszacsatolás gyülekezeti, egyházmegyei, egyházi szinten, hogy vajon jól dolgozunk-e, akkor gyorsan elveszítjük a hatásunkat. Azt tartom az egyház számára a legnagyobb veszélynek, hogy érdektelenné válik. Az egyházi kommunikációból az sugárzik, hogy minden rendben van, nincs semmi probléma, közben jól tudjuk, hogy rengeteg dolog van, amiről beszélnünk kellene. Ennek közvetlenül nincs köze a mesterséges intelligenciához, de közvetve igen, mert ha azt látják az emberek, hogy ilyen dolgokban, amikkel bombázzák őket naponta, meg ami érdekli őket, amivel foglalkoznak, ahhoz hozzá tudunk szólni, akkor azt gondolják, hogy az élet más területein is esetleg relevánsan tudunk megszólalni. De ha az ötszáz évvel ezelőtti szókészlettel működünk, akkor nem fog menni. Sokkal gyorsabban változik a körülöttünk levő eszközrendszer, környezet, mint amit hatékonyan az agyunk föl tud dolgozni. Előadáson szoktam mondani, hogy megjelent egyszer egy olyan írás, hogy itt van egy új technológia, ami betört a házunkba, elrabolja az ifjainkat, elveszi az idejüket, és nem tudunk ezzel mit kezdeni. Mit gondol, mire vonatkozik?

A rádióra tippelnék.
Gratulálok! Ezt ugye 1940 körül írták, úgy, hogy az első rádió 1922-ben jelent meg, és az Egyesült Államokban tizennyolc év alatt lett néhány millió embernek rádiója. Ehhez képest elindult a ChatGPT 2022 novemberében, egy hónapon belül lett neki egymillió, két hónapon belül százmillió felhasználója. Most fogalmam sincs, hogy mennyi. Ráadásul most már több ilyen modell létezik. Ez nagyon gyors változás. És visszatérve a kontrollra, valószínűleg egyre inkább irányítani szeretnék majd, hogy mit lássunk és mit vegyünk, mert a kapitalizmusban a cégek folyamatos növekedésre és egyre nagyobb profitra törekszenek, de az asztali számítógépek, tabletek, mobiltelefonok piaca már alig bővül, mert már csak cserélgetik ezeket, új vásárlót nehéz találni. A következő lépés a szoftverboltok piaca lett. Mára mindegyik nagy szoftverbolt legalább 2,5 millió alkalmazással rendelkezik. Ki az, aki ezt végignézi?! Már most az algoritmusra hagyatkozunk, hogy mit ajánl. És ha elterjednek az intelligens asszisztens programok, ez még inkább így lesz, mert onnantól fogva én csak mondom az asszisztensnek, hogy foglalj nekem egy repülőjegyet, és azt, hogy ő milyen szolgáltatón keresztül fogja megtenni, ő dönti el. Tehát meg fog jelenni a polcpénz, mint az áruházakban, hogy aki többet fizet, azt jobban ajánlja az algoritmus, és akkor még kevésbé lesz efelett ellenőrzési lehetőségünk. Emellett a cégek rengeteg adatot gyűjtenek rólunk, ezért szerintem érdemes törekedni arra, hogy ne csak egy gyártó termékeit használjuk, hogy egy-egy cég ne tudjon mindent rólunk.

Javasolná-e lelkészeknek az ismerkedést a mesterséges intelligenciával, mondjuk a ChatGPT alapszintű elsajátítását? Segítheti annyira a munkájukat, hogy megérje vele foglalkozni?
Persze, feltétlenül. A ChatGPT egy csomó mindenben tényleg segítség, és sok időt meg tud spórolni. Ha például van valami hosszú dokumentáció, a legfontosabb öt pontot ki tudja emelni, vagy egy meghívót össze tud rakni, a nem kritikus dolgokat meg lehet vele csináltatni. Az persze gond, hogy amilyen egyházi meg állami adminisztrációs rendszerek vannak, azok ezeknek a használatát még nem igazán támogatják. De rengeteg más technológiai lehetőségünk is van, például a fordítói mesterséges intelligenciával lehetne úgy istentiszteletet tartani, hogy mindenki a saját nyelvén olvassa-hallja, amit a lelkész mond. Fontos azért is ismerni a mesterséges intelligenciát, mert hozzátartozik a jelenlegi társadalmi környezethez. Emlékszem, hogy édesapám mindig megvette az aktuális tánclemezt a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, és a bibliaórán meghallgattuk Kovács Kati Add már, Uram, az esőt! kezdetű számát, ezzel vezette be a Biblia tanulmányozását. Így is jelezte, hogy ő abban a világban él, amiben az ifjúsági közösség, amely körülötte volt. Fontos lenne, hogy ismerjük, a fiatalok milyen eszközöket használnak, hogy üzenetet tudjunk eljuttatni hozzájuk. Sokan panaszkodnak, hogy kihalnak az öregek, és a fiatalok nem jönnek. Szokták szidni a református iskolákat, hogy a sok iskola nem látszik a templomlátogatottságon, de inkább nézzünk magunkba, hogy mint gyülekezet vajon mit kínálunk ezeknek a gyerekeknek. A mi egyházközségünkben is kérdés, hogy megtartsuk-e a régi liturgikus rendet, hogy milyen zenét játsszunk. Itt árnyalt gondolkodásra, egymás elfogadására, szeretetére van szükség, hogy olyan légkört teremtsünk, amiben tudomásul vesszük, hogy egy másik generációnak esetleg mások például a zenei igényei. Emlékszem, hogy lassan harminc évvel ezelőtt azt mondta Demján Sándor, amikor a Pólus Centert felépítette, hogy meg fogja változtatni a magyarok életmódját. Megváltoztatta. Az a kihívás, hogy Krisztus magyarországi követeiként meg akarjuk-e érteni a mai magyar embereket, képesek vagyunk-e megváltoztatni az életmódjukat, vagy azt mondjuk, hogy ez már egy bűnös világ, minket nem érdekelnek.