Nagy feladatok, még nagyobb elkötelezettség

Mivel foglalkozik pontosan a gazdasági és pénzügyi osztály?

Adatokkal tudnám leginkább érzékeltetni, hogy mennyire szerteágazóak a feladataink. Ez leginkább a költségvetési főösszegek alakulásán látszik: 2015- ben 24 milliárd forinttal gazdálkodtunk, 2016-ban 29 milliárddal, 2017-ben 35 milliárddal, 2018-ra ez az összeg már 79 milliárdra, 2019-ben 81 milliárdra, 2020-ban pedig 76 milliárd forintra emelkedett. Ezek közül a 2018-as év kiugró növekedését az óvodaprogram elindítása jelentette. A teljesség igénye nélkül azt mondanám, hogy 48 pályázat pénzügyeivel foglalkoztunk, 35 milliárd forintnyi összegért vagyunk felelősek. A nagyságrendet az is jelzi, hogy 54 bankszámlát kezelünk folyamatosan a munkatársaimmal.

Ez első hallásra elképzelhetetlen mennyiségnek tűnik.

A pályázatokhoz kapcsolódó szakmai munkát időközben átvette a Zsinati Tanács határozatával létrehozott pályázati irodánk, emellett 2017-től a Református Tananyagfejlesztő Csoport egymilliárd forint értékű támogatással, az Óvodafejlesztési Projektiroda 2018-tól 30 milliárd forint támogatással gazdálkodik. Viszont a gazdasági és pénzügyi osztályhoz tartozik még a zsinati székház gondnoksága, a karbantartás és a gépkocsiflotta kezelése, de tevékenyen részt veszünk a zsinati rendezvények technikai hátterének biztosításában is.

Milyen feladatokat látnak még el a hétköznapokban?

Osztályunk működteti az egyházi gazdasági hálózatot és a Zsinati Hivatalt. Az állam is velünk kommunikál, rajtunk keresztül érkeznek a támogatások. Legnagyobb feladatunk a bérszámfejtés, a számviteli rendszer kezelése, az éves költségvetés készítése, ami alapján gazdálkodunk, év végén pedig beszámolót készítünk – de minden hónapban ellenőrizzük folyamatainkat a kontrolling rendszerünk alapján. A mi feladatunk a követés és a feltételek biztosítása. Ezek mellett dolgozunk pályázatokkal, kezeljük az ingatlanokat, az autóparkot, és a készpénzforgalmat – bár igyekszünk egyre inkább a banki forgalomra átállni. Személyes célom a kollégáimban tudatosítani: mi azért vagyunk, hogy a hivatal jól működjön, hogy biztosítsuk a hátteret az egyházon belül folyó munkához. A feladatunk, hogy mindig jelen legyünk – karbantartással, fejlesztéssel, vírusvédelmi intézkedésekkel. Felelősek vagyunk a pénzügyekért, de az itt dolgozó emberek egészségéért is.

2015 óta tevékenykedik a gazdasági és pénzügyi osztály vezetőjeként. Miért a Zsinati Hivatalt választotta?

Édesapám, Nagy Gyula református lelkész volt a Pestlőrinc-Erzsébettelepi gyülekezetben. Miután nyugdíjazták, a budapesti Református Theológiai Akadémia questoraként tevékenykedett egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Gyerekként áhítattal és tátott szájjal bámultam, amikor édesapám jelentette édesanyámnak, hogy nem lesz otthon, mert megy a Zsinatra. Szépen, paposan, ünneplőben, fekete kalapban vonult el. Nekem fogalmam sem volt, mi az a Zsinat, de igen titokzatosnak és fennköltnek hangzott. Nagyon büszke voltam, hogy velünk ilyen megtörténik. Isten útjai kifürkészhetetlenek, szoktuk mondani – és lám, én is itt vagyok a Zsinaton immár öt éve.

Ugyanakkor még ilyen élmények után sem vállalta el azonnal a felkérést.

Szabó István püspök úr egy meleg nyári napon felhívott, hogy volna-e kedvem a Zsinaton dolgozni, mint a pénzügyi osztály vezetője. Korábban világi területen tevékenykedtem, persze többnyire költségvetési intézménynél helyezkedtem el, így a szakmai feladat nem volt teljesen ismeretlen. Néhány évtizeddel ezelőtt, a Ráday utcai kollégium építésénél is bejártam édesapámhoz segíteni, illetve a költségvetés készítésénél is jelen voltam. Szabó István akkoriban lett a Külső-Üllői úti Református Egyházközség lelkésze. Ott mindent fel kellett építeni – a gyülekezetet és a templomot is. Az indulás idején segítettem az adminisztrációban, mivel akkoriban a közelben laktam. Azt mondanám, körülbelül ennyi előképzettséggel vállaltam el azt a hatalmas feladatot, amire hívtak.

Miért mondott igent?

Nagyon megijedtem, tele voltam kétséggel, ugyanakkor rendkívül sokat jelentett, hogy én is odaszólhatok a családtagjaimnak: megyek a Zsinatra. Igazán sokat tépelődtem, kértem a mennyei atyát, adjon józan, tiszta gondolatokat azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennem. Hogy ne hozzak szégyent a családra, apámra, az egyházra, a püspök úrra. Kértem két hónap lehetőséget arra, hogy meggondolhassam magam. Ha úgy érzem, a feladat meghaladja az erőm, akkor szeretetben, békességben visszavonulhassak. Életem során sok akadályt kellett legyőznöm, sok megpróbáltatáson mentem keresztül, de még ennyi év után is azt érzem, nagyon jól döntöttem. Köszönet és hála érte a Mindenhatónak.

Hogyan kezdődött a közös munka?

Csodálatos munkatársakat kaptam, akikkel úgy érzem, ennyi év után is nagyon jó együtt dolgozni. Elődömtől, Lőrincz Szabolcstól kitűnően megszervezett, jól kialakított munkarendben dolgozó kollégákat örököltem. Nem volt szükség arra, hogy az új seprű jól seperjen, nem kellett feltalálnom semmi újat. A csapat segítségemre volt abban is, hogy meglegyen mindig a kellő információm, így ne vétsek szarvashibát. Azóta is őket tekintem igazi támaszaimnak.

Mik voltak a gazdasági és pénzügyi osztály legfőbb eredményei az elmúlt hat évben?

Például a Bárka tábor működtetése. Ehhez szervesen kapcsolódott az SDG Konferencia-központ rekonstrukciója. E feladatok elvégzéséhez összesen 1,6 milliárd forintot bocsátottak rendelkezésünkre. Emellett 2013 novemberétől 2018 végéig a Zsinati Hivatalban folyt a hittanoktatók bérének kiszámítása is. Ezt a feladatot 2017 végéig szintén a pénzügyi és gazdasági osztály látta el, és átlagosan 1400 fő javadalmának számfejtését foglalta magában. 2018-ban az akkor még a hivatalon belül működő oktatási iroda vette át a számfejtéseket. 2019-től az önálló intézménnyé vált Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának oktatási irodájához delegáltuk ezeket a feladatokat.

A zsinati ciklus szerteágazó feladatai közül melyeket szerette a legjobban?

Az egyik, szívemhez legközelebb álló feladatnak tekintem aktív részvételünket a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozókon. Ehhez az osztály dolgozói jelentős számban csatlakoztak. Ez nemcsak feladatot jelent számomra, hanem lelki gazdagodást, a jövőbe vetett remény erősödését. Gondolom, ezt a kollégák nevében is elmondhatom. A Csillagpont minden második évben kemény munkát jelent, amit örömmel végzünk. Mindent összefoglalva azt mondhatom, hogy a feladat nagy, a felelősség nagy, de éppen ilyen nagy az elkötelezettségünk egyházunk iránt. És ezért egyedül Istené a dicsőség.