Minden értelemben második

II. Erzsébet a világ legismertebb arca, beszédeit milliók hallgatták, és figyeltek mindarra, amit megtestesített. Hosszú ideig nem lesz hozzá fogható. Nagy-Britannia második Erzsébet-korát – az elsőhöz hasonlóan – sorsfordító történelmi események sokasága jellemezte.

A középkori Angliát az 1558 és 1603 között regnáló I. Erzsébet vezette át az újkorba, és tette országát tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá.

A brit monarchia modern kori történelmének szimbólumára, II. Erzsébetre hasonló tisztelettel fogunk emlékezni. Hét évtizedes uralkodását hatalmas társadalmi és technológiai változások jellemezték, amelyeket aligha sejthetett előre, de ezek következményeit saját családjában is megtapasztalta.

A monarchia intézménye a XX. században hanyatlani kezdett. II. Vilmos német császár és II. Miklós orosz cár birodalma romba dőlt, az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnt, ám Erzsébet nagyapja, V. György király, aki odaadóan szolgálta Angliát és a Brit Nemzetközösséget, a stabilitás és a tiszteletreméltóság mintaképeként megmentette az államformát. V. Györgyöt VIII. Edward követte a trónon, ám egy év sem telt el uralkodása kezdete óta, amikor a kétszer elvált Wallis Simpson miatt inkább lemondott a trónról. Ezután bátyját, II. Erzsébet apját VI. György néven koronázták királlyá, ezzel lánya, a tízéves hercegnő lépett az első helyre a trónutódlási sorban.

Erzsébet 1952-ben, mindössze 25 évesen lett királynő. A hír Kenyában érte utol, ahol férjével, Fülöppel, Windsor hercegével éppen királyi látogatáson tartózkodott. A fiatal hölgy hercegnőként repült Kenyába, és királynőként szállt le Londonban: új korszak kezdődött.

Erzsébet híres fogadalma, amelyet 1947-ben, a 21. születésnapján mondott el a rádióban, Fokvárosban a család dél-afrikai körútja során, megadta későbbi uralkodásának alaphangját: „Mindnyájuk előtt kijelentem, hogy egész életemet, legyen az hosszú vagy rövid, a közösség és a családunk szolgálatának szentelem, amelyhez valamennyien tartozunk.”

II. Erzsébet az elmúlt évszázad legfegyelmezettebb közéleti személyisége volt, uralkodása alatt nagyon ritkán nyilvánított véleményt a világ politikai és közéleti eseményeiről. 15 brit miniszterelnököt nevezett ki: az első Winston Churchill volt, az utolsó Liz Truss. Lyndon B. Johnson kivételével összesen 13 amerikai elnökkel találkozott. 117 országba látogatott el, köztük a Nemzetközösség majdnem mind az 56 államába. 2019-ig 112 külföldi államfőt fogadott, többek között Hailé Szelasszié etióp császárt (1954), Hirohito japán császárt (1971), Lech Walesa lengyel elnököt (1991) és Barack Obama amerikai elnököt (2011).

A Buckingham-palota számos más magas szintű diplomáciai fogadásnak adott otthont, de II. Erzsébet soha nem utalt arra, miként vélekedik a csillogó közéleti személyiségek bármelyikéről, akivel találkozott. Nem tudjuk, mit gondolt Donald Trumpról, Barack Obamáról vagy éppen Margaret Thatcherről, és ezt soha nem is fogjuk megtudni. De rendkívül világosan fogalmazott személyes keresztyén meggyőződéséről, és különösen karácsonyi beszédeiben megnyerően közvetítette saját, Krisztusba vetett hitének valóságát, valamint a változást, amelyet Jézus hozott az életébe. Jézus követését alattvalóinak is gyakran ajánlotta.

Az 1952-ben elmondott karácsonyi beszédében, amelynek hagyományát nagyapja, V. György király teremtette meg, a királynő imát kért közelgő koronázásáért: „Szeretnék megkérni mindenkit, bármilyen vallású is legyen, hogy imádkozzon értem ezen a napon. Imádkozzanak azért, hogy Isten adjon nekem bölcsességet, erőt ünnepélyes ígéreteim teljesítéséhez, hogy életem minden napján hűségesen szolgáljam Őt és önöket!” Miközben a világpolitika színpadán a figyelem középpontjában állt, életével mutatta meg, hogyan lehet nyilvánosan megélni és megőrizni a keresztyén hit befogadó és együttérző oldalát. A bibliai tanítványság közéletben betöltött szerepének a megtestesítőjévé vált.

Szinte minden alkalommal, amikor hitéről beszélt, azt közvetlenül Jézushoz kapcsolta: „meggyőző példa” (1978), „hitem alapköve" (2014), „inspiráció és horgony az életemben” (2014).

Őfelsége 2016-os beszédében kifejtette: „Ma már emberek milliárdjai követik Krisztus tanítását, és benne találják meg életük vezérfonalát. Magam is közéjük tartozom, mert Krisztus példája segít meglátnom, mekkora értéket képvisel, ha a kis dolgokat nagy szeretettel végezzük el, bárki is tegye azt.”

„Krisztus tanításai belső világosságomként szolgáltak.” (2020) „Mint oly sokan önök közül, a nehéz időkben vigaszt merítettem Krisztus szavaiból és példájából. Mihez fordulhatnánk ihletért és tanácsért – kérdezte –, mint ahhoz a romolhatatlan igazsághoz, amely a Bibliában található?”

Barátja és bizalmasa, Billy Graham az Amint vagyok (Just As I Am) című önéletrajzi írásában számolt be a királynő Biblia iránti szeretetéről, valamint keresztyén hitének erejéről és mélységéről. Kettőjük barátsága több mint hatvan évig tartott, egészen Graham 2018-ban bekövetkezett haláláig.

A királynőt az evangélium üzenete iránti szeretet vezette a kilencvenedik születésnapjára összeállított különleges könyv megjelentetésében A szolgáló királynő és a király, akit szolgál (The Servant Queen and the King She Serves) címmel. A kötet kiadóinak egyike a Bibliatársulat, amelynek védnöki tisztét a királynő vállalta.

II. Erzsébet Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és más birtokok, területek királynője, a Nemzetközösség feje címek mellett a hit védelmezője és az anglikán egyház legfőbb kormányzója titulusokat is viselte. Koronázásakor őfelsége esküt tett, hogy „sértetlenül fenntartja és megőrzi az anglikán egyház rendjét, valamint a tanítást, istentiszteletet, fegyelmet és kormányzást”. Feladatai közé tartozott – a miniszterelnök javaslata alapján – az anglikán egyház érsekeinek, püspökeinek és dékánjainak a kinevezése. 1970-ben első uralkodóként személyesen nyitotta meg az egyház általános zsinatát, és ezt az egyházmegyei választások minden ötödik évében gyakorolta.

Három héttel a koronázása után a királynő követte az uralkodók XVI. század óta érvényben lévő hagyományát, és esküt tett a skót egyház fenntartására, betöltve kötelességét, hogy „megőrizze az igaz protestáns vallást, ahogyan azt a Skóciában hozott törvények meghatározták”.

II. Erzsébet élethosszig tartó szolgálata az egész világ számára inspirációt nyújt. Mindvégig teljesítette Istennek tett koronázási fogadalmát, hűségesen élt, és szolgálta a rábízottakat.