A táplálkozás a földi élettel egyidős folyamat, amely során az ember szokásai és tulajdonságai egyszerre fejlődtek. Napjainkban nem csak az éhségünk csillapítása miatt eszünk, sok esetben az étkezés mögött lelki problémák is állhatnak. A táplálkozáshoz kötődő szokásokról, az étkezés testre és lélekre gyakorolt hatásairól beszélgetett Molnár Ambrus műsorvezető és Forgács Attila gasztropszichológus a Világ/nézet című műsorban.
Amióta van ember, azóta van étkezés. Mit mond el rólunk az, hogy mit és hogyan eszünk, miként viszonyulunk a táplálékhoz, az élelemhez? – tette fel a kérdést Molnár Ambrus.
Forgács Attila gasztropszichológus szerint az olyan emberi jellemvonások, mint például az együttérzés, gondoskodás, hűség mind ahhoz a ponthoz vezethetők vissza, amikor az ember megosztotta társaival a táplálékát.
A továbbiakban Molnár Ambrus kiemelte, hogy az ember elhagyta az édenkertet, és egy olyan világban találta magát, ahol meg kell dolgozni az élelemért, nem természetes az, hogy van táplálék, hogy fenn tudjuk tartani magunkat. Teológiai szempontból az éhség és a szomjúság érzete a halálnak a jele. A szervezet jelez, hogy olyan folyamatok indulnak el az étel hiánya és a szomjúság következtében, amelyeket ha nem változtatok meg, akkor az életem megszűnik. Ezzel szemben ma azt tapasztaljuk, hogy egy olyan társadalomban élünk a XXI. században, ahol az élelmiszer szinte alanyi jogon mindenkinek jár. Az állam majdnem mindenkit életben tart, ma nem ahhoz kell külön erőfeszítés, hogy az ember egy életfenntartó színvonalon éljen, hanem ahhoz kell, hogy ezt eldobja. Éppen ez az, ami torzítja talán az ételhez, illetve a valósághoz való hozzáállásunkat is – magyarázta.
Forgács Attila kifejtette, hogy az a bőség, amit az elmúlt hetven évben élvezünk, a második világháborút követően, az a civilizációnk történetében korábban csak egy vágyálom volt.
Szóba került még a műsorban, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság közel 65 százaléka elhízott, amelynek rengeteg oka van. Forgács Attila az ünnepléshez kapcsolódó közös étkezési szokások és az érzelmi okok mellett a történelmi tapasztalatokat is lehetséges okként jelölte meg. Akik például a kommunizmus idején átélték a nélkülözést, azok számára a jóllakottság egyfajta biztonságérzetet is jelenthet.
Végül Molnár Ambrus az úrvacsora kapcsán elmondta, Krisztus testének és vérének jegyei az örökkévalóságra irányítják a figyelmünket. Azért félünk az éhségtől, mert az a halált jelentheti, és azért vágyunk a bőségre, mert szeretnénk megragadni az életet. Végső soron azonban nem mi tudjuk elérni azt, hanem az Isten hozza el közénk Krisztus áldozatán keresztül, és Krisztushoz csatlakozva lehet részünk az életben.