„Mi építjük az Isten házát, ő pedig a miénket”

Találkozónk elején Anna megtéréséről, hitbéli fejlődéséről beszélgettünk. Férjét és őt felnőttként hívta el Isten. Anna egyszer csak rácsodálkozott az őt körülvevő világra, annak rendkívüli sokszínűségére. – Kell lennie valakinek, aki által ilyen gazdaggá vált a világunk. A római levél arról ír: a világ értelmes szemlélésekor rá kell jönnünk, hogy létezik a Teremtő. „Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva” – idézte a meggyőződését leíró igeszakaszt (Róm 1,19–20).

A benne felmerült gondolatokat megosztotta férjével, aki megvásárolta első Bibliájukat a lelkészi hivatalban. Kezdetben, ahogy ismerkedett a Szentírással, bár szépnek tartotta nyelvezetét, nem vonzotta. Közben férjével magánéleti válságot éltek meg, a válást fontolgatta. Felmerült a kérdés, hogyan tovább. Anna fiatalasszony korában tanárként dolgozott. Ahogy fogalmazott: Isten elküldte hozzájuk egyik angyalát, Anna egyik tanítványát családlátogatásra, egy 16 éves lányt, aki hirdette az evangéliumot, arról is beszélt, hogy az Úr nem engedi a válást. A könyvek és kazetták hatására, amelyeket tanítványától kapott, egyre közelebb került a krisztusi üzenethez. Isten személyes beavatkozásaként élte meg ezt a gondoskodó szeretetet. Elkezdte komolyabban olvasni a Bibliát. Néhány hónappal később érezte a változást magában, és férjével is élhetőbbé vált a kapcsolatuk. A lélekben gazdagodás egyik állomásaként említette, amikor egy hívő katolikus kolléganőjével beszélgettek a hitről, munkatársa javaslatára elkezdett templomba járni.

Azonnal vitte a gyerekeit is, hogy nekik is jusson abból a jóból, amit ő kap. Férje akkor még nem tartott vele, de egyik névnapja alkalmából elkísérte Billy Graham evangelizációs előadására. Ezen az alkalmon a kerekesszékben ülő Johnny Eareckson Tada története megindította Gézát. Úgy érezte: útmutatást kapott, ő is részesülni akart abból a szeretetből, amelyről az előadó számolt be. Azóta együtt járnak templomba, illetve kezdetben Gulyás László lelkipásztor bibliaóráira, akinek útmutatásáért máig hálásak.

Szolgálatuk kezdetéről Anna azt mondta: férjét a monor-kistemplomi gyülekezet lelkipásztora elhívta presbiternek. Géza akkor tanárként dolgozott, vívódott, hogy vállalja-e a szolgálatot, végül igent mondott. Nem sokkal beiktatása után megválasztották gondnoknak. Az akkori lelkész az ifjúsági munkát bízta rá. A házaspár megismerkedett a konfirmált fiatalokkal. Megszervezték a gyülekezet első ifjúsági táborát. Sok nehézség adódott azonban a fiatalok megtartásában. Anna egy amerikai misszionárius által megismerkedett a gyermekevangelizációval, munkájuk hatására képzésen vett részt. Miután elvégezte a tanfolyamot, megszervezte az Örömhír klubot a helyi általános iskolában, ami egy felekezeten kívüli gyermekbibliaóra volt. Anna csillogó szemmel mesélte a gyerekek érdeklődését az evangélium iránt, sokan akarták hallani az örömhírt. Úgy fogalmazott, hogy a lelkészfeleség szolgálata itt kezdődött, csak éppen gondnokfeleségként.

A gyermekevangelizációról a házaspár elmesélte még, hogy nyáron egy többnapos program alkalmával náluk szálltak meg a fiatal misszionáriusok, akik járták a játszótereket: éneket, játékokat tanítottak, így hirdették az evangéliumot. Géza vitte őket egyik helyszínről a másikra, így kevesebb ideje maradt otthoni teendőire, mindenekelőtt a lakásfelújításra. Egy vita után kinéztek az ablakon, és ott ment el az ács, akinek a szaktudása pont az ő házuknál is elkélt volna. Anna elmondása szerint akkor egy nagyon fontos dolgot értett meg: mi építjük az Isten házát, ő pedig a miénket. Azóta is ez a vezérgondolatuk a férjével.

Ezt követően Isten elhívta a férjét a teológiára, tanulmányait Révkomáromban végezte el, levelező tagozaton. Minden második hétvégén járt Komáromba, közben üzletkötőként keresett pénzt a családjának. Tanulmányai idején kerültek Pándra, ahol már egy éve nem volt helyben lakó lelkész. Ekkor kezdődött húsz évig tartó szolgálatuk a Pest megyei településen. A szolgálatot csapatként látta el a házaspár, a száznyolcvanból százhúsz gyerek járt hittanra. Ahogy fogalmaztak: rendkívül nagy lelki éhség volt bennük, és rajtuk keresztül próbálták elérni a szülőket, más hozzátartozókat, barátokat, ami különböző kreatív feladatokkal sikerült is.

Anna egyik vezérigéje a templomból kifolyó áldásdús vízről szóló igeszakasz, vagyis eljutni minden háztartásba az evangéliummal, hogy meggyógyuljanak. „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. (…) Élni fog benne mindenféle élőlény, csak úgy nyüzsögnek majd, és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak… De a posványai és a mocsarai nem gyógyulnak meg.” (Ez 47)

Férjével ezt a gondolatot próbálták képviselni mindenütt. Írtak a helyi lapba, amelyben a prédikációkat is rendszeresen közölték, és tájékoztatást adtak a gyülekezeti alkalmakról. Számos programot szerveztek. Jó kapcsolatot ápoltak a helyi civil szervezetekkel. Házas imaalkalmakat, kézműves kört, hangversenyeket, bizonyságtételeket, előadásokat, konferenciákat, a gyerekeknek játszóházat, táborokat szerveztek. A gyülekezeti tagok is sokat segítettek nekik, igen aktívak voltak a közös szolgálatban. A táborokban például a helyi asszonyok főztek, az óvónők foglalkoztak a gyerekekkel, színes játékokat találtak ki nekik.

Anna tartotta a baba-mama foglalkozásokat és gyakran szervezte a női alkalmakat, ezekre az eseményekre többször vendéget hívott. – Én erre születtem, ez az én utam – vallott lelkészfeleségként tett szolgálatáról. Férje húszéves szolgálat után vonult nyugdíjba, de ma is vállal helyettesítéseket. Pánd után hét hónapig volt Nagykátán, amíg lelkészt találtak, majd másfél évig Szentmártonkátán. Mind a ketten boldogan szolgálják tovább az Urat. Ahol helyettesíteni kellett, ott is szerveztek programokat, gyermekistentiszteletet. Anna mindenhova követi férjét, a hűség számára az egyik leghangsúlyosabb vezérelv. Hűség Krisztushoz, a férjéhez, a gyülekezethez. Vezérigéjeként határozta meg az alábbi igeszakaszt is: „Az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; (…) tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket.” (Tit 2,3–4)

Hitre jutásuk után még öt gyermekük született, így hét gyermeket neveltek fel. A kis falvakban gyakori, hogy a lelkészcsalád adja ki a szolgálatot, a szolgálókat. Annát és lelkipásztor férjét is segítették a gyermekeik. Amikor nagyobbak voltak, kivették részüket a gyerekhetek megszervezéséből és lebonyolításából. Kántorként, énekkari tagként aktív tagjai voltak a gyülekezetnek. Egyik lányuk szintén lelkészfeleség lett, fiuk ifjúsági misszionáriusként szolgál.

Anna életében az írás mindig jelen volt. A Monor és Vidéke című közéleti lapba is rendszeresen írt riportokat, evangelizációs beszámolókat. – Előfordult, hogy a jobb oldalon volt a horoszkóp, a bal oldalon pedig az evangélium. Amikor ezt valaki felhánytorgatta nekem, Pál apostollal érveltem. Ő is kiállt az athéni fórumra, és hirdette az üzenetet, nem az érdekelte, hogy előtte vagy utána ki szólalt fel – fejtette ki. A királyi menyegzőről szóló igeszakasz is vezette ebben: „Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” (Lk14,23)

Anna ma is aktív az interneten. Tájékoztató könyvvel segíti a nőket, szoptatási tanácsadóként korábban tíz évig támogatta az édesanyákat. Egyfajta diakóniai szolgálatként írta ezt le, akkori tanulmányai alapján írta A ​szeretet születése című könyvet, amely a hitre nevelésről, a gyerekek érzelmi, értelmi neveléséről, fegyelmezéséről, házassági kapcsolatokról szól. Az anyacska.hu című blogja a családoknak szól, amelyben arról ír, Isten mi mindenre tanította hét gyermeke nevelése során. Emellett a Parókia konyháján túl című gasztroblogot írja, ahol hetente bibliás elmélkedést is kap az olvasó a recept mellé. Most a monori gyülekezetben – ahova férje nyugdíjba vonulása után visszakerültek – az énekkar egyik tagja. Régi vágya, hogy várandósfelkészítést tartson a református egyházban is.