A lelkészek Isten követei, de nem mennyei lények, hogy ne lenne szükségük az alapvető emberi kapcsolódásra – hívta fel a figyelmet Mucsi Zsófia, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának munkatársa a Világ/nézet legújabb adásában. Egy gyülekezet vezetése, összefogása és a felekezeti tagok lelki állapotának gondozása egyedülálló feladat, amit lelkipásztoraink szinte megszakítás nélkül végeznek. Mindeközben adódik a kérdés: folyamatos missziója közben hogyan tudja saját lelki életét vigyázni?
Kultúránkban talán természetesnek tűnik, hogy vannak lelkipásztorok, akiket fel lehet keresni, akikhez mindenféle kérdéssel, problémával és gonddal lehet fordulni. De mi van velük, ki törődik velük, illetve az ő állapotuk, szerepük mennyiben határozza meg az egyház működését? – vezette fel Molnár Ambrus a beszélgetést.
Mucsi Zsófia válaszában hangsúlyozta, hogy amikor az ember kapcsolatba kerül a keresztyénséggel, akkor először általában a gyülekezettel, azon belül is kiemelten a lelkipásztorral találkozik, rajtuk keresztül is megismerheti Istent. Ezért sem mindegy, hogy ők hogy vannak, és hogy lesznek jelen mások életében.
A Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának munkatársa beszélt a lelkipásztori hivatás évéről és a lelkészek állapotáról készült felmérésről is. Ezt a kérdőívet sok lelkipásztor kitöltötte, és ez számos tanulsággal szolgált. Ezek egyike, hogy a lelkészek is nagyon elfoglaltak, az idejük ugyanannyira szétszabdalt, mint bárki másé, és ugyanúgy élik meg a sürgetést, az idő szorítását, a fontos kapcsolatokra szánt idő hiányát. A lelkipásztorok is emberek, nekik is szükségük van a többiek támogatására – hangsúlyozta Mucsi Zsófia.
Szóba került az a tévhit is, miszerint a lelkipásztor csupán egyetlen napot dolgozik: vasárnap felmegy a szószékre, és mindössze ennyi dolga van. Mucsi Zsófia úgy véli, hogy általában fogalmunk sincs, munkaidejük nagy részében mit csinálnak a lelkészek, mindenesetre az igehirdetésre felkészülés komoly szellemi és lelki munka, és egy közösség szervezéséhez, lelkigondozásához számos más feladat is hozzátartozik. A lelkipásztorokat terhelő feladatok közül ki kell emelni az egyházközség ingatlanainak fenntartását és működtetését, a presbitériummal közösen a közösség vezetését, a hittantanítást vagy épp a lelkigondozást.
Elhangzott az is, hogy a lelkész mindig a közösség szeme előtt van, mindig ugyanabban a szerepben kell helytállnia, nem léphet ki belőle, ezért szüksége van egy másik térre, ahol tagja lehet egy közösségnek, és olyan módon lehet önmaga, ahogy a saját szolgálati helyén nem. Ez sokszor más lelkipásztorok társasága. Mucsi Zsófia szerint minden embernek szüksége van olyan kapcsolatokra, ahol másfajta szerepet is meg tud élni. A párkapcsolatoknak, családi problémáknak is az az egyik forrása, hogy mindig egy szerepbe van valaki kényszerítve.
Számos további érdekes kérdést érintettek még a Világ/Nézet e heti műsorában, amelyet itt tekinthetnek meg: